Szóval, mi legyen ma terítéken? A Hófehérke és a hét törpe, vagy pedig a Hamupipőke? Esetleg talán a Pinokkió? – Tettem fel a kérdést az ágyában fekvő angyali tüneménynek, akit szerencsémre a lányomnak hívhatok. Az egész életem során miatta érezhetem magam a leghálásabbnak. Nélküle nem is lenne teljes az életem. S, habár rengeteg hibát követtem már el az életem során mindegyik megérte, hiszen az út része volt, ami hozzá vezetett. – Egyiket sem. Valami újat mesélj, légysziii. – Sosem voltam jó a történetek mesélésében, hiszen az rengeteg fantáziát és kreativitást igényelt, amiből ha mélyen valahol szunnyadt is bennem nem vettem sokszor hasznát és, amióta az érdekeltségem az ügyvédi pálya felé sodort bevallom, hogy nem is volt lehetőségem ezeket a képességeimet erősíteni, hiszen leginkább a tényekre hagyatkoztam. Habár az esetek többségében kreativitást igényelt a tények megszerzése, akkor sem hiszem, hogy ez növelte volna a képességeimet a mesélés terén, mégis végül belekezdtem..  

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy szőke hajú leányzó. Mindig is bizonyítani akart a külvilág számára, de valahogy sosem találta meg a helyét a világban. Mintha létezett volna, de maga sem tudta, hogy merre sodorhatja az élet pedig mindennél jobban szerette volna meglelni a világ minden titkát és rejtélyét. De mindezek csak gyermekded álmok voltak a részéről. Valami, amire nagyon vágyott, de sosem lehetett igazán az övé. Úgy gondolta, hogyha mások számára magabiztosnak és összeszedettnek tűnik, akkor képes elhitetni önmagával is, hogy pontosan tudja mit is csinál. De, mint mindenki másban, benne is voltak kételyek, amiket nem igazán tudott hova tenni. Azt hitte, hogy az évek során a bölcsessége majd átsegíti őt a dolgok nehezén, hogy idővel mindenre rájön, de amellett, hogy megkapta a válaszokat, amelyekért olyan eszeveszettül megküzdött, ezek koránt sem jöttek egyedül. Csak még több kérdést vetettek fel benne, amelyekre ugyanúgy kereste a válaszokat, de mindez örökös körforgás volt és mindig voltak újabb kérdések, amelyek megválaszolatlanok maradtak a számára.
Viszont az ő életében is eljött az a pillanat, amikor rájött, hogy nem kell mindent egyedül csinálnia. Nem mindent önmagának kell megszereznie. Mert néha osztozni a sikerben, a boldogságban sokkal könnyebb és jobb, mintha egyedül önmagad akarnád megváltani a világot. Bár azt el kell mondanom, hogy nagyon makacs volt ez a leányzó, hiszen tényleg a csúcsra akart törni, mégis mikor ott volt előtte a lehetőség, hogy megtegye, egyszerűen lefagyott. Mintha minden kicsusszant volna a fejéből minden tudás, amit addig megszerzett. Egyszerűen lefagyott és a maszk, amit éveken keresztül viselt az élete során lehullott és nem maradt más, mint az a bizonytalan kislány, aki még kisgyermek korában félve tette meg az első lépéseket az édesanyja felé. A sebezhető oldalának kitárulkozása vezetett egészen odáig, hogy megkaparintotta életének legnagyobb kincsét. Lehet, hogy a hozzá vezető út elég rögös volt és tele volt kihívásokkal, de ez egy pillanatra sem jelenti, hogy megbánta volna, vagy másképp cselekedne, ha visszamehetne az időben. Pontosan ugyanazokat a hibákat ejtené meg, egyetlen egy dolgot sem változtatna meg, hiszen félne attól, hogy elveszítené a számára legfontosabb dolgot az életben. A kislányát.

Szinte már lecsukódtak a szemei én pedig egy utolsó puszit nyomok a homlokára, mielőtt még lekapcsolnám a lámpát és résnyire behajtanám az ajtaját. Ha nem is volt felhőtlen a házasságom, már azért megérte, hogy egy igazi tündérrel gazdagodjak.

Kedves Lara!  
Bárcsak mindig ilyen szerencsém lenne, ha kidobok egy hirdetést, rekordgyorsasággal érkeztél meg és tettél boldoggá engem, de ami még fontosabb, a két srácomat, akik a hátam mögül leskelődnek és örülnek a jelenlétednek. Azt azért meg kell mondjam, külön öröm volt, hogy a pb is elnyerte a tetszésedet, szerintem egy ilyen gyönyörű arcnak helye van itt, nagyon sokáig tudnék róla áradozni, de hát arra most nem érünk rá.
Az előtörténetednek egy általam nagyon kedvelt stílust választottál, szerintem az életből spontán kiragadott pillanatok azok, amelyek a leginkább be tudják mutatni egy ember személyiségét, még akkor is, ha csak egyetlen színtéren. De kell annál több, mint látni, hogy egy anya mennyire szereti a kislányát és hogy minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a csöppség boldog legyen? Szívmelengető volt olvasni ezt az apró kis jelenetet, az már biztos, hogy Garrett-nek nem kell aggódnia a kislányáért, a lehető legjobb anyukát kapta meg. Mark pedig büszke a kishúgára.
Ezzel utadra is engedlek, menj, foglald le a lefoglalnivalókat, aztán jó szórakozást a játéktéren!