Jogában áll hallgatni. Bármi, amit mond, felhasználható ön ellen a bíróságon. Joga van ügyvédet kérni, és joga van ahhoz, hogy ügyvédje jelen legyen minden kihallgatásán. Ha nincs pénze ügyvédre, állami költségen kirendelnek maga mellé egyet. Megértette a jogait? Azt kérdeztem, meg-ér-tet-te a jo-ga-it?

Mondhatnám azt is, hogy rohadt nagy mázlista vagyok, és világi rohadék is egy személyben. De az ember élete nem alakul túl fényesen, ha egyik pillanatról a másikra kénytelen megállni a saját lábán.  Pláne akkor, ha világ életében szerette a könnyebb utat választani. Nem vagyok rá büszke, sőt az elmúlt évek egyetlen percére se. Ha jobban belegondolok, akkor szaródott el az életem ennyire, mikor úgy döntöttem, hogy nem kérek Európából, utólag meg a büszkeségem nem engedte, hogy visszakozzak a döntésemtől. Megettem, amit főztem magamnak. És tudod mit? Egy két hetes tonhalas-pepperonis pizza finom falat lett volna ehhez képest. Csakhogy mikor erre rájöttem, választék már nem volt. Hogy mi volt? Négy törött borda, egy repedt kulcscsont, zúzott állkapocs és járomcsont, egy törött orr és lila foltok mindenhol a testemen. Meg rendőrség, egy kirendelt ügyvéd, akinek a pofázásából szart se fogtam fel, bíróság, bilincs, börtön, alku, szigorított fegyház. Félév. Meg négy év felfüggesztett, miután a nevelőapám pénzén végre sikerült egy valamire való ügyvédet szereznem, akinek nem az volt az első kérdése, hogy hajlandó vagyok-e bűnösnek vallani magam, hanem hogy felolvasták-e a jogaimat. Sajnos fel, hiába volt minden, a Rylance kontra Virginia állam pert első fokon elvesztettük és nem kapkodták el az újratárgyalást.
Bár ha jobban belegondolok, még örülhetek is, hogy azok után mennyi minden lett a nyakamba varrva, nem kaptam rögtön halálbüntetést. Virginiában előszeretettel alkalmazzák, csakhogy én nem vagyok köztörvényes bűnöző. A tények viszont elég hihetetlenek. Életemben egyetlen egyszer nyúltam fűhöz, nem igazán tudtam, milyen hatással lesz rám. Én csak árultam, mert kis erőfeszítéssel lényegesen jobban lehetett keresni, mint azzal, hogy befeküdtem egy kocsi alá nap elején, aztán a végén meg olajszagtól bűzölögve indultam haza. Nem is okozott problémát, elszámoltam magammal egész addig, míg a húgom ki nem találta, hogy a reptéren van. Egész más lett a vége, egy nagy verekedés után még a volán mögé is ültem és az állapotomnak köszönhetően karamboloztam. Gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértésből, nagyon hamar halált okozó súlyos testi sértés lett, engem meg kifacsartak a bíróságon, mintha csak egy nyamvadt kis narancs lennék. Még én is elhittem, hogy minden az én hibám. Azóta viszont volt időm alaposan átgondolni a helyzetemet, az életemet és tudom, hogy nem hibáztathatom magam egész életemben azért, mert hoztam egy rossz döntést. Az ügyészséggel sikerült alkut kötni, utána magammal is, és bár tudat alatt mindent a húgom érkezésére kenek, és arra fogom a történteket, hogy a körülmények áldozata lettem, azért benne van a pakliban, hogy mégis ez fogja meghatározni az egész életemet. Azzal csak elodázhatom az egészet, hogy ügyvédi javaslatra - és hogy látsszon a javulni vágyás szándéka - beiratkoztam az egyetemre. Érettségi után tuti kiröhögtem volna azt, aki azzal áll elém, hogy majd diplomáig viszem, de most nem is tűnik annyira távolinak a dolog.. Talán mégse csak egy leharcolt díler lehet belőlem...