Nem kellett sokáig másznom mire beértem egy megfelelőnek tűnő helyre ahol meg is álltam, majd nekiálltam előkészíteni a dolgokat. A gyertyákat lepakoltam egy kör alakba aminek a belsejébe kell, majd állnom. A könyvet fellapozva Stacey kezébe nyomtam. Mikor mindennel végeztem bele álltam és kiadtam az utasításokat. - Először is gyújts meg a gyertyákat, majd próbálj egyfajta kapcsolatot létrehozni a természettel. A varázsigét, meg ott találod a könyvben. - Lehunytam a szememet és vártam.

Rábíztam az előkészületeket hiszen a végkifejlet úgy is rám vár. A kezembe nyomta a könyvet amiben a varázsige volt. Lehunyta a szemét és ekkor tudtam, hogy készen áll.
Teleszívtam a tüdőmet a friss erdei levegővel és meggyújtottam a gyertyákat, majd amikor már éreztem, hogy eggyé válok a természettel olvasni kezdtem a varázsigét, aminek hatására a gyertya lángjai az ég felé kezdtek terjeszkedni.

Egy örökké valóságnak tűnt, mire belekezdett a varázsigébe, de végül megtette aminek kifejezetten örültem és egy halvány mosoly futott végig az arcomon. Éreztem ahogy a gyertyák lángjai megnőnek, mindent éreztem ami körülöttem zajlott. Végre vissza kapom az erőmet. Ez felér nekem a mennyországgal.

Életemben először csináltam ilyet, de élveztem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó érzés ha van hatalmad. Igazából soha nem érdekelt, de most úgy néz ki nekem is ez lesz a mindenem.
Mikor befejeztem a varázsigét rögtön Violetre néztem, hogy minden rendben van-e. De a halvány mosoly az arcán azt árulta el számomra, hogy minden rendben van.

Befejezte a varázsigét amitől a halvány mosolyból egy erős vigyorra váltottam. Már csak le kellett tesztelnem. Körbenéztem, majd megláttam egy letört faágat amit már át is hajítottam az erdő ezen részének másik felébe. Talán még könnyebb is, mint régen volt. - Sikerült, köszönöm. - Odamentem hozzá és vigyorogva átöleltem. - De hogy hogy belementél ebbe? Mindig is irtóztál a varázslástól.

Odajött és átölelt aminek hatására még jobban elmosolyodtam. Büszke voltam magamra amiért sikerült végigcsinálnom. Ezután jöhet már minden. Legalábbis mindent ki szeretnék próbálni. Majd feltette a kérdést amire már egy ideje számítottam.
- Változtak a nézeteim. És ha lehetséges lenne. Szeretnék tőled minél többet megtanulni, amennyit csak lehetséges. Nem akarok örökre az a kis erőtlen boszorkány lenni. - Mondtam határozottan.

A határozottsága meglepett, de örültem is neki. Végre azzá válik ami valójában. - Ezek szerint végre sikerült felnőnöd. Nagyon örülök neki. Persze szívesen megtanítalak mindenre amire csak szeretnéd. De mivel ez egy elég hosszú nap volt szerintem az lenne a legjobb, ha most hazamennénk és lepihennénk. - Sóhajtottam egyet, majd elkezdtem összepakolászni.

- Valami olyasmi, köszönöm. - Nagy levegőt vettem, majd a könyvet visszaraktam a táskába, hogy legalább ennyit segítsek neki, majd mikor végzett mindennel összepakoltunk és a kocsi felé vettem az irányt. Tényleg hosszú nap volt a mai és egy dologra vágytam jelenleg de arra nagyon, egy kiadós meleg zuhanyra.
Bepattantam az autómba, majd amíg arra vártam, hogy ő is beszálljon beindítottam a motort.

Mikor összepakoltunk én még egyszer körbe néztem a helyen, hogy örökre megjegyezzem. Mert ez a nap emlékezetes lesz számomra az biztos.
Stacey után indultam aki már a kocsiban ült és a motort is beindította legalábbis ezt hallottam. Amikor odaértem beültem mellé és hátradobtam a táskámat. - Menjünk.

