|
|
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Jún. 13, 2016 8:14 am Ugrás egy másik oldalra ♛ | | 30 Evangeline Lilly New Orleans, de néha átugrom MF-be. Farkasboszi(még nem beváltott átokkal, de majd a játéktéren beváltom) |
Becenév Thea | User neve Mistic |
Titulus Tanárnéni Foglalkozás Irodalom-történelem tanár Születési hely Ír ország, Dublin | Születési idő 1986. április 10. |
Család Dorothea nem mondhatja azt magáról, hogy nem nevelkedett jó családi környezetben. Az édesanyja mindent megtett, hogy kellemes körülmények között nevelje fel gyermekeit, akik közül, már csak a legkisebb, Dorothea él. Édesapja; Vincent Bellzoo; Negyven hat éves volt, amikor meghalt. Gyári munkás volt Ír országban, és az egyik gép szó szerint kettévágta a derekánál. Farkas volt, de nem tudott róla. Édesanyja; Nethalie Bellzoo-Harmon; jelenleg ötvenhat éves. Két éve támadta meg az agyát az Alzheimer-kór. Jelenleg egy Mystic Falls-i öregek otthonában kezelik. Boszorkány. Bátyjai; Derrick és Berrick Bellzoo; Tizenegy évesek voltak, amikor meghaltak a tűzben, amikor kigyulladt a családi házuk kandallója, és ők maguk is, egy félresikerült varázslat miatt. Mindketten boszorkányok voltak. Nővére; Della Bellzoo; Hat éve halt meg, egy vámpír keze által. Vérfarkas volt, de kiteljesedés nélkül.
nincs olyan történet, mit ne lenne érdemes meghallgatni... NÉGY Elfáradt. Minden fekete volt körülötte, csak a csillagok és a kerek telihold nyújt valamicske fényt. Hangokat hallott azért jött ki, de a testvéreit nem találta az ágyukban. Della is eltűnt, pedig ő igazán nem szerette a sötétet. Azt mondta, árnyak rejtőznek benne, és ha eljön, az idejük táncra perdülnek. Dorothea ettől mindig nagyon megrémült. Nem akart árnyakkal táncolni. Nem is tudott táncolni. Benézett a szüleihez, de azok az ágyukban feküdtek és békésen szuszogtak. Lerohant a nagyapja által faragott hosszú fa lépcsősoron, és a földszinten is körül nézett. Belesett a szekrényekbe, nagy, folyton ketyegő álló órába, és még a mosószeres rekeszbe is, de a testvéreit sehol sem lelte. Halk kuncogást vélt hallani, s követte a hangot, ki a hátsó kertbe. A hideg, nedves fű csiklandozta mezítelen, apró talpát. Látta testvére vörös hajzuhatagát megcsillanni a sötétben, ahogyan berohant a kertjük végében álló fák közé. Onnan nyílt a Kísértet erdő. A bátyjai csak így hívták. Azt mondták, hogy minden éjszaka éjfélkor megjelennek ott a családjuk elhunyt tagjainak szellemei és arról beszélgetnek, hogy büszkék-e rájuk. Óvatosan nézett körül, de nem akart lemaradni egy testvéri összejövetelről. Húsos lábai maguktól indultak meg az erdő felé, s mikor belépett a fák árnyékába meglátta őket. A szellemeket. Ezüst és arany csillogással ragyogtak és alakokat öltöttek. Aztán meglátta a testvéreit. Közelebb lépdelt, a talpa alatt recsegett az avar. A bátyjai nevettek, a nővére korholta őket, de mosoly ragyogott a szája sarkában. Ő volt a legidősebb mindnyájuk közül. Már tizenhárom éves volt, hamarosan középiskolás. A fiúk az ujjukkal lebegtették anyjuk rég elveszett ékszereit. Gyűrűket és gyöngyöket. Dorothea csak nézte őket egy ideig, aztán sírva fakadt. - Della! – kiabálta – Della ezt nem szabad! – a könnyek és az orrából kifolyó váladék összekeveredett és úgy folyt le az állán. Az anyjuk megtiltotta nekik, hogy a varázslattal játszanak. Megtiltotta, hogy úgy használják az erejüket, hogy valamelyik szülőjük nincs ott. HÉT
Lángok. Az előszoba, a konyha, a háló, minden, ami egykor az övék volt a tűz martalékává vált. Vörös és sárga lángnyelvek nyaldossák a fából készült gerendákat, Dorothea szeme ide-oda ugrál a vörös ruhába öltözött tűzoltók és a szintén vörös ruhába öltözött házuk között. Még mindig nem találták meg a testvéreit. Dellát hozták ki először. Meztelen volt, és a karján égési sérülések tömkelege szerepelt. Éppen fürdött, amikor a tűz behatolt az ajtón, és megtámadta őt is. Utána találták meg Dorotheát. Ő a pincében kuporgott, a hideg kövek, és kacatok között, amit a család már hosszú évtizedek óta gyűjtött. Az anyjuk a konyhában volt, próbálta legyőzni a tüzet, de az ő varázslata nem volt hozzá elég. Megsebesült. A