Sosem voltam egy igazán érzelmes, törődő ember, már gyerekként sem, erőszakos voltam, hatalomvágyó és roppantul önző. A magam érdekeit mindenki elé helyeztem és helyezem most is. Megvetem az érzelmeket, a gyengítő körülményeket, igyekszem mindig csak az üzletet látni mindenkiben. Megvetem azok, akik nem rendelkeznek hasonlóan kellemes mellékhatásokkal, azaz nem érnek fel hozzám. A vámpírokat különösen undorító lényeknek tartom, élősködő piócáknak. Persze ez nem azt jelenti, hogy egy-egy hatalmasabb vérszívóval nem kötnék üzletet, ha a lehetőség felkínálkozik. Varázserőm hatalmas, korom is jelzi, már jó ideje itt vagyok, megéltem és megláttam sok olyat, amiről más csak álmodik vagy éppen amitől megrettenne, ha a szeme elé tárulna. Nem igazán szeretek társaságban lenni, a magam ura vagyok, a magam útját járom, a szenteskedők pedig kíméljenek, engem megtéríteni, a jó oldalra állítani lehetetlen. Azt mondják a rossz is egyszer jó volt, a sötétségben is egyszer ott volt a fény, badarság, nálam belülről fakadt a sötétség és öltött testet bennem.

Nemtörődöm módon dőltem neki a ház oldalának. Bár nem mutattam ki, eléggé untatott a velem szemben majd magát összevizelő egyén monológja. Végül olyan szinten kezdett bosszantani a története, hogy látványos ásítást mímeltem és ellöktem magam a faltól.
-Várj, ha jól értem - Kocogtattam meg az állam úgy, mint, aki hirtelen jön rá a lényegre. - hagytad, hogy elmenjen a vámpír majd ezek után nem hogy nem hoztad el nekem az arany medált, de még volt képed meg is jelenni előttem üres mancsokkal, jól összeraktam a lényeget, igaz? - Vigyorodtam el. A farkas borostás állán is megcsillant homlokáról folyó verejtéke. Közelebb léptem hozzá, körül jártam és az államat simogatva vizsgálgattam a majdnem 40 éves vérfarkast. - Ugye tudod, hogy a szánalmas kis életed, amiről azt hiszed ért valamit semmi ahhoz képest, amit Én megéltem idáig? Úgy érzem nem vagy tisztában azzal, hogy mit tehetek veled azok után, hogy üzletet kötöttünk, megkaptad azt, amit akartál Én pedig csak egy csekélységet kértem cserébe, de Te erre sem voltál képes. - Álltam meg immár előtte, talán egy méteres táv húzódott köztünk. Szeme idegesen pillantgatott hol felém hol a kiutat keresve, ami persze nem volt.
-Csak egy arany medál volt, ezret is tudsz magadnak szerezni, ha akarsz! - Vakmerőséget erőltetett magára, ez nem tetszik, nem szeretem, ha ilyen hangot engednek meg velem szemben, ejnye-ejnye kutyus.- Valóban, csak egy arany medál volt, igazad van, milyen butaság is ezért így fenn akadni. - Nevettem el magam és vállon veregettem, Ő is kierőltetett magából egy ferde mosolyt, nem győzött meg. - Azonban Greg, én még is fenn akadok ezen a baklövésen, tudod Én már csak ilyen vagyok, az apróságok is feltudnak bosszantani, márpedig, ha bosszús vagyok, akkor jobb nem a közelemben lenni, mert eljárhat a kezem..-  Vigyorogtam negédesen. Láttam a farkas arcán, hogy lassan teljesen megbolondul a félelemtől. Nem is csodálom, ezt a reakciót vártam tőle. Mint egy szűkölő állat, akit sarokba szorítottak és érzi a vesztét. - Nem tehettem róla, hazudtál! Nem is egy fiatal vámpír volt hanem egy majd 200 éves öreg! - Vicsorította ki a fogait. Azt hitte azokkal az agyarakkal majd belém fojtja az elégedetlenségemet, mily naiv kis farkas. - Azt mondtam volna? Hát előfordul, hogy tévedek, megesik ez mindenkivel, azonban akkor is, Én teljesítettem a kérésed, megöltem az Alfát, tied a falka, Te viszont nem teljesítetted az alku rád eső részét, ez nem helyes. - Ingattam meg a mutató ujjam az orra előtt. Kezdett már bennem érni ennek a beszélgetésnek a vége.
-Dögölj meg boszorkány! - Ugrott nekem, de hát mit tehetne velem egy telihold nélküli farkas, csakhogy hamarosan bundát láttam magam előtt és egy farkas fej vicsorgott rám. Ez persze nem akadályozott meg, egyetlen egy ige elmormolása után a szív apró miszlikekre szakadt a testében és másodpercek alatt kimúlt. - Először is nem boszorkány vagyok hanem Warlock, másodszor ki is a kis hazudozó farkasboszorkány? - Vigyorogtam majd minden erőfeszítés nélkül, hogy eltűntessem a testet odébb álltam.