nincs olyan történet, mit ne lenne érdemes meghallgatni...
A túlzott ego nem az én asztalom. Sőt, egész kevés van belőle. Igyekszem többet mosolyogni, mert a nagymamám egyszer azt mondta, hogy nagyon jól áll nekem és úgy nem nézek ki annyira sápadtnak, mint egyébként. Sajnálatomra legyen mondva, elég két ballábas vagyok még úgy is, hogy időközben négy lett belőle…
Szabadidőmben mókusokat kergetek, amik vagy a számban végzik, vagy lencsevégre lesznek kapva. Értsd úgy, hogy nem vetem meg a szőrös húst, kétlábon viszont természetfotózom…
A farzsebemben állandóan lapul egy vastag könyvecske, ami a
„Szennyes észrevételek a világból” címet viseli, tartalmazva mindazon cinikus és szarkasztikus anekdotát, ami valaha megfogant a fejemben.
A külsőm kicsit sem átlagos, azaz próbálom olyanná formálni, hogy ne legyen az. Félhosszú, most éppen vörösesszőke haj, hozzá kékeszöld, mosolygós szemek, amik leggyakrabban huncutul fénylenek. Közepes termet, amit gyakran a világ végére küldenék vagy elcserélnék két hosszú lábért, hogy ne kelljen mindenhez szék, mint valami rossz
Móricka viccben.
Pisze orr, nyílt tekintet, rövid lábak… Ezt most komolyan tovább kell részleteznem? Ja, és folyton változtatom a hajszínemet.. kísérletezem.
Szerepjáték példaTudom, tudom, hogy ma telihold lesz és ezáltal azt is, hogy jogosan szorongatják a csuklómat vaskos, csilingelő rabláncok. Az egyetlen probléma ezzel, hogy borzasztóan kényelmetlenek. Kényelmetlenek és úgy vélem, némi ártatlan vadállomány és néhány vérszívó halála nem okozna akkora problémát senkinek. De…tudom, hogy szükséges.
És akkor még nem is tettem említést erről a tejbetökként vigyorgó, gyermeteg alakról: Maynardról.
Nem elég, hogy nevének becézése már önmagában is nevetséges, figyelembe véve, hogy múlt századi és hangzása akár egy rossz Grimm meséből szalajtott hódé de hozzá még azt is élvezi, hogy engem minden egyes telihold alkalmával kikötözhet. Fene egye meg a férfiak perverz, átvitt értelmű gondolkodását!
Ott állt, teljes pompájában férfiasságának (csak az ínyenc szóhasználatom miatt fogalmaztam ekképpen) és éppen rákattintotta az utolsó bilincsnek is a lakatját, majd hetykén két lépést hátrált és végigmustrálta a „művét”.
- Igen, azt hiszem, ebben is egyre profibb leszek, Wulfie.
- Ne nevezz így! – húztam fel az orromat tiltakozásom jeléül.
- De hisz, melyik férfi ne vágyna rá, hogy a bajkeverő, farkas barátját kikötözhesse egy pincehelységben várva rá mikor szabadul ki és harapja le az ő csodálatra méltó, szuper-intelligens fejét, míg az videojátékozik?
- Igazad van, te nevezheted magad a legszerencsésebb fickónak, na spuri!
- Ugyanmár, csak egyszer engedd meg – lágyult el a hangja, levette a szemüvegét és kérlelőn meresztette rám a szemét.
- Nem, nem nézheted végig…
- Eddig is tartottak a láncok, akkor mitől félsz annyira?
A torkomba azonnal ragacsos, majdhogynem lenyelhetetlen gombóc fészkelte be magát. Nem. Soha nem fogom megengedni, hogy May egy kicsit is a közelemben legyen mikor megtörténik az átváltozás. Nem azért, mert nem bízok benne. Sosem adna ki senkinek, nem hiába vagyunk évek óta barátok. Nem akarom, hogy bármilyen hiba miatt bánthassam őt…is. Ő túl nagy kockázat, túl nagy veszteség lenne.
- Nem fogom megengedni, hogy eljátszadozz a gondolattal hány százalékban szexi, hányban pedig morbid az, ahogyan szétszakad rajtam a felső, majd a gatya. Ezt már nem élné túl a barátságunk – Azt hiszem eltaláltam, hogy mitől fújhat a fiú menekülőt, ugyanis villámgyorsan visszabiggyesztette az orrára a szemüveget és elkomorodva elindult a kijárat felé.
- Nem is gondoltam rá…
- Na persze…