Whatever anyone does or says,
i must be emerald and keep my color

Megosztás
Cora Grace Ainsworth

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jan. 11, 2016 5:46 pm
Ugrás egy másik oldalra
Cora Grace Ainsworth


személyes információk

becenév » Nincs. Nem is lesz.
születési idő » 1999.01.15
születési hely » New York
kor » 17
play by » Daria Sidorchuk
foglalkozás » Diák vagyok

faj » Ember (farkas gének gyűlnek benne)
család »
Mit is nevezünk családnak? Sokat elmélkedtem már ezen, de még mindig nem sikerült dűlőre jutnom magammal.
Anya: Szinte mondhatnám, hogy a legjobb barátnőm, akivel bármit megbeszélhetek, mégsem van ez így teljesen. Elég jó viszonyt tudhatok vele, olykor összecsapnak a fejünk fölött a hullámok, de rá mindig számíthatok.

Apa: Mivel mindenkinek van apja, így nekem is, hiába nem tudom ki ő, vagy hová valósi. Hogy néz ki? De megtalálom, mert ő maradt nekem. Ha meg nem akar? Kötelességei vannak. Az orra alá dörgölném? Naná! Éjjeleken át a csillagokat bámultam és ő volt az egyetlen kívánságom, hogy lássam őt. Legalább egy pár szót dumálni tudjunk.

a felszín alatt »

Kívül... belül... a legtöbb ember más, ha arról van szó, amit a világnak mutat és arról, amit a négy fal között a tükörnek. Én is más vagyok. Világ életemben nagy volt a szám, kiálltam magamért és elértem, amit akarok. Nagy az akaraterőm, a lelkesedésem és tudom, hogy csak úgy érhetek el célokat, ha mindent megteszek értük.
Néha túl sokat beszélek, de az is előfordul, hogy meg sem szólalok. Van, hogy mosolygok, de az is van, hogy teljesen komor képpel bambulok magam elé. De imádok locsogni a baráti körömben, olykor még levegőt is képtelen vagyok venni, mert el kell mondanom. Általában, amit teszek, céllal teszem. Nem az érdekel, hogyan működik, hanem hogy működik-e valami. Ugyanakkor, sokakkal szemben, én hajlandó vagyok hátrébb lépni. Hátrébb lépek, hogy lássam a nagyobb képet, a nagyobb jó érdekében. Nagyon nehéz felbosszantani, de ha mégis sikerül, akkor az jobb, ha menekülsz.  Ilyenkor a tüneményes „kislány”-ból, egy agresszív valami lesz. Nem rettenek vissza attól, ha verekednem kell, de ennek ellenére nem keresem a bajt csak, ahogy mondogatni szoktam: megvédem magam. Nem az a fajta vagyok, aki a tetteimre okokat, mentségeket vagy kifogásokat keresek. Ha valamit megtettem, hát vállalom érte a következményeket és nem vagyok túl büszke ahhoz sem, hogy bocsánatot kérjek vagy belássam, hogy hülyeséget csináltam és a másiknak volt igaza. De persze a megvilágosodás nem azonnal jön…
Imádom a hosszú, természetes vörös hajamat, a szeplőimet az arcomon. 165 cm magas vagyok és 50 kg.



user információk »

Név » Kira
Kor » 23
Multik » -
életem lapjai »

