A negyedik napja, hogy a társaimmal Egyiptom sivatagját be. Értek minket támadások, ami öt emberünk halálát eredményezte. Én vezetem az egész csapatot, s bár az én boszorkányaim, és egyben társaim, ezért is meg kell őket óvnom, hiszen miattam vannak most itt. Már hónapok óta elhagytuk szülőhazám határvonalát, s így is igazán meglepő, hogy mi még életben vagyunk; még is megteszek mindent, hogy akik most erősek, ők épségben térjenek ki ebből a pokolból.
Épp a mai napon tértünk ki Egyiptom egyik nevezetes hegyéhez, lábainál pedig egy kolostorban pihentünk meg éjszakára. Élelmünk nem sok volt, és a tevéink is szomjaztak, ám akik a kolostorban éltek, minden önzetlenség nélkül elláttak bennünket egy éjszakára. Másnap reggel pedig tova kellett haladnunk a hegység peremein.
Azon nap estére a hegység lába fölé sikerült másznunk, ahová a nyakékben lévő kő mutatta az utat. Egy kőbe vésett ékírás fogadott bennünket, melyben a Bibliából Jézus tanításai voltak különböző pontokba szedve. Egyetlen egy város volt benne megemlítve, Nazaret. Mellé pedig egy tenyérnyi arany Ankh kereszt, mi talán segít majd következő utunkban.



Már több, mint száz éve elhagytuk Egyiptomot, a negyedik célpontunkat. A társaim közül sokan visszavonultak, mások meghaltak az út során, hiszen mind ezidáig veszéllyel kellett szembenéznünk. Egyiptomban a gazdag előkelők sírjait raboltuk ki, időközben a helyi vérfarkasokkal is meggyűlt a gondunk, akik ránk támadtak a sírok védelme végett. A szerzett kincseket az útra költöttük, hogy minél messzebbre tudjunk menni, ahová vezetnek a kövek. A csapattal öten maradtunk meg a tizenháromból, de még mindig jobb, mintha egyedül járnám be a világ tájait azért, hogy jelek után kutassak. Az itt szerzett zsákmányom az egyik templomban lévő sírba volt becsempészve, mely egy láda volt, benne a harmadik kővel. Az első kő már születésemtől fogva velem volt, míg a második Nazaretben volt a család egyik tagjának a sírjában.
A harmadik kő megszerzésével a nyaklánc teljesen eltűnt. Mivel mindannyian gyengék voltunk, ezért átváltoztattuk magunkat egy helyi vámpírral, végül elhagyva a környéket egy boszorkányba botlottunk bele, aki aranyért cserébe visszaadta képességünket, így lettünk vámpírboszorkányokká, hogy tovább bírjuk az út terheit. Egyiptomban talált keresztet ajándékoztam neki cserében.


Bejártam az egész világot. Japánt, Kínát, Karib-szigeteket, de a nyaklánc mint kiderült, az egyik társunk lopta el, akit mindössze az arany, és a kincs érdekelt. Tudta, ha megtalálom a keresett személyt, utána már a csapat szétbomlik, hiszen nem lesz szükség arra, hogy tovább menjünk. A nyaklánc az utóbbi évszázadban került elő, én mindaz idáig a világ pontjait jártam vakul, abban reménykedve, hogy a nyakék valamiféle mágia folyamán lett köddé. A nyaklánc meglett, de már nem mutat semmiféle jelet. Az egész életemet egy nagy semminek tartom, miszerint az egész egy nagy átverésnek minősült. Még is az utolsó jel amit adott, az ez a város volt, még is ha nem lenne annyira jó szívem, porig rombolnám ezt az egészet. Idegesít a nyüzsgés, és mint kiderült, az Ősök is itt élnek. A nyaklánc pedig semmit sem mutat továbbra sem. Ennyi lett volna? Nem találtam meg a családomat ennyi évszázad szenvedés árán sem?

Kedves Nidhyana!

Nem csak a neved különleges, hanem a hozzátartozó arc is. Nagyon szeretem a pb-édet, de ezt szerintem te is tudod és örülök annak, hogy ilyen remek kezekbe került, illetve ilyen remek történettel lett megspékelve ez az arc.

Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyennek fogod megalkotni őt, mit miként fogsz megjeleníteni, de azt kell mondanom, hogy ez fantasztikus lett. Nekem nagyon tetszik az, ahogyan fogalmazol, ahogyan megjeleníted a dolgokat és igazán ötletes volt az is, hogy miként csempésztél bele egy tárgyat a történetedbe, ami végig kísért az utadon. Engem teljesen levettél a lábamról és nagyon tetszik a kitartásod is, ami a családod megkereséséhez fűződik és még te magad se sejted azt, hogy mennyire is közel van hozzád az, akit kerestél. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy miként fog alakulni a sorsod a játéktéren és kinek miként fogod még színesebbé tenni az életét, mert melletted szerintem senki se unatkozhat.

Nem is akarlak tovább feltartani, mert már szívesen elrabolnálak én is, meg szerintem mások is. Gyorsan foglalózz és az act. checket se felejtsd el.  

P.S.:
Köszönöm neked ezt a remek olvasmányt, mert feldobta a napomat!