Elvettem a tálkát és a gyertyákkal kirakott kör közepére raktam, majd mielőtt még újból belekezdtem volna a varázsigébe beavattam, hogy mi is fog következni. - Most jön a kellemetlenebb része. Be fog indulni az átváltozás, de nem fog tartani tovább egy oda-vissza dolognál. Készen állsz rá? - Vontam fel a szemöldökömet kíváncsian. Vajon megér neki ekkora fájdalom az erőért? Elszántnak láttam, csak nem most fog meghátrálni.

A válasza hallatán nagyot nyeltem...-Készen állok..-mondtam bizonytalanul..Nem igazán akartam átváltozni mivel utáltam ezt az egészet, de áldozatot kell hoznom..És amint hallottam nem is fog sokáig tartani..
-Kezdhetjük.-nyögtem még ki végszónak.

Mikor megbizonyosodtam arról, hogy készen áll nem is tétováztam folytattam a varázsigét, mire a tálban lévő vér meggyulladt és el is kezdődött az átváltozás. Felfigyeltem a ropogó csontjaira, de nem igazán törődtem vele. Ha most kérne, hogy álljak le azt el is felejtheti. Nem most fogunk visszafordulni. Azt az előbb kellett volna. Nem tart ez olyan sokáig, hogy feladja.

Miközben mondta a varázsigét a tálban lévő vér kigyulladt. Másodpercek múlva belém hasított az a jól ismert fájdalom, sikítva rogytam össze a földön.
Éreztem ahogy a csontjaim szanaszét törnek..Számomra ez még mindig szokatlan volt és utáltam..
Hamar megszűnt a fájdalom és másként láttam a világot.

Felsikított. Nem igazán tudom miért, de mosoly kúszott az arcomra, de továbbra is összpontosítottam a célra. Felnéztem rá miután befejeztem a varázsigét. Nem tellett sok időbe már farkas alakban állt előttem. Ezek szerint sikerült.
- Most változz vissza. - Utasítottam.

Mikor befejezte a varázsigét szinte azonnal utasított, hogy változzak vissza, aminek eleget is tettem. Furcsa mód nem fájt már annyira és gyorsan lezajlott az egész. Amint befejeződött, kiegyenesedtem és úgy álltam meg vele szemben. Szerencsére pár ruhám épen maradt, azokat magamra kaptam majd tekintetemmel ismét visszatértem hozzá.
Furcsán éreztem magamat, mintha már nem is önmagam lennék.. -Na most jöhet az a rész, hogy mit kérsz érte.-néztem rá karba tett kézzel.

Hamar vissza is változott emberi alakba, majd fel is egyenesedett. Szerencsére maradt pár ruhája amivel el tudta takarni az intim részeket amire egyáltalán nem is voltam kíváncsi ezért amíg ezt nem tette meg nem is nagyon néztem rá. Elfújtam a gyertyákat, majd elkezdtem mindent szépen elpakolászni.
- Maradjunk annyiban, hogy tartozol nekem. - Mondtam vigyorogva. Mit sem sejt arról, hogy ezentúl az én kis háziállatom lesz és minden szavam számára parancs.

Hamar elpakolta a dolgokat, majd választ is adott az előző mondatomra.. -Hát jó..De én ragaszkodom hozzá, hogy megháláljam..-valahogy tényleg fontosnak éreztem, hogy behajtsa rajtam a tartozásom, pedig más esetekben még csak nem is izgatott volna a dolog...Furcsa...
-De ugye nem fogsz szolga sorba dönteni?-néztem rá, majd elnevettem magam-Mert ha így is lenne, az teljességgel KIZÁRT.-emeltem ki az utolsó szót és reméltem, hogy ez tényleg csak egy vicc.

Mikor mindent bepakoltam a táskába és meggyőződtem arról, hogy a gyertyák sem fognak újból lángra kapni a táskában felnevettem a mondatain. Nem is sejti, hogy mennyi igazság van az utolsó mondataiban. Összefoglalja a ma esti teljesítményem.
- Majd megtudod. - Kacsintottam rá és megfordultam, hogy a kocsim felé induljak. De még vártam hátha kérdez valamit.

