- Miről beszélsz? Én csak a hotel irányát terveztem megállapítani, így meg nincs időm arra, hogy veled szórakozzak - vágtam sértődött arckifejezést, majd mellé léptem, arra várva, hogy elinduljunk. Az ugyanis teljes mértékben esélytelen, hogy előtte haladjak. Nem, nincs szükségem egy hátulról jövő támadásra, és ha ő is ilyen elven gondolkodik, akkor nem fog belekötni a logikámba, ergó nem fullasztom meg ismételten. - Indulhatunk - biccentettem felé.

-Jó, jó...Akkor mindegy. -vontam vállat, bár tudtam, hogy ő állt a dolgok mögött, hülye azért nem vagyok..Amikor mellém lépett és kiadta az utasítást, hogy indulhatunk eleget tettem neki és elindultam. Fogalmam sem volt, hogy merre megyünk ezért csak rá hagyatkoztam és követtem.

[folyt. Hotel]

/Hotel-Alexia Lakása/
Megérkezve az erdőbe körül néztem,és elmosolyodtam.
most kora hajnalban még minden nyugodt volt,egy-két madár dala hallatszott még csak.Az út szélén volt egy kis pihenőhely kialakítva,de én beljebb mentem,szinte már az erdő legmélyére.Sokszor csináltam ezt az otthoni erdőben is,és mindig kijutottam,így most is az ösztöneimre támaszkodtam.Mikor odaértem a nekem megfelelő helyre,kivettem a táskámból a gyertyákat,meggyújtottam őket,majd körbenéztem,hogy figyel-e engem valaki,és miután megbizonyosodtam arról,hogy ez nincs így varázsigéket kezdtem mormolni halkan,majd hangosabban.

Szellemként is többször bolyongtam már erre felé. Az izgi dolgok nagy része az erdő környékén történik, hogy ne szerezzen senki róla tudomást aztán végül úgy is az egész város tud róla. Szerettem láthatatlanként figyelni az embereket, mert első a megfigyelés aztán mikor kitapogattad a gyenge pontját lehet támadni.
De a belekezdéshez szükségem van a testemre. Az erőmre és mindenre. Ehhez pedig magamhoz kell csábítanom pár erősebb vagy tudatlan boszorkányt aki segítene nekem ebben.
Az erdőben kószálva meghallottam, hogy valaki valami varázslatot mormol. Rögtön a hang irányába eredtem és meg is láttam egy hosszú vörös hajú lányt. Gondoltam kezdésnek tudomására hozom, hogy nincs egyedül.
Ezt egyszerűen a gyertyák eloltásával jeleztem.

Hirtelen elaludtak a gyertyáim,majd feltámadt egy kicsit a szél.Gyorsan összepakoltam a cuccaim,a könyveim,majd begumiztam a hajamat,és elindultam kifelé az erdőből.az volt a szerencsém,hogy már a nap kezdett feljönni,melegebb is volt,ám balszerencsémre nem vettem észre egy kiálla fa gyökerét az úton,és megbotlottam.

Ahogy gondoltam. Fiatalságából is látszódott a félénksége. Amint eloltottam a gyertyákat összepakolta a sátorfáját és el is indult. Csakhogy kicsit ügyetlen volt és megbotlott.
Bár még ez sem akadályozhat meg abban, hogy felhasználjam. Mert hát végül is fiatal... és befolyásolható. Le ígéri neki az ember a csillagokat az égről és máris a tenyeréből eszik.
- Vigyázz magadra. - Suttogtam még alaktalanul.

Nagy nehezen kiszabadultam a gyökér fogságából,ám ekkor hangokat hallottam.Először azt hittem,hogy csak képzelődök,de felálltam,leporoltam a nadrágomat,majd megszólaltam: -Ki vagy?-kérdeztem meg egy cseppet sem gyáván,hiszen akárki is volt,nem akartam,hogy félénknek,mi több gyávának lásson engem.Akárki volt is.

