Sóhajtottam egyet, és kissé fájdalmas fintorba futott arcom, mikor kihúzta belőlem a fogait, majd rám mosolygott vértől csatakos szájjal.
- De te így most hoppon maradtál... - vettem a levegőt még mindig gyorsabban, mint máskor. - Ez nagyon jó volt. Még velem senki nem csinálta ezt... bár gyanítom, az áldozataink nem élvezik ennyire - vigyorogtam el magam. - Most már ki kell találnom, hogy törlesszek neked... mert ami a gyönyört illeti, nem szeretek adósa maradni senkinek... - motyogtam, és kissé megráztam a fejem, mert némileg szédelegtem a vérveszteségtől.

Mikor már teste mozgolódni kezdett alattam, néha megfeszülve, kissé beparáztam, hogy fájdalmat okozok neki, de ezzel szemmel láthatóan nem foglalkozott.
Kihúztam a fogaimat a nyakából, és lihegve néztem az arcába, lassan nyerve vissza a régi arcomat, és a fogaim is szépen lassan visszahúzódtak, így kezdtem simogatni a nedves arcát.
- Miért haragudnék? Ezért csináltam. - mosolyodtam el véres ajkakkal, miközben a mutatóujjamat végighúztam felső ajkamon, hogy ezzel fogjam fel a vért, és aztán rögtön lenyaljam. - Finom vagy. - kuncogtam fel, és láttam a seb eltűnését a nyakán.

Nem csak én élveztem a helyzetet, hanem Erin is. Ebben biztos voltam, éreztem... az intenzitásból, ahogy folytatta, amit elkezdett, és mikor keze a merevségemre tévedt, felhördültem.
- Erin... te jó ég... - ziháltam, az sem érdekelt, hogy torkom mozgása - úgy, hogy fogai még a nyakamban voltak - fájdalmat okozott. Nem érdekelt semmi, csak az, ami közelített felém egyre jobban.
- Úristen... - hördültem fel, mikor megéreztem, hogy a testem gyönyörrel telik meg, és elszálltam a kezében, majd csak feküdtem a kádban szinte megsemmisülve.
- Ne haragudj... istenem, ilyen még nem... sajnálom, ne haragudj... - ismételgettem kábán.

Hallottam az első fájdalmas szisszenését, de mindez nem tartott soká', csak röpke pár másodpercig. Erős fából faragták, ezért is tudtam, hogy a fájdalmas hangok ellenére is folytathatom azt, amibe belekezdtem.
A vállára tettem mindkét kezemet, nem harapva túl mélyen, de egy pillanatra sem vettem vissza abból az intenzivításból, amivel ebbe belekezdtem, és amiről tudtam, hogy élvezi. Már leállított volna, ha nem így lenne.
Felszólított a folytatásra, simogatását éreztem a vállamon, de már némileg féltem, hogy túl sok erőt veszek el tőle ezzel a vérmennyiséggel, amit kiszívok belőle, még ha nem is nagy kortyokban táplálkoztam éppen. De valamiért nem éreztem kényszernek a folytatást... mert nekem is örömet okozott az, hogy valaki előtt végre nem kell tagadnom, hogy mi vagyok és ki vagyok.
Kezeim lassan indultak el lefelé, hogy másféleképpen is gyönyört okozzak neki és a víz alatt álltam meg, gyengéden kényeztetve férfiasságát.

Szinte hallottam azt a különös hangot, ahogy szeme alatt megjelentek a fekete erek... mintha valaki lehelethalkan egy vásznak reccsentett volna ketté. Látni nem láttam, mert szemeim a plafonra szegeztem, de sokat nem kellett várni rá, hogy megérezzem fogait a nyakamban.
- Ssszszz... - sóhajtottam fel, a pillanatnyi éles fájdalomtól, de a következő másodpercben már nem érdekelt. Mert éreztem, ahogy vérem elönti a száját, és élveztem hozzá keze simogatását. Még sosem volt részem hasonló jó érzésben, még talán senki nem csinálta olyan szenvedélyesen, ahogy ő. Elég különös volt az a tény, mikor rájöttem, anélkül, hogy egy ujjal is hozzám érne derékon alul, csak pusztán ettől a helyzettől el tudnék menni.
- Még... - súgtam rekedten, és lázasan cirógatni kezdtem a vállát és karját.