lábai és a dereka másodfokú égési sebektől csúfult el, még az eszméletét is elveszítette a fájdalomtól, ezért rögtön kórházba szállították. Az apjuk hazarohant a gyárból, s mire hazaért az összes gyermekét kiszabadították. - Sajnáljuk Uram, de a fiai nem élték túl – mondta kissé hamiskás együttérzéssel az egyik tűzoltó – azt hiszem ők voltak a legközelebb a tűzfészekhez – szólt, és aláíratott valami papírt a férfival. Dorothea legszívesebben kiabált volna a testvéreivel. „Megmondta! Anya megmondta, hogy ne gyakoroljátok a mágiát, ha ő nincs a helyszínen!”, de a bátyjai már nem hallották őt. Ott táncoltak a Kísértet erdőben a nagymamájával, és a családja többi halott tagjával. TIZENHAT
Della és ő az ágyon ültek. Nővére éppen a biológia házijában segített neki. A hosszúhétvége miatt hazajött az egyetemről, és ez boldoggá tette Dorotheát. Hiányzott neki a testvére, mióta elment, és beköltözött a kollégiumba. Nem volt kivel viccelődni, hiszen a szülei testvérei halála után el is felejtették milyen nevetni. Dorothea a varázslás képességét is csak nővérével tudta megosztani. A családjukban tilos volt a mágia, azóta, az este óta, de a lány kordában tudta tartani. Szerette használni, felvidítani vele másokat, olyan embereket, akik olyanok voltak, mint ő. - Szóval, ez itt a petevezeték – magyarázta Della, és az emberi test egyik illusztrációjára mutatott a középiskolás biológia könyvben, de a mondatát már nem tudta befejezni. Az szoba ajtaja kivágódott, és megjelent mögötte az anyjuk, kisírt, vörös szemekkel és duzzadt arccal. Reszketett keze lába. - Anya, jól vagy? - Mi történt? – a két testvér egy emberként ugrott fel az ágyból, hogy szülője segítségére siessen. A hóna alá nyúlva segítették az ágyuk széléra. - Most hívtak.. a… a gyárból… az apátok… ő… az… a… a… apátok… mm…m…meghalt… - alig bírta kiejteni a szavakat, dadogott és reszketett majd ráborult a térdére és sírva fakadt. HÚSZ Dorothea az új otthonának küszöbén ácsorgott. Egy csodálatos családi ház, szép hátsó kerttel, és verandával, ahol teázni vagy olvasni lehet, New Orleansban. Della és az édesanyjuk Dublinban maradt, de ő nem. Dorothea nem bírta tovább. Az a város túl sok rosszat csepegtetett már a nyakába. Új életet akart kezdeni. Beiratkozott a közeli egyetemre, irodalom-történelem szakos tanárképzésre, és a ruhatárát is felújította. Készen állt arra, hogy új életet kezdjen, amiben jelen vannak a szerelmek, a férfiak, a mágia, és a szabadság.
|
| | |
|
Elküldésének ideje ♛Hétf. Jún. 13, 2016 10:37 am Ugrás egy másik oldalra ♛ |
Gratulálunk, elfogadva! üdvözlünk a diaries frpg oldalán Kedves Thea, először is köszöntelek az oldalon és igazán gyönyörű arcot választottál magadnak, illetve a neved is igazán egyedi. Kíváncsi voltam, hogy milyen történet párosulhat ehhez az archoz, s azt kell mondanom, hogy szerencsés lehetek, amiért elolvashattam. Érdekes volt látni, hogy milyen időszakokat emeltél ki a karakter életéből, ahogyan azt is, hogy mennyi veszteség érte már őt. Nem éppen egy vidám történet, de ennek ellenére van valami megfoghatatlan varázsa neki. Nekem nagyon tetszett, ahogyan megmutattad azt, hogy mi történt vele, mi formálta őt főként, ahogyan az is, hogy nem lett egy teljesen összetört karakter, hanem talpon maradt a történtek ellenére is. Gyönyörűen tudsz bánni a szavakkal, s még szívesen olvastam volna tovább a lapodat is, a történéseket, hogy még miken ment keresztül, esetleg milyen örömök érték őt, de ha itt nem, akkor majd a játéktéren, hiszen természetesen el vagy fogadva. Gyorsan foglalózz, majd nézz körbe a pajti keresőben! Remélem megtalálod a számításaidat és sok kalandban lesz részed! Jó szórakozást! |
| | | |
Similar topics | |
|
| Engedélyek ebben a fórumban: | Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
| |
| |
| |
• az új oldal nyitásáig •
• ROTM FRPG •
|
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm Szer. Május 29, 2019 1:28 am Kedd Május 28, 2019 8:31 pm Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm Szer. Május 22, 2019 12:03 pm Hétf. Május 20, 2019 10:43 am Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm • ROTM FRPG • |
|