Felkacagtam ahogy próbálta előhozni magából a bátor nagylányt habár ezt ő nem hallhatta nekem még jól esett. Kicsit rá akartam hozni a frászt ezért a háta mögött jelentem meg. - Bu. - Mondtam gyenge kacagással a hangomban.
Egy boszorkány akit hasznomra húzhatok nem ijeszthetem el teljesen, de azért viccelődni lehet.

Most meg a hátam mögül hallottam a hangját.-Játszani akarsz?-kérdeztem meg keményebb hangon-Akkor gyere elő!-mondtam még mindig ugyanolyan hangnemben,majd leültem a földre és újból varázsigét kezdtem el mormolni,miközben a földre támasztottam a kezem.

Vicces ahogy próbálkozik valamit összehozni. De engem nem is érdekelt különösképpen. Csak, hogy van ereje. Ha magam köré csavarom még segíthet nekem. Aztán ha már nem lesz rá szokás szerint elhajítom, mint egy elhasznált alapanyagot.
- Tessék. - Jelentem meg teljes valómban. - Most boldog vagy?

-Te ijesztgettél?-kérdeztem meg "támadóm",mikor teljes alakot öltött,majd megkérdeztem ismét:-Ki vagy te?-majd ezt is-Mit akarsz tőlem?-tettem fel ezt a kulcsfontosságú kérdést.

- Az egyenlőre nem számít, hogy én ki vagyok. A lényeg, hogy te boszi vagy. És segíthetnél nekem. Persze cserébe kapsz valamit amit szeretnél. - Húztam el előtte a mézes madzagot.

-Honnan tudod te,hogy én mit szeretnék?-kérdeztem vissza,hiszen nem tűnt annyira szimpatikusnak ez a nő - És miben kéne segítenem neked?-kérdeztem meg ezt is még mindig keményen- És az is jó lenne,ha elárulnád végre a nevedet!-keltem ki magamból egy kicsit.

- Onnan, hogy úgy is elmondod. Mert én tudok segíteni a megvalósításában. - Mondtam és megforgattam a szemeim. Kicsit túlbuzgó a lány. Lehet ha így folytatja még tovább kell keresgélnem.
- Samantha. - Böktem ki végül a keresztnevem. Nem ismerkedni jöttem ide hanem a testemet akartam végre visszakapni. Hogy még több felfordulást csinálhassak, mint egykor.

-Nos Samantha-kezdtem bele-Ha megcsinálom,amit szeretnél,akkor békén hagysz?-kérdeztem meg ezt is tőle-Mert én ezt szeretném-mondtam ki nyíltan,majd bekötöttem a cipőfűzőmet,ami még ki volt lazulva az eséstől-Csak ezt szeretném,semmi mást-néztem rá újra Samantha-ra.

- Hát rendben, ha csak erre vágysz kösd be nyugodtan a cipőfűződet. - Forgattam meg a szemeimet. Semmi nagyobb erőre vágyás nem volt benne, de hát ez nekem csak jó. Nem kell felesleges köröket futnom.
- Rajtad kívül még szükségem lenne egy boszorkányra. De kezdetnek te is elég vagy. - Döntöttem oldalra a fejemet.

-A húgom is boszorkány-feleltem neki-de ő még nincsen a városban-tettem hozzá ezt is,majd oldalra billentettem a fejem,mert egy kicsit rossz érzésem volt-és mit kéne tennünk?-néztem még mindig a szellemre-mert ezt még mindig nem mondtad el,és ,ki szeretném bővíteni a listát,nem szeretném,ha bántanád a szeretteimet,azon kívűl,hogy békén hagysz!

- Szeretném visszakapni a testemet. Amit már jó ideje elvesztettem. És ebben kellene minimum egy vagy két boszorkány segítsége. - Nem fogom elárulni, hogy miért. Csak kell a testem és ezen kívül neki többet nem is kell tudnia.
- Rendben van, ahogy óhajtod. - Próbáltam egy rendes mosolyt erőltetni az arcomra, mert eszem ágában nem volt bárkit is békén hagyni. Mindenkinek az életébe egy picit belecsípnék. Nincs kivétel.