Nyeltem egy nagyon aprót. De ezt ő nem is vehette észre. Nem gondolkodtam ezen, mert akartam érezni a vérét a saját számban. Ez valami vámpír szokás lehet, hogy begerjedünk egymás vérére. Én legalábbis már gondoltam arra, hogy megkóstolom az övét, de csakis akkor, ha ő maga kér rá. Minden idők legelső hibridjétől ilyesmit kérni... nem jöttem volna ki jól a dologból.
Vele együtt dőltem, és már láttam az ereket kirajzolódni a nyakán, mire nyeltem egyet, de már nem is néztem a szemeibe. Egyre összpontosítottam, mégpedig a nyakára, arra az ízre, ami várhat rám... és hagytam, hogy a vadász - már ahogy Ő nevezett - eluralkodjon rajtam. Nem akartam túlontúl durva lenni. Csupán olyan, amilyen általánosságban vagyok, ha "vadról" van szó.
Éreztem a megnyúló fogaimat, az ereket a szemem alatt, és így fürkésztem a nyakát, hogy miután beleszippantsak nyakának bőrébe, beleharapjak. Nem voltam túl durva, de túlságosan kedves sem. Valahol a kettő között igyekeztem megállni, talán pont azon a szinten, ahol ez érzéki, és izgató, de nem finomkodó. A vére elöntötte a számat, és lehunyt szemekkel nyeltem belőle az életet adó nedűt, készenállva arra, hogy bármelyik pillanatban, ha nehezen is, de elszakadjak tőle, miközben ujjaim mellkasán köröztek.

- Ezer év alatt talán ötször sem engedtem ilyet senkinek.... - suttogtam. - De tőled nagyon szeretném... iszonyúan vágyom rá - dőltem hátra a kádban, megtámasztva a hátamat, közben finoman magammal húztam Erint, és fejem feltartva odatartottam a nyakamat.
- Rajta... - mormoltam lágyan. - Tedd meg. Légy a vadász... és én a vad. Tégy úgy, mintha ember lennék. Vedd a véremet...

Elmosolyodva néztem, ahogyan ízleli az epret, miközben már újra maga felé fordított, ami viszont engem is meglepett, hogy mire kért engem. Mert ez nem volt gyakori a vámpírok körében, legalábbis... hát mondjuk úgy, nem minden kaland végződött harapdálósdival. Bár ez nem kaland...
- Tényleg ezt akarod? - kérdeztem tőle, de a szemeimben láthatta, hogy a gondolat, miszerint megkaphatom a vérét, felettébb izgatottá tett. Teljesen megfordultam, hogy a lábaim közrefogják csípőjét, és így vártam, hogy megerősítse az előbbi szavait.

Elégedetten elmosolyogtam magam, hogy megértette, mit is akartam mondani, vagy kifejezni a meglehetősen bonyolult monológommal, és ráharaptam az eperre, amit elém tartott, élvezve számban a gyümölcs és a csokoládé ízét.
- Tanulni kell még nekem a romantikát - mormogtam. - Ezer évig éltem nélküle - csókoltam bele Erin nyakába, és magam felé fordítottam. - Szeretkezni akarok veled. De többet is akarok - nyaltam meg a számat. - Kóstolj belém... - pattant ki számból a kérés hirtelen.

Mindvégig a szemeibe néztem, de meg sem rezzent a szemem egész végig. Értettem, hogy miről beszélt. Igaz, hogy soha nem volt hasonlóban részem... én nem találkoztam ezer év elteltével életem legnagyobb szerelmével. De próbáltam átérezni, már amennyire nekem ez sikerülhetett. És nem is éreztem indokoltnak, hogy én ehhez bármit is hozzáfűzzek. Mert... nem éreztem jogosnak véleményt nyilvánítani arról, amihez nincs közöm. Csak egy... nagyon pici. - Azt hiszem, meg tudom érteni azt, amit most mondtál. Ezer évig minden egyes napon egyetlen egy férfit kerestem mindenkiben, de nekem nem volt akkora "mázlim", hogy... ezer év elteltével újra rátaláljak... - mosolyodtam el keserűen. Bár ki tudja... változnak az idők, és Christopher is nyilván más lenne. Talán már nem is a szerelem képviselője az életemben, hanem valami másnak... aminek nem tudok nevet adni.
Megrágcsáltam az epret, amit a számba adott, és simogatni kezdtem a karjait, miközben a hátra, a vállára hajtottam a fejemet.
- Nem tudom. Azt hiszem, hogy igen. Nagyon régen csináltam utoljára ilyesmit. - mondtam, miközben én is a kezembe fogtam az előbb kiszemelt epret, és a szájához tartottam.