(Violet háza)

[Börtön]

Dühösen és megtörve cikáztam át az erdőn, amibe egész életében hittem most cserben hagyott, testvéreim szintúgy. Isten parancsát megtagadtam majd megfogadtam, hogy ezentúl a magam ura leszek, többé már nem parancsol nekem senki. Ezentúl angyali erőmet a magam javára használom és aki új céljaim útjában áll szó nélkül kivégzem. Emberek iránti szeretetem még nem rogyott meg, még mindig tisztelem őket, de egy rossz húzással ők is könnyen ki tudnak hozni a sodromból. Egyedül bolyongok az erdőben, sebeim már begyógyultak de ruhámon még mindig látszanak a kínzás nyomai, amit az a Lee nevű démon csinált, végül is ez a tett nyitotta fel a szemem, de ennek ellenére bosszút akarok állni rajta. Aki velem ujjat húz az nem ússza meg élve.

Az elmúlt napokat újból csak szótlan hallgatózásokkal töltöttem. Reménykedem abban, hogy valahogy majd sikerül visszanyernem az emberi alakom és akkor már ténylegesen játszadozhatok az emberek életével. De addig csak egy jelentéktelen kis szellem vagyok. Habár szeretem azt, hogy bárhol megtudok jeleni amikor csak akarok, de azért egy boszorkánynak az ereje mégis egyfajta kincs. Ezt a kincset akarom visszakapni már jó pár évszázada. Most pár napot, hónapot esetleg évet tudok várni. Ha idáig tudtam most is menni fog.

A gondolkodásomból egy közelebbről jövő zörej ébresztett fel. Hmm, a megkínzott angyal. Még jó, hogy valamennyire soron követem az eseményeket. Talán még megbánom, hogy leálltam vele, de kit érdekel. Éljünk a mának. - Helló angyal fiú.

Megálltam, mivel azt hallottam ,hogy valaki köszönget nekem, és nem is akárhogy, azt mondta "angyal fiú" vagyis tudta, hogy mi vagyok. Mikor körülnéztem nem láttam semmit és senkit, rögtön gondoltam, hogy ez csak egy kíváncsiskodó kis szellem, aki valahogy megtudta, hogy mi vagyok.
-Helló szellem lány. köszöntem vissza neki hasonlóan, bár nem láttam hol is van. Nem sok kedvem volt a beszélgetéshez, rögtön a történtek után, de mégis maradtam és vártam a lány újabb megszólalását. Valahogy sokkal felszabadultabbnak éreztem magam, a parancsok teljesítése miatt sok teher nehezedett rám, ennek vége. A kommunikálás másokkal is nehezebb volt számomra mert végig csak arra koncentráltam, hogy nehogy felfedjem magam, ezért általában nem tudtam mit kéne mondanom neki, de most, hogy a saját szabályaim szerint játszok ez is könnyebb. Ha veszélyes lenne rám nézve, hogy tudja mi vagyok, csak megölöm és probléma letudva, amit előtte nem tehettem volna meg.

Egy kisebb magamban lejátszódott veszekedés után megjelentem előtte teljes alakomban. Nem tudom miért csináltam ezt, de egy angyallal ha jóban vagy az soha nem árthat.
- Elég csúnyán elbántak veled. - Utaltam a kínzására. Nem tudtam, hogy most sajnáljam-e vagy sem. De biztos szétrobban az idegtől amiért sikerült elkapnia valakinek na meg még meg is kínozni. Én is a falra másznék tőle. Főleg, hogy szerintem abban a hitben élt, hogy elég erős ahhoz, hogy megvédje magát és nem kell félnie a démonoktól. De hát mindig fordulhat a kocka és most sem volt kivétel ez alól, de hát nem az én dolgom kioktatni arról, hogy nézzen jóban a háta mögé. Ami megtörtént az megtörtént nem lehet megváltoztatni. Egy dolog van amit biztosra tudok, hogy nem akarom felhúzni, mert azért még szükségem van a szellem létre minimum, hogy visszatérhessek és ezt nem most akarom elcseszni egy rossz szóval esetleg valamit félreért. Szóval most megpróbálok előállni a kedves formámmal. Életemben nem csináltam még ennyire megterhelő dolgot. Mások számára ez egyáltalán nem az, de nekem igen. Utálok kedves lenni. Legyen szó bárkiről.

