Mielőtt kinyöghettem volna egy szót is lágyan megcsókolt amit magam sem tudom miért de viszonoztam neki. -Hát jó.-bólintottam egy halványabb vigyorral az arcomon. Mit mondhatnék? Bírom az izgalmakat és minden hülyeségben benne vagyok. Amikor a gyenge pontomhoz ért akarva akaratlanul is elmosolyodtam. Nem válaszoltam arra amit mondott. Válasz helyett az ajkaira tapadtam és a hajába túrtam. Ezt veheti is egy beleegyezésnek.

Beelegyezett, de nem a szavakkal volt meggyőző, hanem a tetteivel. Megcsókolt, a hajamba túrt, és szélesen vigyorogni támadt kedvem, de kezemet nem vettem el onnan, ahová az előbb helyeztem őket. Damon Salvatore után kész felüdülés lesz egy olyan pasi, akit nem kell kikötözni, és magától is képes élvezni azt, amit teszek vele, és mi több, én is élvezhetem, ha tesznek velem valamit.
Elszakadtam tőle, és a szemeibe néztem. Láttam néhány aprócska jelet a szeme alatt... ami nem mostani lehetett ugyan, mert a szemeiben nem volt nyoma annak, hogy beszívott volna. - Egykor drogoztál? - jelent meg egy ravasz vigyor az arcomon.

Hogy miért egyeztem bele? Azt nem tudom, de most szükségem volt valamire vagy éppen valakire akitől jobb lesz a hangulatom. Megvolt a biztonságérzetem is mivel tudtam, hogyha előtörne benne a vérszívó és esetleg rossz vége lenne a dolognak akkor John úgyis tesz az érdekemben..Legalábbis remélem. Amikor rákérdezett arra, hogy drogoztam-e akkor kicsit elkomolyodtam. -Igen..Régebben..-mondtam. Bár nem is olyan rég volt az.

Újabb ravasz vigyor részemről. - Remek. Nos, ha gondolod... - nyúltam a zsebembe. Igen, kész gyógyszeres ládika vagyok, ezt már többen megjegyezték. - Esetleg beszívhatnánk együtt... imádok emberek társaságában, bedrogozva ostobaságokat művelni. - néztem rá reavaszkásan, majd a kezébe nyomtam pár pirulát.

Figyelemmel követtem ahogy a zsebéből előhúz pár pirulát..Őszintén szólva nem akartam megint elkezdeni még egyszeri alkalomra se, de túl nagy volt a csábítás. Amikor a kezembe nyomta a cuccot csak értetlenül néztem rá, hogy most mit kéne tennem.. Aztán arra jutottam, hogy egyszer élünk úgy sem szokhatok rá újból én már nem vagyok olyan. -Hát legyen.-mosolyodtam el halványan és leültem a fa tövébe.

- Jó kisfiú... aztán a nővérednek egy szót sem. Neki már így is sokat ártottam, hát még ha kiderülnew, hogy mivel tömöm a kicsi öcsikéjét... - vigyorogtam rá, majd mikor leheveredett a fa tövébe, odaültem a lábaira, és szélesen elvigyorodtam.
- De nemcsak üldögélni fogunk... - leheltem a nyakához. Várni akartam, hogy egy kicsit elszálljon.

A következő mondatára felkaptam a fejem. -Elenának? Miért mit ártottál neki?-néztem rá kíváncsian, felvont szemöldökkel. Még ha ritkán is látom a nővéremet sokat jelent nekem és féltem. -Egyébként nem is nagyon beszélek vele mióta megházasodott. -vontam vállat és egy követ ragadva összetörtem a pirulákat, majd egy kósza pillantást vetve Milara felszippantottam az anyagot.

Nemtörődöm módon vontam egyet a vállamon, mikor a nővéréről kérdezett. - Lefeküdtem a férjével. - mondtam egyszerűen, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, és vigyorogva néztem, hogy felszippantja az összetört port.
- De ha nem bocsájt meg neki és elválik... talán újra több ideje lesz rád, kisöcsi - kacsintottam rá. - Szeretnél vele többet találkozni, nem?

-Hogy mi ??-néztem rá kikerekedett szemekkel...Lefeküdt Damonnel...Ez engem is meglepett. -Szeretnék igen, de nem ilyen áron. A legfontosabb az, hogy boldog legyen. Ha a boldogságához nincs szüksége az öccsére akkor ez van. Nem tudok tenni ellene és nem is akarok. -vontam vállat és szipogtam egyet, hogy a maradék por is lecsusszanjon.