-Rendben-sóhajtottam fel-visszahozlak a húgommal együtt ha ideér a városba-szólaltam meg ismét,miközben leguggoltam beköti a cipőmet-Így jó lesz?-kérdeztem meg még ezt is,remélve,hogy ezzel már az utamra bocsát.

- Persze. Majd még jelentkezem. - Azzal már köddé is váltam és megforgattam a szemeimet. Azt hiszem a biztonság kedvéért keresek még egy két boszorkányt. Mert nem szeretnék sokáig várni. És ha le lehet zavarni a dolgokat mielőtt ennek a lánynak a húga a városba érkezik annak természetes sokkal jobban örülnék.
Meg nem tűnik valami gyakorlottnak.. Akkor milyen lehet a húga?! De rá érek ezzel még foglalkozni.

(Folyt. Gilbert ház - Konyha)

[Katie lakása]

Futva érkeztem az erdőbe,majd egy fának dőlve nézelődtem áldozat után kutatva,elég éhes voltam,ezért erősen füleltem,hátha emberi hangot hallok.
-Megvan. - suttogtam magam elé,majd a hang felé vettem az irányt. Lépteim egyre szaporábbak lettek,szinte már futottam,amikor a távolban megláttam a férfit. Valószínű vadász..
Sem szó,sem beszéd,az ember nyakának rontottam,nekidöntve egy fának. Igen,vadász volt,a puska a vállán lógott a tartóban. Erősen kapálózott afelé,le akart lőni. Ezen nekem csak erősen vigyorogni támadt kedvem. A vér lecsorgott a torkomon,isteni volt ahogy az életerő ami abból az emberből belém vonult át,apró sóhajokat vett. Nem akartam megölni,ezért a végén,amikor már úgy gondoltam hogy csak egy cérna tartja el a haláltól,megálltam és ledobtam. Én nem öltem meg,ám bár ájultan feküdt a földön mozdulatlanul,nem volt halott,ha valaki rátalál, megmenekül, ha nem, akkor nem, ez van..
A számról letöröltem a vércseppeket, majd egy kis csordogáló patakra lettem figyelmes. Áldott vámpírerő,mindent meghallok. A víz hangját követve találtam meg. Valószínű ez vezethet a vízeséshez. Nem kellett sok hogy odaérjek,nem volt 250 méterre a vadásztól.
Leültem a mellette lévő kivágott farönkre hátradőltem,és a körmömmel babráltam, nem volt kedvem hazamenni.

(M.F. határa)

Fogalmam sincs miért pont ide jöttem. Bár magam sem tudom, hogy találtam el idáig. Külön mutatvány lesz a hotel felkutatása, de ez sem fog különösebb fejfájást okozni, ha úgy adódik az ujjaim köré csavarok egy segítőkész férfit aki majd útbaigazít, aztán maximum ő lesz a vacsorám.
A kocsit hátrahagyva elindultam az erdő mélyére. Nem is mehettem olyan sokáig és a vér édes illata csapta meg az orromat. Majd hamarosan meg is láttam az illat forrását. Egy már-már haldokló emberből jött..Mázlija, hogy nem rég már megvolt az áldozatom vagy különben én is nekiestem volna. Valószínűleg egy másik vámpír okozhatta nem is olyan régen.
Egy patak csordogálására lettem figyelmes. A hang irányába indultam, majd meglepődve tapasztaltam amint odaértem, hogy pont az a személy ücsörög ott akin bosszút akarok állni, csak éppen a másik fele Emma nélkül. -Nocsak, nocsak! Milyen kellemetlen meglepetés. -lépdeltem közelebb hozzá összefont karokkal.
-Úgy sejtem te estél neki annak az embernek. Elég szánalmas, hogy még mindig ilyen lobbanékony és fékezhetetlen vagy. Legalább a szemetet eltakarítottad volna magad után. -mondtam lenézően majd egy gúnyos vigyorra húztam a szám.