- Mit érzek iránta? - kérdeztem eltűnődve. - Jelenleg gyűlölöm. Gyűlölöm, mert eltitkolt előlem egy gyermeket, akiről jogom lett volna tudni. Bármi is történt, ezt nem hiszem, hogy képes leszek teljesen megbocsátani neki. Gyűlölöm, mert összejátszik a hátam mögött bárkivel, hogy borsot törjön az orrom alá. De mindeközben szeretem is. Talán már nem úgy, mint régen. Talán az a szerelem meghalt, mikor vámpírrá lettünk. Szerettem, persze hogy így van, de... talán mégsem volt elég erős ez a szerelem ahhoz, hogy ne csaljam meg. Ha képes voltam átlépni e fölött az érzés fölött, talán nem is szerettem annyira, ahogy hittem - fejeztem be a gondolatmenetet, majd közelebb húztam Erint, és megfordítottam a kádban úgy, hogy hátát a mellkasomnak tudja támasztani.
- Azt hiszem, valahogy így kell romantikázni, ugye? - kérdeztem, a szájába dugva egy szem epret.

- Igen, kettőnkre. - bólintottam mosolyogva, és miután a poharak összekoccantak, én magam is belekortyoltam a folyadékba, hogy lecsússzon a torkomon. Jóleső érzés borzongatott végig tőle, mert a pezsgő nem mindennapi volt az én étlapomon sem. Ezt tényleg meghagytam én magam is ritka alkalmakra.
Már nyúltam egy szem eperért, de ekkor viszont megütötte a fülemet Tatia neve, és kissé kellemetlenül érezve magamad dőltem hátra. Mert nem is tudtam egyrészről, hogy Tatia hogyan reagál erre. Másrészről nem tudtam, hogy Klaus hogyan reagál majd arra, ha Tatia megtudja ezt. - Nem tudom. - válaszoltam végül csak ennyit. - Nem tudom, hogy mit tesz majd. Még azzal sem vagyok tisztában, hogy te mit érzel iránta ebben a pillanatban. - nyeltem egyet. Mert ezer évig szerette... kizárt, hogy most ne szeretné. Na jól van, ennyit a férfiakba vetett bizalmamról.

- Kényelmes, és szerfelett izgató - mosolyogtam, majd poharamat az övének koccintottam. - Mire is igyunk? Mondjuk... kettőnkre. Azt hiszem, arra igazán érdemes - ittam bele a pezsgőbe, és élveztem az ízt, ami elöntötte a számat.
- Na és mi lesz, ha Tatia megtudja, hogy kikötöttünk egymás mellett? - kérdeztem. - Azon kívül persze, hogy szétrobban a méregtől a mája.

- Oké, ez sikerélmény. - néztem végig rajta mosolyogva, nem kerülte el a figyelmemet egy apró mozdulata sem, de mire bármit is tehettem volna, már le is rúgta magáról a boxerét, és beült a kádba.
Én is követtem, és kellemesen felsóhajtottam, de rögtön meg is fogtam a két poharat, hogy beleönthesse a pezsgőt mindkettőbe, de közben pimasz vigyor jelent meg ajkaimon és fél lábamat átfontam a csípőjén. - Így még kényelmes is. - kuncogtam.

