Kegyetlen. Kíméletlen. Gyilkos. E három szó az, ami a legjobban jellemez. Vámpír mivoltomból kifolyólag, nos imádom a vért, s talán éppen ezért sosem iszom vértasakból. Lysandert is arra szoktattam rá, hogy emberek életét ontsa ki, ha szomjas, ahogy én magam is mindig csak friss, emberi vénából táplálkozom, és kicsit sem szokásom leállni. Addig iszom amíg az áldozatom ki nem szárad, és amíg az élete végleg ki nem huny, ezáltal eltávozva a túlvilágra. S minek kímélnék meg egy emberi életet? Hát ez az! Semmiért..
Valahol egészen mélyen, nos érző oldalam is van, hisz mégiscsak kedvelem a fiamat, s még annak ellenére is, hogy bántom őt. Ahogy ugyanúgy szintén Avery iránt is érzek valamit, ami számomra máig tisztázatlan képet ad. Közben azt sem tagadhatom le, hogy a másik két vámpír is előhoz belőlem valamit, hisz velük sem vagyok kegyetlen, sőt.. kifejezetten tisztelem a munkájukat, és meg is becsülöm, ahogy ők is mélyen meghajlanak nekem..
Kék szem, barna haj, átlagos testalkat, és egy éppen csak ideális magasság jellemez, ahogy emellett mindig adok a megjelenésemre. Tökéletes ruha kollekciót öltök fel magamra, s ezáltal nem akármiben jelenek meg. Rendkívüli módon adok az udvariasságra is, s talán éppen ezért sem támadok rá senkire sem azonnal, hanem csak szépen lassan, s így a magam kis módján fegyverzem le az adott illetőt.

Név » user neve ide
Kor » user kora ide
Multik » multik az oldalon ide

Az életem több szempontból is firtathatóvá válhatna, miszerint mit miért tettem, avagy okoztam. De a kérdések megválaszolatlanok maradnak, ahogy az életem bizonyos pontjai is. Kaptam hideget, s meleget egyaránt, sőt talán éppen eleget is. Éppen ezért csak tömören kiemelném a lényeget, s ha többet kívánnál rólam megtudni, nos akkor ismerj meg..
1215-ben megismertem egy vámpírlányt, akinek eléggé sanyarú sorsa volt már a találkozásunk előtt is, s akit az élet jócskán megviselt minden szempontból mérve. Elvesztette szinte az egész családját; a szüleit, a férjét, és velük együtt a gyermekét. Egy kisebb boszorkányosztag százhat éven keresztül kegyetlenül kínozta, fogva tartotta, s mindeközben szinte alig kapott emberi vért, míg más szempontból tekintve mindezt, nos akarata ellenére vált belőle vámpír. Ezek után pedig szerintem teljesen érthető azon indok, miszerint miért is gyűlöli annyira a boszorkányokat.
Azon a napon, amikor is megismertem őt, nos már tudtam, hogy ha sikeresen létrehozom a Boszorkányvadász Társaságot, akkor neki mindenképpen benne kell lennie, mint vezetői tag. Hisz eleve egy talpraesett nőről van szó, aki pontosan tudja azt, hogy mit akar, s emellett mégis kegyetlen, de a tekintetében látni lehet, hogy egyszerűen nagyon is megviselte, ami az elmúlt időszakban történt vele. Tehát teljesen evidens volt, hogy csatlakozik hozzánk, és nemcsak azért, mert ő is ugyanúgy utálja a boszorkányokat, mint mi, hanem azért is, mert... Nos nem is tudom, ahogy szinte teltek a napok, s eközben egyre több időt töltött velünk, nos egyre inkább vonzódni kezdtem hozzá. Mégiscsak férfiből vagyok, s ő pedig egy rendkívülien gyönyörű nő, de.. de nem hiszem, hogy csupán csak erről van itt szó. Igazság szerint még magam sem tudom, hogy mit érzek iránta, de mindezzel a későbbiekben is ráérek majdan foglalkozni.
Számomra ő is ugyanolyan volt, mint a másik két vámpír, akiket még jóval előtte ismertem meg, hiszen ugyanúgy adtam neki is a véremből, avagy egy-egy alkalomadtán saját embertársaimat vadásztam le nekik táplálék gyanánt. Egyedül csupán én voltam közülük az, aki kitudott menni a napra, hisz még akkoriban ember voltam, és mivel eleinte nem ismertem megbízható szándékú boszorkányt, így várniuk kellett a rejtekhelyen, ezáltal csak este közlekedhettek. De akármennyire is nem akartam ezt, mégis csak folyton a sötétben kellett élniük. Végül igencsak későn tudtam szerezni nekik napfényvédőgyűrűt, amit egy boszorkány ismerősöm készített a számomra, s még hozzá külön kérésre. Benne is nagyon nehezen sikerült megbíznom, de mivel szinte gyerekkoromtól kezdve ismertem, így még szép, hogy adtam neki egy esélyt, amit ugyan nem játszott el, de én magam rettentően féltékeny voltam rá. Roger mindig is az a típus volt, aki mindent megkapott, s akinek egy teljesen jó élete volt.
Mára pedig hivatalosan is létezik a társaság, egyetlen pont közös mindannyiunkban, hogy gyűlöljük a boszorkányokat, s ezért is lett létrehozva a Boszorkányvadász Társaság, melynek élén a három általam megismert vámpír áll. Egyetlen dolog érdekel tehát engemet, és ez az, hogy tökéletesen végezzék a munkájukat, hisz amennyiben elbuknak, nos a fejüket vétettem.
Oh, és hogy mi van velem? Nos én ugyanolyan kegyetlen vagyok vámpírként is, hisz gyilkolok, s nem kímélek meg senkit, sőt miért is tenném?A drága fiamat; Lysandert is bántom, pedig valamilyen szinten szeretem, viszont pontosan tudom azt, hogy nem az én fiam, ahogy azzal is tisztában vagyok, hogy érezni óhajt, s amíg ezt teszi, addig kénytelen vagyok az útját egyengetni. Mégiscsak az apja lennék, vagy mi az Isten, nem de?