-Hát ettől nem lettem okosabb.-fintorogtam, majd utána indultam..-Egyébként még a nevedet sem tudom..-jegyeztem meg felvont szemöldökkel-Én Nathalie vagyok..Ha érdekelne.-mutatkoztam be és vártam, hogy ő is megtegye.
Őszintén szólva kíváncsi voltam, hogy mi lehet majd az a dolog amit kér tőlem, de nem számítottam semmi jóra.

Hmm, már most olyan, mint egy pincsi kutya.. Lohol a nyakamban. De ez sincs ellenemre. Legalább van egy erős védelmező vérfarkasom akit bármikor felhasználhatok saját kis céljaimra. - A nevem Violet. - Mutatkoztam be neki én is. Reménykedtem, hogy nem akar egy puszi barátnős kapcsolatot, mert arra nincs szükségem. Bőven elég nekem Stacey. De az ő ügyeit is én rendezem. De, mint mindenki másnál neki is árat kell fizetnie a segítségemért.

-Violet..-ismételtem el a nevét, és megpróbáltam megjegyezni..-Akkor majd keress fel, hogyha szükséged lesz rám..-motyogtam és elindultam valamerre. Közben azon agyaltam, hogy mit is akarhat tőlem..Bár eléggé rossz előérzetem volt, de úgy éreztem valamilyen módon muszáj megbíznom benne.

[folyt. Valahol]

- Foglak is. - Mosolyogtam rá, majd végül el is indultam a kocsim felé. Lefárasztott ez az este a legjobb lesz ha most hazamegyek és pihenek egyet. Táskámat magam mellé rakva hazavezettem és próbáltam ellenállni a kísértésnek, hogy helyben elaludjak.

(Violet lakása)

Katherine;;

-Te már csak tudod,ugye? -kérdeztem kissé összeráncolt homlokkal.
-Úgy is mindenben jártas vagy már... -sóhajtottam ki a szavakat hetykén. Az agyamra ment a nagyképűségével,szóval inkább hagytam.
-Remélem majd egyszer újra találkozunk. -mosolyodtam el,kicsi gúnyossággal az arcomon,ami már szinte megszokott volt. Nem volt kedvem tovább hallgatni a papolását,és vitatkozni sem akartam. Szóval inkább elmentem. Jobb lesz ez így. Talán majd valamikor máskor.
-Viszlát Katherine,vigyázz az erdőben.. -mondtam hetykén,miközben ismét kicsi gúnyos mosolyka ült ki az arcomra,és elsuhantam.

[Folyt.: Katie lakása]

- Én mindig vigyázok.. - Vontam egyet vállamon, és amint eltűnt, halkan felsóhajtottam. Kivettem zsebemből a telefonomat, és beírtam Stefan számát, hogy hadjak rajta legalább egy hangüzenetet. Hát persze hogy foglalt volt, így végül tényleg maradt a hangüzenetet. - Szia Stefan! Igazán találkozhatnánk. Az erdőben vagyok, ha gondolod gyere ide.. - Tettem le a végén a telefont, és visszacsúsztattam zsebembe a telefont, aztán vártam, hátha jön Stefan.

(Mila bérelt lakása)

Ide jöttem, mert jobb hely nem akadt a vadászatra. És ami azt illeti, kellőképpen izgalmasnak találtam a sok fát, az erdőt és egyebet, ami körülvette azt a kis ösvényt, amire rátévedtem.
Minden neszre figyeltem... és aztán meghallottam a lépteket!

Unatkoztam..Nem nagyon tudtam mit kezdeni magammal. Szinte mindenki lelépett az életemből. Mit tudtam volna csinálni? Egész nap otthon ülök és csak lógatom az orrom? Kizárt dolog. Nem is találhattam volna jobb helyet egy kis gondolkodásra és friss levegő szívásra mint az erdő.
Már jócskán az erdő belsejében járhattam amikor nem is messze tőlem megpillantottam egy nőt. Nem mentem oda, hülyén és nézett volna ki ha csak úgy odamegyek és nekiállok dumálni vele. Ezért inkább megálltam és nekidőltem az egyik fának és mélyeket szippantottam a friss levegőből. Igen ez kellett most nekem.