- Nincs sok fogalmam a romantikáról, talán ezért is vagyok képes két lábbal taposni a nők lelkébe - vallottam be. - De veled szemben ezt kihagynám - dőltem a csempének, úgy figyelve Erin vetkőzőszámát, miközben éreztem, hogy a vérem hogyan forr a puszta látványtól is, mígnem az alsónemű egy lágy mozdulattal a padlóra libbent.
- Naná, hogy tetszett a látvány - válaszoltam rekedten, végigsimítva a bokszerem elején. - Mint ahogy láthatod is - vágtam szememmel a derekam felé, majd én is megszabadultam a maradék ruhától is, hogy bemásszak a kádba, és kényelmesen végignyúljak benne.
- Ez most istenien jól esik - nyögtem, majd felvettem a pezsgősüveget és a két poharat a kád széléről.

- Az emberek igen. A vámpírok körében nem tudom, mennyire ismert a romantika fogalma. De én megvagyok nélküle is. - mondtam mosolyogva. Ez így is volt. Nem tudtam, hogy ő hogyan viszonyul ehhez, csak azt akartam tudtára adni, hogy velem nem kell úgy viselkednie, mint valami szentimentális nővel, akinek más sem létezik, csak a romantika, meg a lila köd. Működtem ezek nélkül is.
- Hm. Micsoda kérés. - sóhajtottam apró mosolygással, ahogyan az egész alakján végigszaladt a tekintetem. Nem mondom, mindig öröm volt nézni azt a testet, még így alsóval együtt is.
A melltartóm hátuljához értem, hogy teljesítsem a kérését, és egy lassú, mégis határozott mozdulattal dobtam le magamról a ruhadarabot, bár inkább lecsúszott rajtam, mintsem hogy ledobtam volna. Egyszerűen csak húzni akartam az agyát, mert tetszett az a fény, ami úszott a szemeiben.
A nadrágtól is könnyen megszabadultam, de figyelve arra, hogy a szokásostól ellentétben még ezt is lassan csináljam, és a legvégén az alsóneműm csak egy mozdulat volt, úgy hevert az Ő lábai előtt. - Meg van elégedve? - kérdeztem tőle áratlan pislogással.

Követtem Erint a fürdőbe, a kajával és itallal a kezemben, amiket lepakoltam a kád szélére, nagyot szippantva a levegőből.
- Jó illat - jegyeztem meg. - Ez is olyan dolog, amit romantikusnak hívnak az emberek? - kérdeztem, majd lerángattam a ruhámat, hogy egy szál alsóban álljak előtte. - Nézni akarom, ahogy levetkőzöl - súgtam vágyakozva. - Gyerünk, ne várass sokáig. Hagy nézzelek...

- Az volt a célom, hogy ledöntselek. De erős az ellenállás. - kuncogtam fel és megtörölgettem a saját számat, hogy biztosan minden vérfolt eltűnjön a számról. - Hát jó, megegyezhetünk ebben a felállásban. - bólintottam aztán és megindultam a fürdő felé. Legalábbis abba az irányba, ahol sejtettem a helyiséget.
Belépve megnyitottam a fürdővizet, és telenyomtam habbal a vizet. Nem tudtam, hogy Klaus hogy viszonyul a fürdőhabhoz, én részemről kedvelem. És míg vártam, ledobtam a felsőmet is.

- Óvatosan, te... ledöntesz a lábamról... - lihegtem Erin szájába, majd miután elváltam tőle, lenyaltam véres ajkaimat. - Ne feledkezzünk meg az eperről, a pezsgőről, meg a fürdőről sem - mormogtam. - Menj, engedj vizet... én viszem a cuccot, csak kerítek még két poharat - izgattam nyelvemmel Erin fülét. - Menj, mert ha Hayley közben beállít, minimum infarktust kap vérgőzös vámpírtól - nevettem el magam. - Kíméljük meg a látványtól.

Próbáltam lecsillapítani minden érzékemet. A vértől hirtelen minden csak erre az egyre összpontosított: a vérre, és hogy minél többet kapjak belőle. De ahogy a lány távozott, ez el is múlt, és maradt helyette valami más.
Elbüvölő mosolyt villantottam Klaus felé, és a hajába túrtam fél kezemmel. - Szóval izgat a látvány... - ismételtem a szavait. - Valamit be kell vallanom. Engem is. - néztem megbűvölve a véres száját, és nem telt el, talán csak két másodperc, hogy mint egy kis éhes vámpír, az ajkaira tapadjak és mohó szenvedéllyel kezdjem csókolni.

