Nem tartozik a könnyű esetek közé, akiket általában a nyitott könyv kategóriába sorolnak, sőt. Kisugárzását bármelyik „nagy vezető” megirigyelné, hisz tipikusan olyan nőről van szó, aki ha belép valahová, még a légy is abbahagyja a zümmögést egy pillanatra.
Magabiztossága nem ismer határokat, ugyanakkor a gyengeségeivel is tisztában van, ahogy azzal is, hogy titkolja őket. Nem nevezhető kétszínűnek, a színskála összes színében pompázik. Van mikor egy kezes bárány, van mikor a végzet asszonya is elbújhat mögötte, olyan alkalom is akad, mikor megkérdőjelezik az épelméjűségét, persze az utóbbi ritkább.
Imádja a veszélyes játékokat, mondhatni az tartja életben, sose unatkozik, mindig talál valamit, vagy valakit, amivel/akivel lefoglalhatja magát. Fiatal, nagy kanállal habzsolja az életet. Nem a kötöttség híve, és soha nem is hagyná, hogy bárki magához láncolja, Mindig időben lép ki egy kapcsolatból, ugyanis a kalandokat se preferálja.
Nem engedi, hogy kikerüljön a keze alól az irányítás, ha ez valami miatt mégis így lenne, biztosak lehetnek benne, hogy megint egy általa generált színdarabba csöppentek, ahol kizárólag ő mozgatja a szálakat.
Gúnyos, rideg, és a felsőbbrendű érzés is meglappang benne, ugyanakkor súlyos empátiahiányban szenved. A pofátlanságánál már csak a közömbössége idegesítőbb, vagy az a bájos mosoly, ami az arcára ül, mikor valaki tajtékzik. Imád az emberek idegein tornászni, őt viszont nehéz kihozni a sodrából.
Magabiztos, és jókora egoizmus is rejlik benne. Az egyetlen személy, akit magánál is jobban szeret, az a húga, így jobbára csak vele lehetne sarokba szorítani. Viszont, ha valaki erre vetemedne, írhatja is a végrendeletét, mert érte lelkiismeret-furdalás nélkül képes lenne mészárlásba kezdeni. Ugyan nem hangoztatja, hogy szereti, sőt jobbára még maga előtt is titkolja, mégis váltig biztos lehet benne, mert csak vele szemben hajlandó megmutatni, az emberibb énjét.
Igéző tekintete megbabonáz, az ember azt hinné, bárki lelkébe belelát, s látja béklyóit, sorsát. Haja gesztenyebarna, hosszú, selymes. Csodás, formás, nőies alakja miatt minden férfi vágyálmainak megtestesítője, s szívesen ki is használja ezt. Igen mozgékony, hajlékony és kecses. Imád táncolni és meztelenül úszni éjszaka, mikor csak a csillagok és a Hold láthatják. Nem épp törékeny, bár egy csepp felesleg sincs rajta. Mégis erős és nem egyszerű ellenfél a csatatéren. Ha valakit felpofoz, akkor 5 ujja nyoma még hosszú órákig ott virít a szerencsés férfiú orcáján. Nem ajánlott kikezdeni velem, mert rosszabb, mint egy vadmacska.

Név » V.
Kor » 20+
Multik » nincsenek

Vágok egy grimaszt, miközben behajtok a feljárónkra, majd még adok magamnak pár percet, mielőtt bemennék az oroszlán barlangjába. Nos, igen, a szülőkkel vacsizni mindig nagy trauma, a mi családunkkal még ennél is nagyobb, főleg mióta Piper hazahozta azt a vámpírt. Bátor volt, kétség sem fér hozzá, na meg a srác is, hogy csak úgy átmerte lépni a küszöböt.