Kihalt volt minden, csak a szél süvített keresztül rajtam. Hiányzott az, hogy érezhessek a puszta gondolattól is megborzongtam, hogy valószínűleg már a kukacok zabálják az élettelen testem. Hála Sean-nek... Megkeserítem az életét ennyi kijár neki a történtek után. Legszívesebben őt is a túlvilágra küldeném, hogy megtudja milyen érzés halottnak lenni, de ehhez sajnos nincs elég hatalmam. Csak a düh az egyetlen amit érzek a tehetetlenségen kívül. Már évek óta csak a háttérből figyelem őt és a szeretteit, a legfájóbb pontjára fogok tapintani, hogy érezze azt amit én...Fájdalmat.

- Remek - válaszoltam Jeremy eszmefuttatására, és elvigyorodtam. Nem hatotta meg túlságosan, hogy milyen nagy zavart okozhattam a nővére fejében.
- És most... nem lenne kedved hazamenni a Gilbert házba? - kacsintottam rá.

Eléggé kiütött a cucc amit adott így kissé szédelegve tudtam csak felállni. -Tőlem.-vontam vállat-John otthon van?-kérdeztem egy halványabb vigyorral az arcomon. Valahogy most nem volt kedvem a viszont látáshoz ráér az még, nem vagyok még erre felkészülve évek óta nem láttam.

Hideg volt, habár ez nem is volt furcsa hisz tél volt. Mégis eljöttem az erdőbe. Talán azért, hogy hogy emlékezzek az első teliholdamra! Hátha beugrik valami az estével kapcsolatba, vagy bármi ami ehhez kapcsolódhatott. Kocsival jöttem el idáig, és az erdő széléről sétáltam be. Lassan sétáltam, semmit nem siettem el, főleg, hogy nem is akartam eltévedni itt. Volt már rá alkalom, hogy ez sikerült is, és egy éjszakán át kóboroltam itt, mire találtam valakit, aki segített rajtam..

Talán órák múlva hallottam meg csak, hogy valaki az erdőbe tévedt. Egyre közelebbről hallottam a léptek alatt ropogó hó hangját, majd az alak is kirajzolódott..-Nocsak..-mondtam ki meglepetten bár úgysem hallhatta meg. Aurora volt az ha jól emlékszem a nevére, Sean jelenlegi nője és a tervem egyik része.. Közelebb lépdeltem hozzá és ahogy a düh nőtt bennem úgy a szél is egyre
erősebbé vált.

Hát nem tudom, valahogy Jeremy tekintete nem volt olyan, amilyennek elvártam. Nyilván sokat adtam neki a szerből... remélem, ez a biológiai "folyamatokat" nem fogja gátolni a testében, mert... én ráfáznék! Pedig már megint... éhes vagyok...!
- Nos... nem, nincs otthon. Elhúzott valamerre a fenébe... - legyintettem. -CSak te lennél és én.

Nem sétáltam egészen 10 percre az erdőben de egyre erősödő szelet éreztem magam körül. Szinte rögtön meg is torpantam, és körülnéztem magam körül. Valami furcsát éreztem, de megpróbáltam nem törődni vele. Elindultam tovább, és az égre néztem. A hó apró pelyhekben esett, de viszont a szél erősen fújta őket. Mintha valami, vagy inkább valaki közeledett volna felém. De hisz nincs is senki, ezen igazán nem kéne gondolkodnom.

Láttam rajta, hogy megtorpant és körbenézett van-e itt valaki..Fogalma sem volt arról, hogy én vagyok itt és ezt kihasználtam. Nem tudtam, hogy érezni fogja-e majd amit csinálok de egy próbát megért. Egészen közel sétáltam hozzá, hogy már csak egy lépésnyi távolság legyen közöttünk. -Ne játssz olyannal aki előtte másé volt..-mondtam ki határozottan ezzel Sean-re célozva és torkon ragadtam. Először csak átsiklott rajta a kezem. Megpróbáltam összpontosítani és a végén már "éreztem" ahogy a torkát fogom.

-Az jó.-vágtam rá bizonytalanul-Csak te és én..-ismételtem el a szavait egy halványabb vigyorféleséggel az arcomon. Nem voltam éppen a dolgok magaslatán csoda, hogy nem estem pofára rögtön vagy nem képzeltem be hülyeségeket. Valahogy nem úgy éreztem magam mint az előző alkalmaknál amikor még úgymond függő voltam. Talán csak azért mert nem akartam ezt az egészet.

