Tessék itt egy kisszék. Na így máris jobb látom a gyönyörű arcocskádat, és a szép szemed, ja hogy ez nem a szemed?! Na mindegy akkor szép a dekoltázsod, de legalább neked meg nem törik ki a nyakad miközben a 188 centis adoniszt nézegeted, vagyis engem. Vagy nem gondolod így? Rendben van, csak mert nem láttad még a csodálatosan kidolgozott felsőtestem, de bébi még nem érted el azt a szintet. Szóval izmos vagyok, egy deka felesleg nincs rajtam, a fenekemért pedig ölnének, a nők és férfiak egyaránt, mert tökéletes. A mosolyom pedig olvasztón hat a bögyösebbik nemre, bocs skacok erről nem tehetek, sőt arról sem, hogy a szemeimmel képes vagyok úgy nézni, mint egy kivert kutya.
Térjünk rá arra, hogy egy lángelme vagyok, talán az öregtől örököltem, de nem is érdekel.  Mindig feltalálom magam, és ha azt hiszed képtelen vagyok a komolyságra, akkor nagyon jól hiszed. A komoly emberek hamar meghalnak, ezzel szemben én? Ugyan kérlek, halhatatlan vagyok.  

Név » Predator
Kor »20
Multik » Nem mondom meg..

+16
Az ürge székében ültem, és körbe-körbe forogtam, mint egy öt éves gyerek, de istenemre mondom, kikúrt jó érzés volt. Aztán megjelent a hapek is. Elszontyolodva állítottam meg magam.
- Uram, milyen jó, hogy itt van. Ön az a szerencsés kiválasztott, aki az én kezem által hal meg, hát nem csodálatos? – álltam  fel a székből, fegyvert most nem hoztam magammal, most nem volt kedvem vérfürdőhöz.
- Hívom a biztonságiakat.. Maga..maga megfizet ezért. -  hebegve-habogva nyúlt a falra szerelt videofonhoz.
- Jaj, ezeket a hapsikat keresed? – mutattam felfelé, és mint a filmekben pont akkor ugrottak le a mennyezetről, de nem önszántukból segített számukra egy-egy kenderkötél, pedig én figyelmeztettem őket a kender kártékony hatásáról, nos láthatjuk az eredményét. Függőségben haláloztak el, szomorú történet.
- Egy őrült, egy pszichopata..a börtönben fog megrohadni.. –
- Jaj szívecském, a végén még megkönnyezem ezeket a szép szavakat. De az első számú probléma, hogy az épületben senki nem fog neked segíteni, mert nem fognak téged hallani. A második probléma, hogy te sem jutsz ki innen élve. – mosolyodtam el kedvesen, mintha csak egy üveg jó minőségű lőre mellett beszélgetnénk. Ujjamat a szám elé tettem, jeleztem maradjon csendben, s gyorsan megölöm. Így is történt. Megfulladt a saját vérében, ez is nagyon szomorú dolog, amúgy is meghalt volna, gyengélkedett a szíve, én csak segítettem neki. A pénz meg mindig jól jött, és ez a szenátor szép summát hozott a számlámra. Amit elpiálhattam, és kurvákra költhettem. Azért ne gondold, hogy valami olcsó kis bigéket szedtem össze, ezek a nők művészet asszonyai voltak.
Pár nappal később egy cicabab mellől másztam ki, nem akartam szóban lekoptatni, inkább leléptem mielőtt felébredt volna. Egy estére tökéletes volt, de többre? Aztán meg elvehetem, nem? Ki van zárva, nem kell nekem oldalborda, se gyerek. Bőrdzsekimet magamra dobtam, majd felültem a vasjárgányomra. Azt hallottam apám New Orleansban nyitott valami bóvlikat áruló boltot. Az meg nincs is messze, csak két óra motorral, talán még valami munkát is kapok, na nem nála, még a végén valami könyvet adna a kezembe.