Sose fogom elfeledni anyámék arcát, azt a tehetetlenséget, ami akkor kiült az arcukra, én meg nem bírtam megállni, hogy ne vigyorogjak rájuk önelégülten. Akkor este érezni lehetett a levegőben azt a vihar előtti csendet, de Austin jól teljesített, már amennyire ilyen szülőkkel szemben lehet. A húgom és én úgy éltük le egész életünket, hogy mást sem hallgattunk, csak vámpírok így, vámpírok úgy. Esti mese helyett különböző harcmodorokról meséltek nekünk, a gyengéikről, hogy léphetünk fel ellenük eredményesen, ami engem egészen addig nem is érdekelt, míg a szemem előtt nem véreztették ki a bátyám. Thomas halálát máig nem tudtam leküzdeni, a düh még most is fel-fellobban, holott már lassan hat éve, hogy kiiktattam a gyilkosát. Mégse elégedtem meg ennyivel, soha nem is fogok azt hiszem. A bátyám és köztem legalább olyan szoros kapcsolat volt, mint most a húgommal.
Kiszállok a kocsiból, határozott léptekkel haladok a ház felé, magamra erőltetve azt a kedves mosolyt, amivel az őrületbe tudom kergetni őket. Ezek a vacsorák kötelező jellegűek, egyikünk se kedvtelésből jelenik meg.
A szüleimen látszik, hogy fáradnak, hogy ez a lét már csak nyűg nekik, és jobb szeretnének csendben visszavonulni, de tudják, ahogy én is, ha valaki egyszer vadász lesz, az örökre szól. Hiába nem nyúlnak fegyverhez, csupán koordinálnak, ki kell venniük a részüket, de nekik ez már egyre nehezebb. A húgom és én a létező összes nagyobb felelősséget a vállunkra vettük, mert úgy éreztük, ennyivel jövünk nekik.
Hogy melyikünknek, mennyi kedve van mindehhez, már más tészta. Másképp terveztem az életem, nem ezen berken belül akartam magamnak karriert csinálni, mégis ilyen lapokkal jutalmazott meg az élet. Nincs időm rendes munkára, ez a lét felemészt, és egy hatalmas villogó felirattal felettem, nem igazán hiszem, hogy bárki szívesen fogadna munkaerőként, mint potenciális célpontot. Tény, nem egy vérszívó bögyébe kerültem már, de csak így szép az élet nem? Ha zajlik.
- Végre – apám hangja rángat ki gondolataim közül, és mikor látom, hogy célirányosan a dolgozószoba felé halad, kérdés, kérés nélkül követem. Szuper, egy újabb dolog, amiről nem tudhatnak a többiek.
Az öreget kedvelem a legjobban, nem nyaggat házassággal, gyerekekkel, noha a szemeiben néha látszik a vágyódás. Nem ítélkezik, nem tör pálcát felettem, hanem megbízik bennem, és nem mérlegeli a döntésem.
- Na, mi a helyzet? Anyu megint ehetetlent főzött? – vigyorogva sétálok a bár felé, hogy töltsek magunknak abból a finom ír whiskeyből, amivel tényleg csak kivételes embereket kínál meg. Meg engem, ha akar, ha nem.
- Most nem erről van szó – próbál fegyelmezett lenni, de az a vigyor csak kikandikál, viszont én is komolyra veszem a témát, elvégre, ez akkor most fontos dolog lesz.
- Biztos hallottál már a Libráról, a múltkor Anthony is beszélt róla… - biccentek, érdeklődve felvonva a szemöldököm, mert lövésem sincs, mit akar ebből kihozni, de nem is kell sokat várnom.
- Két vadász tanácstagra van szükség. Többen úgy gondolták, én lennék a megfelelő az egyik helyre, mégis… ez a feladatkör már túlmutat rajtam, így… rád gondoltam. Mit szólnál egy újabb lépcsőfokhoz kölyök? – kell némi idő, mire felfogom mindezt. Tudja ő is, és én is, mindenem megvan hozzá. Tökéletes lennék erre a szerepre, mégis csak óvatosan merek rábólintani, elvégre… miért is ne? Egyszer élek, és már van harminc év a hátam mögött, ami valljuk be, ilyen életvitel mellett nem is egy rossz arány.