Amikor megjelent előttem, szemrebbenés nélkül komoly tekintettel néztem rá. Csak megjelenésekor kezdtem érezni, hogy ez nem egy emberi szellem, teljesen más volt az energia kisugárzása. Ő bizony egy boszorkány szelleme gondoltam.
-Igen, gondolom végignézted és jót szórakoztál rajta. Mást nem is tudtok csinálni mint, hogy bámuljátok vagy épp belerondítsatok más életébe. Igaz szellemboszi? mondtam neki eléggé ellenségesen, még mindig a dühös voltam dolgok miatt hiszen nem régen történt. Ha a régi Castiel lettem volna biztosan, figyeltem volna, hogy véletlenül se bántsam meg és kedves legyek, de szerintem meg sem szólaltam volna, nehogy elszóljam magam. Az az énem már nincs többé, már nem félek kimondani amit gondolok.

- Jobban belegondolva igen szeretem nézni mások szenvedését. De valahogy a tiéd meghatott. - Próbáltam elkerülni azt, hogy felidegesítsem és belekezdtem a kedveskedésbe. - Most végül is nézhetném ahogy kitombolod magad valakin. Esetleg már akkor megölhettél volna amikor köszöntem, de nem tetted. Amiért részben hálás is vagyok. De ha már hajt a düh, miért nem azon állnál bosszút aki ezt tette veled? - Vontam fel a szemöldökömet. Oké az ellen buzdítom aki ezt tette vele, de azt hiszem ez logikus lenne. Legalábbis részemről. - Most szerintem egyáltalán nem számítana arra, hogy utánamész felkeresed és most te ejted őt valamiféle csapdába. Egy lépéssel előtte járhatnál nem gondolod? - Közelítettem hozzá pár lépésnyit, miközben a karjaimat összefontam a mellkasomon.

-Meghatott? Mégis miért? kérdően nézve, balra hajtva a fejem, kíváncsian vártam válaszát, nem értettem mégis miért hatná meg egy szellemet az én szenvedésem.
-Nem öltelek meg, mivel nem adtál rá okot és remélem ez így is marad, különben ezt még bepótolom. mondtam komoly tekintettel.
-Igen, pontosan ezt fogom tenni, de az a gyáva démonfajzat elmenekült, viszont ha megtalálom nem ússza meg, hosszú kínok között fogok végezni vele. mondtam és hirtelen gonosz mosoly jelent meg az arcomon. Ha nem lettem volna olyan naiv, hogy mások életét fontosabbnak tartom mint a sajátomat, ez eleve meg sem történik. Az a tündét is lelépett miután elengedte a démon. De miért is töröm magam azon, hogy mi lett volna ha?! Még jó is, hogy így alakult legalább rájöttem amire már régóta rá kellett volna. Nem kell, hogy számítson nekem más élete, hiszen nekik sem számít az enyém, még annak sem akit évezredeken át szolgáltam.

A kérdésére csak megvontam a vállamat, mert nem jutott eszembe semmi ötletes hülyeséget meg nem akartam mondani ezért inkább hallgattam is.
- Nem is szeretnék rá okot adni. - Vigyorodtam el huncutul, majd végig gondoltam, hogy még jól jöhetne a jövőben ha szerzek egy pár plusz pontot ennél az angyalnál.
- Mi lenne, ha azt mondanám nem telne nekem fél órába, hogy kiderítsem hol tartózkodik ez a démon? - A szellem lét előnye, hogy gyorsabban végig tudom kutatni a várost, mint bármiféle más lény. Ott bukkanok fel ahol akarok anélkül, hogy bárki is észrevenni azt, hogy ott jártam.
- De persze ezért, majd én is kérnék valamit. - Úgy gondoltam jobb, ha kiterítem a lapjaimat, minthogy nem avatom be és azért haragítom magamra.

Először elgondolkoztam a a szellem ajánlatán, hiszen én is akár hol meg tudok jelenni, de viszont mindenki látna és ez mindenképp hátrányos lenne rám nézve ha itt akarok maradni. Végül is ez megkönnyítené a dolgomat a megtalálásban, de viszont ezért akar valamit cserébe, szóval mielőtt rábólintok hallani akarom mégis mit.
-Igen, ez jóval megkönnyítené a dolgomat, de előbb hallani szeretném, mi lenne amit te vársz cserébe? mondtam komoly tekintettel, kíváncsi voltam mégis mit kérhet tőlem egy szellem, ötletem sem volt. Alkudozó szellemet csak démoni alakban láttam eddig, de ő nem az. Az ilyesfajta szellemek általában csak riogatnak és megkeserítik az emberek életét, még egy vadász nem végez velük.