Halkan ültem a farönkön,a kis csordogáló vizet hosszan elnézve,míg nem zajokat hallottam meg.
Ismerős szagot éreztem,de mielőtt megfordulhattam volna a hátam mögül egy számomra érdes hang szólalt meg.
Hirtelen megfordultam, majd megláttam azt akit nem akartam. A belső énem szakadni kezdett a röhögéstől,
hogy mit keres itt ez a szajha, külsőleg meglepődöttséget és szánalmat sugároztam. Elöntöttek az emlékek. Leah Georg,
aki az angliai kisvárosból érkezett hozzánk, és nem tudott áttörni, szánalmas egy csaj, az már biztos. Semmit sem ér, legalább is a mi szemünkben nem.
-Már csak ez hiányzott... -sóhajtottam vigyorogva,miközben felálltam.
-Tán' repetát akarsz? -húztam egyre nagyobb mosolyra a számat,miközben emlékeztetőt adtam
neki a múltban történtekre,hadd árasszák el őt a számára bús és gyötrelmes emlékek.
-Tudod.. Még mindig jobb módszereim vannak nekem,mint neked drágám,és ez mindig is így volt. -vontam vállat.
-.. És mindig is így lesz. -fejeztem be a mondatom,miközben azon agyaltam,hogy mit fog szólni Emma a mi kedvenc barátnőnk érkezéséhez.

Röhögni tudtam volna rajta ahogyan próbált közömbös arckifejezést felvenni. Sajnos engem ez nem hatott meg sem az, hogy ismét próbált beletaposni a lelkivilágomba. Eleget fejlődtem ahhoz, hogy még érzéketlenebb és nagyravágyóbb legyek. -Komolyan azt hiszed, hogy jobb módszereid vannak mint nekem? Ez szánalmas, épp annyira mint te Drágám. -röhögtem el magam gúnyosan és ahogy felállt közelebb sétáltam hozzá rezzenéstelen tekintettel.
-Még mindig többre tartom magam nálad és Emmánál. Ez voltaképpen régen is így volt csak nem adtátok meg az a lehetőséget számomra, hogy lealázzalak titeket. De hé, nehogy azt hidd, hogy ez amiatt van, hogy jobbak vagytok mint én. Csak annak köszönhetitek, hogy később érkeztem a városba. -húztam kín vigyorra a szám.
-De szállj le a földre, mert nagyon pofára fogsz esni. De ezt majd te is tapasztalni fogod épp úgy ahogy a drága barátnőd. És most én fogok győzni nem ti, ebben biztos lehetsz. -mondtam fenyegetően. A hatalomvágy évről évre elhatalmasodott bennem és ez is segített abban, hogy idáig eljussak és bosszút állhassak.

-Te is csak azt hiszed hogy sokat változtál. -leheltem magam elé,csalódottságot színlelve.
-De semmit. -vontam meg a vállamat hetykén.
-Nem hiszem,hanem tudom, hiszen te már megbuktál, én még soha, és nem is fogok,soha nem esek pofára,veled ellentétben. Maximum az álmaidban. Ha egyedül legyőzlek, akkor mit kezdesz velem és Emmával együttvéve? Kis tehetetlenke vagy hozzánk képest. Akinek pedig a földre kéne szállnia az te vagy Eva. -mondtam szótagolva,hogy megértse, miközben egyre gúnyosabb mosoly ült ki az arcomra. Teljesen higgadt voltam vele szemben. Semmi,de egyáltalán semmi esélye..
-Egyébként mi vezérelt ide ha szabad tudnom? -húztam fel a szemöldökömet és léptem hozzá egyel közelebb.
-Mert hogy nem voltál magadnál amikor eldöntötted,az egyszer biztos. -nevettem el magamat gúnyosan. Ezzel valószínű tudta, hogy a múltra céloztam, hogy ha itt marad, talán megismétlődik az egész.
-Nézz magadra! -vontam ismét vállat.
-Egy szánalom vagy. -a pillantásaim gúnyosak voltak,miközben végigmértem.
-Itt próbálsz velem vitatkozni,felérni hozzám-hozzánk de nem sikerül. -ismét gúnyosan felnevettem.
-Nem is érdemes veled foglalkozzak,csak időpazarlás.. -vigyorogtam.