Sohasem volt hősöm. Apámat képeltem mindenek urának. Róla hittem azt, hogy bármire képes lenne értem, hogy soha nem kell félnem, ha ő van nekem. De igazából csak reménykedtem nap nap után, hogy egyszer felbukkan és azt mondja: Itt vagyok...
A képzelet a valóság elemeiből építkezik. Tehát csak olyat tudok kitalálni, ami létezik! Mindenkinek vannak álmai, minden gyerek arra vágyik, hogy valami különlegesnek legyen a része. Azt akarja, hogy amit elképzel, amit megálmodik, valóság legyen. Ez velem se volt másként. Amióta az eszemet tudom mindig kitalált világokban játszottam.
Anya mindig azt mondogatta, ha majd eljön az idő, akkor apa felbukkan majd az életünkben. De ez sosem történt meg. Engem, pedig elkapott egy nagyon erős kíváncsiság. Akár hogy is….
Következő hetek, hónapok és még évek is szinte ugyanúgy teltek. Minden napra volt egy újabb meglepetése az életnek, de még így is mondhatni nyugodt életem volt.
Anyának időközben új partnere akadt és nem éppen a legjobból. Hetekig elvoltunk, kerülgettük egymást, aztán az a degenerált őrült, kezet emelt anyára és megverte. Beszóltam neki és azt akartam hogy hagyja abba. Aztán a fiókból egy kést szedett elő…én meg menekültem.
Remegve rohantam fel a fürdőszobába, hogy magamra zárhassam az ajtót. Idegesen vettem elő a telefonom. Nem csak sírtam, remegtem. A segélyhívót tárcsáztam idegesen, a telefon is kiesett a kezemből, ahogy közben a nehéz szekrényt toltam a kulcsra zárt ajtó elé. Nem tudom, honnan szereztem ennyi erőt abban a percben, csak azt, hogy meg kellett védenem magamat előle. A vonal másik oldalán egy hang térített észhez, én pedig nem tudtam egy hangot sem kinyögni.
- Kérem... Kérem, segítsenek, bántani fog... - makogtam össze-vissza, ahogy a hangok egyre zajosabbak lettek odalent.
- Ki fogja bántani?
- Anya udvarlója, bántotta… - eszelősen magyaráztam a nőnek, ahogy az ajtó túloldalán a fickó ordibálni kezdett. Azt akarta, hogy engedjem be, a hangja eltorzult a haragtól, én pedig összerezzentem. - Kérem siessenek, meg fog ölni...
A címet sietve diktáltam le a vonal másik oldalán faggató nőnek, miközben az ajtó elé tolt szekrény kezdte megadni magát, ahogy az ürge rendületlenül be akart jönni.
A rendőrökre várva imádkoztam, hogy ne tudjon bejönni, de az ajtó engedett, a zár kiszakadt, a szekrény pedig hatalmas nyekkenéssel borult fel. Ő pedig ott állt, diadalittas mosollyal, a kezében a késsel. Hatalmas erőt éreztem felszabadulni, és a kezembe vettem a felmosót, mivel csak ez akadt a kezembe, és magamat védelmezve fordultam felé.
- Takarodj innen! - kiabáltam felé, őt pedig meglepte ez a kitörés. Soha nem éreztem akkora erőt, de tudtam, hogy most meg kell tennem.
Legalább kettő fejjel magasabb volt nálam, és sokkal erősebb, mint én. A felmosó nem sokat ért ellene, de meg kellett próbálnom. Legalább addig, ameddig a rendőrök ki nem érnek, életben kellett maradnom. Ezért támadtam, ahol értem, ütöttem, nem érdekelt, hol érem, a fején, az arcán, csak kicsaptam a kezéből a kést. Elborult az agyam, és nem emlékszem minden egyes pillanatára az esetnek, csak akkor eszméltem fel, mikor nekivágott majdnem teljes erejéből a mosdónak, és a fejem a tükrön koppant. Elszédültem, de nem ájulhattam el, pont most. Megráztam a fejem, de a kezét éreztem a hajamba markolni, én pedig felsikoltottam.  
Nem tudom hogyan és miért, de a következő pillanatban már a táskámmal a hátamon rohanok az utcákon és menekülök. Egy ilyen helyen nem maradok….meg kell keresnem apám. Keresek és kutatok, míg meg nem lelem. Ha kell akkor mindenhova becsengetek. Na jó ez erősen túlzás, de meg találom! Hallod Apa!?


Vissza az elejére Go down

Vendég
Anonymous



A poszt írója Vendég
Elküldésének ideje Hétf. Jan. 11, 2016 6:18 pm
Ugrás egy másik oldalra


Gratulálunk, elfogadva!


üdvözlünk a diaries frpg oldalán

Kedves Cora!
Isten hozott nálunk! 31 Már láttam párszor ezt a lenyűgöző arcot köreinkben... de bízom abban, hogy ezúttal végleges user kezébe került ez a rengeteg lehetőséggel megáldott kicsi lány! Wink
Nem is akarom sokáig rabolni az idődet... fiatal lány vagy, aki apa nékül nőtt fel... hát igen, minden kislány imád úgy nézni az apukájára, mintha egy hős lenne... aztán ahogy felnövünk, sok minden változik körülöttünk, de ez az apró tényező sosem változik... ők maradnak a hőseink. :033: Az anyád rossz lóra tett azzal a baráttal... de rettentő jó cél volt arra, hogy bemutasd, hogyan kezdett el benned dolgozni egy vérfarkas indulata, ez a rész nagyon tetszett! 31
Nem is tudnék hol kötözködni - nem mintha szoktam volna -, utadra is engednélek... találd meg a hősöd, hajs be rajta egy nagyon jó magyarázatot. Wink tongue Jó szórakozást kívánok! 40  

Vissza az elejére Go down
 

Cora Grace Ainsworth

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Mollie Ainsworth
» Grace
» Grace
» Grace
» Grace

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
rising of the mortals :: Emberek-


Új posztok
tekintsd meg
Pént. Május 31, 2019 10:58 pm
Laurel O. Delgado
Szer. Május 29, 2019 1:28 am
Katherine Pierce
Kedd Május 28, 2019 8:31 pm
Amren Monroe
Hétf. Május 27, 2019 11:26 pm
Lucille Éamon Vodova
Szer. Május 22, 2019 12:03 pm
Katherine Pierce
Hétf. Május 20, 2019 10:43 am
Shiraz Watson
Szomb. Május 18, 2019 10:03 pm
Aingeal Hearn

• ROTM FRPG •