Kíváncsi vagy, milyen vagyok? Mondanám, hogy kérdezd a barátaimat, de a legtöbbjük nincs éppen jó véleménnyel rólam. Hogy miért? Elég egyszerű: félredugtam. Ha az ember házas, valamiért mindenki elvárja tőle azt, hogy tökéletes legyen, hogy hűséges a végsőkig. Pedig az csak egy darab papír, de ezt hagyjuk. Akármit mondok, a helyzetemen nem fog javítani, rimánkodni pedig nem akarok. Elvégre válok, mi okom lenne rá?
Chicago-ban születtem, gyerekkorom óta kosárlabda szurkoló vagyok, akárcsak az apám, vagy a bátyám. Átlagos gyerekkorom volt, nem lógtam ki a többiek közül. Kamaszként elég kicsapongó voltam, nem igazán szerettem az iskolapadot, így végül bármennyire akarta a család, nem mentem egyetemre, sem főiskolára. Helyette inkább motorral bejártam az országot, azaz... próbáltam, mert kiderült, hogy pénz is kell hozzá, nem fogadják el a benzinért az ajándék kuponkártyákat. Szóval félretettem a dolgot és elkezdtem dolgozni. Mindig is imádtam szerelni, úgyhogy ez adott volt, később nyitottam magamnak egy helyet, ez még most is meg van. Nem sok minden van, amit bánok az életben, kivéve a házasságomat. Megfogadtam, hogy nem házasodok, mert semmi értelme nincsen, és ahogy az lenni szokott, nem tartottam be. Elég volt egy elgondolás és meg is történt. Nem tudom, hogy a házasság miatt-e, vagy valami más miatt, de félreléptem és ezért most folyik a válás. Én nem igazán akarom ezt az egészet, egyrészt, mert feleslegesnek tartom, attól még élhetünk, hogy nem válunk el, igaz? Másrészt, nem akarok neki fizetni, pénzem sem lenne rá, pluszban magának akarja Zeus-t is, így még annyira se megyek bele. Mit kapok én? Elveszik a kutyámat, a pénzemet... a házasságnál már csak a válás rosszabb, és ha már válunk, csináljuk úgy, hogy nekem is jó  legyen.