- Igen, a városban van, hogy egyem meg a kis lelkét... - sóhajtottam. A gond csak az, hgy nekem nem szabadott bántanom Johnt, mert tudta, mire készülünk Tatiával. Avagy... nekem tűrtőztetnem kell magamat.
- Deee, azt hiszem, pont a te szobádba költöztetett - vigyorogtam szélesen, és közelebb hajoltam hozzá. - De gondolom, van fogalmad ezek szerint arról, hogy mi vagyok.

Jellemző..Mindig engem túrnak ki. Lehet ideje lenne már elköltöznöm onnan, de sajnos ez még nem lehetséges. -Gondoltam..-forgattam meg a szemeimet- Akkor majd kicuccolok onnan, hogy legyen elég helyed.-mondtam színtelenül.
-Már az elején leesett, hogy vámpír vagy. Már csak a beszédstílusod és a modorod miatt is. Tudom milyenek vagytok...-vontam vállat. Nem volt különösebb bajom velük..Miért is lett volna? Körülöttem mindenki valami természetfeletti lény, még a barátnőm is az volt.. Ez szinte már meg se lep, hogyha egy vámpírral futok össze. Még attól se nagyon tartottam, hogy nekem esik és kiszívja a véremet.

/Corinna/

Eljöttem a kórházból az erdőbe...Nem tudom miért, csak úgy gondoltam hogy kell egy kis nyugi...Ahogy járkáltam egy ismerős illat csapta meg az orromat.-Corinna..-suttogtam, és elé suhantam-Te hogy hogy erre járkálsz?-kérdeztem egy apró mosollyal

/Valahonnan/

Kaja után kellett néznem. Az erdőben úgyis mindig találok vacsorát. Kezdett lemenni a nap... Épp jókor érkeztem.
Az egyik pillanatban aztán Eyal suhant elém. Na, lőttek az esti vadászatnak! - Meg vagyok tiltva attól, hogy itt sétálgassak? - kérdeztem tőle egy kicsit félredöntött fejjel.

/Corinna/
-Nem , dehogy van megtiltva.-mosolyogtam, és nekidőltem a fának..-Mit szólnál ha beszélnék arról, hogy mit kérsz cserébe a gyűrűért. Hajlandó vagyok adni érte egy két dolgot.-simítottam meg az arcát.

- Már mondtam neked. Nem kérek semmit érte. Majd én azt tudom mi az ára... - toltam el a kezét az arcomtól. Ennyivel biztosan nem tud megvesztegetni. Túl szánalmas dolog ez. - De azért a kíváncsiság kedvéért. Mire gondoltál? - persze gondoltam, hogy mi, de az ő szájából is akartam volna hallani.

-Hogy mire?-néztem végig rajta-Talán azt hogy hempergünk egyet.-mondtam nevetve, és nyújtóztam egyet, majd magamhoz húztam.-Szóval, nem szeretnéd feleleveníteni az régi emlékeket?-kérdeztem halkan, és ajkaira lehelltem.

Alig volt már köztünk pár centi, mert teljesen magához húzott.
- Eyal, ha azt gondolod most bedőlök neked, hát tévedsz. - mondtam teljesen hidegen, és eltávolodtam tőle. - Ennyivel nem tudsz lefizetni. Meg amúgy sem...

Elnevettem magamat.-Nocsak, nocsak...Már nem kívánsz?-kérdeztem tettetett mérgességgel.-Mi nem jó rajtam? Nézz végig!-néztem a szemébe.

Jeremy

- Ne aggódj... nem ragaszkodom ahhoz a szobához - vigyorogtam szélesen, és kezeim felfelé siklottak a combján, hogy továbbra is a szemeibe nézzek. - Nos... ha már tudod, hogy vámpír vagyok... mondd, avatott már fel vérszívó? - kérdeztem, a hangomon pedig igencsak érezhette, hogy az ágybéli beavatásra gondolok.

- Én sosem kívántalak. Félreértettél. - ráztam meg a fejemet egyszerűen. - Már mondtam. Nem fogok veled lefeküdni azért, hogy elsimítsuk ilyen egyszerűen ezt az ügyet. Szánalmas dolog lenne... - néztem rá egy pillanatra megvető mosollyal.