Láttam ahogy gondolkozóba esik a dolgon, de legalább nem vágja rá rögtön a választ a dolgokra. Ez tetszik. Természetesen nyugodtan vártam egyáltalán nem siettetem. Mert akkor még balul is elsülhetett volna a dolog, na meg időm, mint a tenger.
- Nos.. Azt hiszem amikor majd visszakapom a testem és vele együtt az erőm valamikor alakíthatnánk egy csapatot. Majd ha szükségem lesz a segítségedre. Áll az alku? - Nyújtottam felé a kezemet egy kedves mosollyal az arcomon.

Ez végül is nem volt nagy kérés, egyszer ha feltámad, amiben eleve kételkedem, segítenem kell neki ahogy ő teszi most.
-Rendben benne vagyok, hát legyen így, ha újra emberi alakban leszel, egyszer segítek neked valamiben. válaszoltam, láttam hogy nyújtja a kezét ezért furán néztem rá.
Én viszont nem nyújtottam a kezem, hiszen értelme se lett volna, csak átnyúlnák rajta mivel ő csak egy bolyongó lélek akivel lehetetlen lenne testi kontaktusba lépnem. Ezért csak álltam és néztem rá.

Láttam, hogy nem akarja megrázni a kezemet. Még soha léptem senkivel testileg kapcsolatba így teljesen el is felejtettem, hogy nem érinthetek. Általában mindig a fejemben játszom le a dolgokat.
- Akkor vegyük úgy, hogy a képletes kézrázás megtörtént. - Mosolyodtam el, majd visszahúztam a kezemet.
- Szóval keressem meg most, vagy még előtte összeszeded magad valamennyire? - Kérdeztem tekintetemet végig futtatva rajta.

-Hogy összeszedjem magam? Szerintem a valaminél sokkal összeszedettem vagyok már most, egy kis démon kínzásból való felgyógyulás nálam nem tart sokáig. mondtam majd mutattam meg, hogy teljes erőmben vagyok már azzal, hogy kivillantottam szárnyam és szemeim kéken kezdtek világítani és a fényem beragyogta az erdőt.
Lehet ez kicsit kockázatos volt tőlem, de abban a pillanatban ez kikívánkozott belőlem, egy kicsit kimutatni, hogy mégis mekkora erőm van, és nem vagyok olyan akivel csak úgy elbánhat egy démon. A mostani énemet pedig már semmi sem akadályozza, szóval erőm teljében vagyok.

- Rendben van. - Ha ember lettem volna valószínűleg kiégett volna a szemem. De mivel ez lehetetlen volt már halottként nem csuktam be a szemem. - Szóval akkor már mehetek is keresni? - Kérdeztem egy gonosz vigyorral az arcomon. Reméltem, hogy nem telik többe fél óránál, hogy megtaláljam. Aztán egy jó ideig nézhetnék egy kis kínzást. Ilyenkor kívánom, hogy tudnék rágcsálni valamit, de sajnos erre még képtelen vagyok. De majd idővel ha visszakaptam a testem a saját kis kínzásaim eredményeit nézhetem végig ami nem mindig fizikai úton következik be.

-Igen, ha nem esett volna le ezzel arra céloztam, hogy menj. mondtam, majd egy pillanatra elgondolkoztam azon, hogy miket fogok tenni azzal a démonnal erre elmosolyodtam.
-Ha megtaláltad értesíts hollétéről. mondtam ezt komoly tekintettel de belül kicsit izgatottan, vártam, hogy visszaadhassam neki ami jár. Ezek után csak eltűntem, majd a hotel szobámban jelentem meg és ott vártam a lány értesítését.

[Folyt valahol]

- Rendben. - Bólintottam, majd fel is szívódtam és elindultam a kis kereső körutamra. Egy ideig biztos el leszek vele, de azt hiszem megéri.

(Grill)