Inkább megálltam, mivel az érzésem már csak azért sem múlt el. Egy mély levegőt vettem, és a földre néztem. Hirtelen egy halk, susogó hangot hallottam. Szavaira ledöbbentem, de ezzel már nem is tudtam törődni, mert egy kisebb fuvallatot éreztem nyakamnál. Már kaptam volna oda kezemet, de valaki rászorított nyakamra. Egy nagyot nyeltem, és kezem az eddig láthatatlan ember kezére kapott. - Engedj el! - Mondtam halkan. Már hallottam ilyenekről, csak akkor tudnám is mi ez. Egy.. egy szellem vagy nem tudom. - Mit akarsz tőlem? - Kérdeztem, mert fogalmam sem volt hogy ezt miért teszi velem. Nem rémlik, hogy bárkinek is ártottam volna. Habár a mondata. Igen, ez válasz lehet a kérdésemre. "Ne játssz olyannal aki előtte másé volt.."
- Sean? - Kérdeztem rá rögtön. Ez volt az első ami eszembe jutott, más egyszerűen nem!

Megpróbált ráfogni a kezemre aminek láttán szinte már a nevető görcs kerülgetett. Szellem vagyok..Nem tudnak csak úgy megfogni. Lassan engedtem a szorításból, majd levettem a kezem a nyakáról.-Okos kislány.-susogtam -Még sem vagy olyan hülye mint amilyennek néztelek. -mondtam gúnnyal a hangomban. -Ha az enyém nem lehet akkor a tiéd se legyen. Se senki másé.-motyogtam ingerülten. Idő kérdése, hogy tönkretegyem Sean életét. Az első lépés ehhez a szerettei.

Jeremynek:

- Jól van, jól van... - tettem a számat inkább a kezére. Még jó, hogy nem piát adtam neki, mert attól meg kétségtelen, hogy le is hányna. Szép napnak nézünk elébe... de nagyon szépnek.
- Most hazaviszlek. Egyelőre olyan céllal, hogy ágyba tegyelek, és betakarjalak - mondtam mézes-mázos hangon. - De ha másra is képes leszel... világ életemben szerettem pedofil lenni. - vigyorogtam, és segítettem neki feltápászkodni.

(Gilbert ház)

- Tudod már túl sok nő akar így is eltenni láb alól Sean miatt... - Mondtam halkan felsóhajtva. Kendra, aztán most ez a szellem is aki látszólag nem szívleli Seant se engem. Már csak azt kéne tudni, hogy ki az a másik lány aki Sean-hez, jött és már teljes is lesz a kép.
- Nem te vagy az egyetlen! - Sziszegtem alig hallhatóan. Fogalmam sem volt arról, hogy ez ki, egy biztos, hogy neki is az a célja, hogy kikerüljek a képből.

-Ó, nekem nem Sean kell..És neked se akarok komolyabb fejfájást okozni. Csak Sean-nek akarok ártani..-vontam vállat megszokásból, bár hiába volt minden mozdulat úgyse láthatja. -Megölt engem.-mondtam hidegen-Könyörtelenül.-tettem még hozzá komoly hanglejtéssel.
-Én meg csak törlesztek neki. Ott ártok neki ahol a legjobban fáj neki. -mondtam egy pár másodpercnyi szünetet tartva mondataim között.-Rajtad keresztül.-nevettem el magam gonoszan.
-A többire meg jöjj rá magad.-mondtam közömbösen. Ennél jobb bosszút nem is eszelhettem volna ki.

Sean megölte ezt a lányt. Erre a mondatára, vettem egy mély levegőt, de még nem tudtam kifújni. Nem hittem volna, hogy megölt valakit, méghozzá könyörtelenül. Mikor ilyen új dolgokat tudok meg róla, olyan érzésem van mintha félreismertem volna. Pont ezeket a dolgokat nem osztotta meg velem, amiket kellett volna.
- Valahogy sejtettem, hogy ezt fogod mondani. - Bólintottam enyhén, és egy pillanatra lehajtottam fejemet. - Nem is akarok rájönni a bosszúd további részeire. Majd megfogom tudni, de egy szellem már csak nem fog kifogni rajtam, vagyis inkább rajtunk. - Billentettem egy kicsit oldalra fejemet.

-Legalább helyén van az eszed. -mondtam még mindig tartva a közömbös hanglejtésem. A következő mondatára elnevettem magam gúnyosan. -Lebecsülsz engem. Évek óta szellem vagyok. Ahogy az indulat nő bennem úgy az erőm is. És egyet ne feledj bármikor megszállhatlak akár téged akár Sean-t. Szóval ne higgy a szemednek se a fülednek.-ültettem el a bogarat a fülében. Bár nem állt szándékomban megszállni se őt se Sean-t egész jó ötlet lenne és képes is lennék rá. Kitudja? Lehet még alkalmazni fogom valamelyikőjükön.

Elragadtak magukkal az érzelmek, de ezek cseppet sem voltak jók inkább rosszak arról az estéről amikor Sean konkrétan szétmarcangolt engem. Egy pillanatra megmutatkoztam egy sikítás keretében Aurora előtt abban az állapotban ahogy meghaltam, hogy láthassa mit tett velem a nagy barátja aztán ismét köddé váltam.