Meglepett, hogy mikor meglátott, csak úgy levetette magát az egyik fához. Minimum azt vártam volna, hogy hátat fordít, és elmegy, merthogy nem szerencsés ilyenkor itt "tanyázni". Mellesleg eléggé fiatalka volt még.
- Hm. - szaladt ki a számon, és közeledni kezdtem felé, hogy elmosolyodjak. - Nem félsz ilyenkor az erdőben, kisfiú? - kérdeztem kissé gúnyos mosolygással.

Azon kaptam magam, hogy megindult felém mosolyogva, majd meg is szólított. -Kisfiú?-tettem fel a kérdést és halkan elnevettem magam-Azért nem vagyok olyan fiatal. -tettem még hozzá egy halványabb mosollyal az arcomon.
-Egyébként nem...nem félek. Miért talán kéne? -kérdeztem felvont szemöldökkel és ellöktem magam a fától úgy álltam meg vele szemben.

Szemrevaló. Túlságosan is. Odavagyok a fiatal pasasokért. A vérük meg... hát az egyenesen isteni! Kell nekem... nagyon kell! Kerüljön bármibe, de ma estére ő lesz a vacsim.
Elbűvölően rámosolyogtam. - Nem félsz az éjszaka szörnyetegeitől? - kérdeztem kíváncsian, és megálltam pontosan előtte, hogy végigmérhessen, ha akar. - mi a neved?

-Nem félek. Már megszoktam, hogy ebben a városban senki sem százas. -vontam vállat majd amikor elém állt végig mértem. Nem volt rossz azt meg kell hagyni, de Anna óta nem igen nézek más nőkre..Hiányzik, de már nem kaphatom vissza. -Jeremy...Jeremy Gilbert.-böktem ki a nevemet-És te ki vagy?-néztem rá kérdően.

A stílusa is elsőrangú. Ez is tetszik. Egyáltalán tud majd olyat mondani, ami ne tetszene?
Ajaj... tudott... Gilbert. - Annak a tenyérbemászó John Gilbertnek vagy a rokona? - fintorogtam, és leguggoltam elé. A fene vinné el! Ha igen, akkor nem bánthatom, merthogy nem akarok verbénás karóval ébredni, amivel John várna, ha esetlegesen rátámadnék az unokaöcsikéjére. - Az én nevem Milena - nyújtottam felé a kezemet.

-Igen neki.-bólintottam. Ez a hirtelen hangulatváltozás a vezetéknevem hallatán eléggé szembetűnő volt, de nem tettem szóvá. Ezek szerint nem nagyon szívlelheti John-t. -Milena..-ismételtem el a nevét, majd kezet ráztam vele. -Szép név.-tettem még hozzá..
-Na és honnan ismered John-t? Vagy egyáltalán a Gilberteket?-kérdeztem felvont szemöldökkel kíváncsian várva a válaszát.

- Szép név. És orosz, tehát... vigyázz, hogy mit mondasz a közelemben, mert talán következményei lesznek - kacsintottam rá, aztán megforgattam a szemeimet.
- Nos, a drága unokabátyáddal jöttem a városba. Ott lakom a házatokban tegnap óta. És imádnék valamivel borsot törni az orra alá - vigyorogtam rá cinkosan, és leguggoltam mellette.

-Most azt akarod, hogy tartsak tőled? Mert az nem fog összejönni..-vontam vállat és ismét a fának dőltem. -Szóval a városban van..-bólintottam egyet alig láthatóan. Évek óta nem láttam erre meg csak úgy betoppan..Érdekes..De majd úgyis lesz alkalmam beszélni vele..Vagy legalábbis remélem.
-Én nem voltam otthon szóval ez nekem is új. Azért remélem nem adta oda az én szobámat. Bár elalszom én a kanapén is de azért van különbség.- nevettem el magam.