-Ha megbocsájtasz akkor én helyet foglalok.-mosolyogtam, és leültem a földre, és felhúztam az egyik lábamat.-Na akkor ki vele...Mit akarsz már!-mondtam már komolyan.

- Bosszút. Bosszút fogok állni, Eyal. - mondtam egyszerűen. - Még nem tudom, hogyan, de nyugodj meg. Nem lesz az ínyedre. - figyeltem őt, ahogy leült a földre.

-Bosszú?-kérdeztem nevetve-Azt hiszed hogy engem bármivel meg tudsz zsarolni? Vagy bosszút tudsz állni? Ne nevettess kérlek...-mondtam gúnyosan

- Azért, mert te most nagyon nagynak érzed magad, nem kéne ítélkezned. Megtalálom a gyenge pontodat könnyen és ott foglak szíven szúrni. - beszéltem neki jelképesen, de komoly arccal. Legjobb lesz, ha ezentúl csendben, lesz és nem jártatja feleslegesen a száját.

-Nekem nincs gyenge pontom!-mondtam komolyan, és fel álltam, majd közelebb mentem.-Ez jól jegyezd meg!

- Ó, hát persze! - nevettem hangosan. - Mindenkinek van gyenge pontja, még neked is. Hiába gondolod magadról, hogy milyen erős vagy, pillanatokon belül rá jövök, mi a gyengéd. - mondtam neki komolyan.

-Próbálkozz! Gyerünk...mint mondtam, neked nincs gyenge pontom...Na meg persze nem hiszem magamról hogy annyira erős vagyok.-mondtam egy pimasz mosollyal.

- Áh, szóval azt mondod. Na, majd meglátjuk, hogy mennyire leszel erős abban a pillanatban, amikor bosszút állok. - néztem rá gúnyosan, majd hátrafelé kezdtem menni. - Jobb lesz, ha én megyek. Amúgy is miattad úszott el a vacsorám is. - vontam vállat már egy kicsit távolabb tőle.

Amikor kezei felfelé siklottak a combomon legszívesebben hátraléptem volna. Én még mindig Annat szeretem még ha meg is halt..
-Igen.-mondtam halkabban és bólintottam egyet. Csak remélni tudtam, hogy nem azt akarja tőlem, bár biztos voltam benne, hogy az lesz belőle.

- Nem vagy túl együttműködő. És ezt nem vélem jó dolognak - sóhajtottam szomorkásan. Tény, hogy nemrég megkaptam azt, amit akartam, méghozzá Damon Salvatore-tól, de olyan éheséggel rendelkeztem ilyen téren, hogy egyszerűen lehetetlenség volt kielégíteni. Azt hiszem.
- Nos, csak nem egy másik nő van az életedben? - kérdeztem. Na de szép lesz, ha ezt a gyereket is ki kell kötöznöm, mint Damont... bár nem, azért ez a srác készségesebbnek tűnik.

Lehet, hogy nem voltam együttműködő, sőt ez biztos, de az érzéseimnek nem tudtam parancsolni..Bár Anna halott de még mindig úgy érzem mintha mellettem lenne.
-Nem...Már nincs..Meghalt.-mondtam elhalkuló hangon. -Ő is olyan volt mint te. Vámpír. -tettem még hozzá, majd teljes csendbe burkolóztam.

Próbáltam együttérzést kaparni magamra, bár holmi kevés sikerrel jártam. Nem érdekeltek a halálos végkimenetelű love storyk.
- Öhm... hát,m ha gondolod megvigasztallak... - siklott a tenyerem a hasa alá ravasz vigyorral.

Amikor a tenyere a hasam alá siklott nem tudtam kinyögni egy rohadt szót sem. Fogalmam sem volt mit mondhatnék. Ha annyira akar tőlem valamit akkor úgyis eléri, mivel ő vámpír én meg csak egy ember. Ha akarnék se ellenkezhetnék, de ez most részlet kérdés. -Nem...Nem tudom..-böktem ki aztán még mindig a szavakat keresve.

- Lazíts... - hajoltam oda az arcához, és megcsókoltam pihekönnyen a száját. - Jó lesz neked is... és ezzel bortos törhetsz a nagybátyád orra alá, aki meglehetősen utál engem... - vigyorodtam el, és nadrágján keresztül kitapintottam férfiasságát. - Kisfiú vagy még, de én... megtaníthatlak egy-két dologra... - leheltem ajkaira.