Láttam Erin szemében azt a csillogást, amivel meg tudott őrjíteni, mámorosan csókoltam meg, mikor véres ajkamra tapasztotta a sajátját, majd ő is ráhajolt a lányra.
- Azt hiszem, pont ennyi az elég - bólintottam, mikor tele gyomorral ő is elvált a szobalánytól, majd megigazítottam a ruhát, mintha mi sem történt volna.
- Most szépen fogod az üres tálcát, sarkon fordulsz, és elballagsz. Nem történt itt veled semmi, csak felhoztad a kaját, és már mentél is. Na gyerünk, kislány - vágtam a fenekére, ő pedig megindult, mint a gép, nemsokára csak a szobaajtó záródását hallottam.
- Imádom, amikor ilyen vagy - nyögtem Erinnek, és magamhoz rántottam, figyelve vértől csöpögő száját. - Felizgat, ha így látlak.

- Mindenre odafigyelsz. - mondtam csak annyit, mikor Klaus félrehúzta a lány blúzát. Nekem nyilván nem jutott volna eszembe. Talán azért, mert én soha senkinek nem hagyom meg az életét, és nem is szorulnak ennyi finomkodásra.
Valami furcsa mosoly játszott mindvégig az arcomon, míg Klaus táplálkozott a lányból, és mikor végzett, a véres ajkait látva már éreztem, hogy az én gyomrom is vágyik a kajára.
Viszont mielőtt a lány vállához hajoltam volna, odaálltam Klaus mellé és egy futó csókkal ízleltem meg már a szájáról a szobalány vérét. Megvolt a zamatja. Tökéletes volt.
Odahajoltam, amint megnyúltak a fogaim és lehunytam a szemeimet. Tudtam, hogy most türtőztetnem kell magam, nem is esett nehezemre megálljt parancsolni, mikor úgy éreztem, hogy éppen elég.
Némi lihegéssel szakadtam el a lánytól, véres ajkakkal. - Igazán ízletes lányok dolgoznak ebben a hotelben. - mosolyodtam el.

- Többet közt ezért imádlak, mondtam már? - vigyorogtam, majd lerángattam kissé a blúzt a lányról. - Nem kell, hogy felfigyeljenek a nyakára - magyaráztam, és vállába mélyesztettem a fogaimat. Megrándult ugyan a teste, de Erin parancsának megfelelően meg sem nyekkent, én pedig szomjasan-éhesen ittam a forró, édes, éltető vért.
- Rajta... hagytam neked is belőle - súgtam Erinnek, miután kiemeltem vértől csepegő számat a lány vállából, és érdeklődve figyeltem. Látni akartam, hogyan táplálkozik Erin. Egyszerűen... izgatott a jelenet.

- Így is megfelel. - feleltem csak ennyivel a kérésére, és elmosolyodtam, miközben odaléptem a lány elé. Meglehetősen rémülten pislogott, főleg mivel a hangját sem hallatthatta másokkal. Klaus erről gondoskodott. Bár nem is ő lenne a világ legerősebb vámpírja, ha hibát vétene. Oké, hibázik mindenki, de nem ilyen alap feladatokban.
- Figyelj most rám. - kezdtem csak ennyivel, belemélyedve a lány szemeibe igézően. - Csendben maradsz, és egy hang és szisszenés nélkül tűröd, hogy belőled vacsorázzunk. Utána szabadon távozhatsz. - fejeztem be, elhajolva tőle, főleg miután láttam, hogy a szemei üressé válnak. Most külön figyeltem erre is, John igézése eléggé félresikerült ma este.

- Rendben, de csináljuk másképp - mosolyogtam Erinre, és hátulról hirtelen lefogtam a lányt. - Igézd meg, édes. Legyen ez a te dolgod - mondtam kedvesen, miközben fél kézzel betapasztottam a lány száját.
- Aztán majd csak óvatosan az ivással. Lehetőleg ne öljük meg, nehéz lenne megmagyarázni, hogy hová tűnt innen - súgtam halkan, és vártam, hogy Erin "akcióba" lépjen.