Bal kezében stukker, a jobban valami papír, a szájában cigi, a fogai közül válogatott szidalmakat szúr majd feléd. Meglehetősen mocskos a szája, fenyegették már meg párszor, hogy szappannal lesz kimosva. Bár mostanság leginkább csak a nője mondja neki ezt. Undok egy jószág tud lenni, ha bal lábbal kel fel és maradjunk annyiban, hogy a bal keze és a bal lába a domináns. A gyárkémény hozzá képest egy környezetbarát valami. Az egészségével nem törődik túl sokat, tudja, hogy a hivatásában a halálozási ráta önmagával és a csillagos éggel határos. Hivatalosan nem kimondottan haragtartó, kivéve ha árulást érez az erőben, mert akkor fuss az életedért. (Igen, te Moretti, szedd a virgácsaid.)
Ahhoz képest, hogy nem az az alak, akivel reggel elsőként találkozni akarsz, főleg ha még nem itta meg a kávéját, az őrző-védő ösztönei simán köröket futnak a házőrző kutyákéra. Talán pontosan ezért is örül mélyen belül, hogy gyereke lesz. A felesége is a rendet szolgálja, szóval ne lepődj meg, ha fogadást köt veled, hogy tuti valami balhé kellős közepén szül majd meg.

Név » the lagomorph
Kor » 24
Multik » első kari!

- Most, komolyan, muszáj ezt? - néz rám a feleségem, miközben felhúzom a kabátom az előszobában.
- Szerinted autóba ülnék, ha nem lenne az? Ha én nem cakkozom ki azt a ringyót, akkor senki. - horkantok egyet, mire drága nejem megforgatja a szemeit. Vérszemet kaptam. Mennem kell és kész. Lassan mindenórás, nekem itt kellene lennem, de végre megkaptam a várt fülest. Szembe kell néznem Morettivel. Csak és kizárólag akkor nyugodhat a társam békében, ha megteszem. Hiába próbált a neje és a lányuk is lebeszélni, én tipikusan az az ember vagyok akit fogsz, felhúzol elé egy falat és addig ront neki, amíg át nem jut rajta vagy szét nem töri a koponyáját.
- Na idefigyelj, Vaughn Miles Krauser. Ha nem vagy itthon kilenc napon belül, akkor utánad megyek és satuba fogom a fütykösöd és hárfázni fogok rajta. Értve vagyok? - lép hozzám közelebb életem asszonya, amire nem bírok elnyomni egy alattomos, ám igen elégedett vigyort. Ó, hogy én mennyire szeretem ezt a nőt.
- Vettem, értettem. - csókolom meg, majd sarkon fordulok és a kocsiba vágom magam.

Mystic Falls határába érve valamiért feláll a szőr a hátamon. A zsaruszenzoraim jól működnek. Az egyetemen találkoztam először természetfeletti lénnyel. Igen, a feleségemmel, boszorkány. Én fizika-informatika szakon voltam, ő művészettörténeten. Végül, mindkettőnket betoboroztak az FBI kiképzőiskolájába, de a kapcsolatunk miatt inkább hazaköltöztünk és egyszerű rendőrök lettünk. Az egyszerű persze nagyon relatív. Én nyugodtan és őszintén mondhatom, hogy a feleségem egy boszorkány, a poligráf meg sem rezzen tőle. Újra otthonra, családra és barátokra leltem. A vér szerinti családom hallani sem akar rólam. Én pedig most állok itt, mint f*sz a lakodalomban, hogy helyre hozzak... mit is? A lelki világom? Jogos bosszút álljak? Túl sokat nem lehetek itt, mert utánam jön a nejem és jaj nekem. Lássuk be... stikában papucs vagyok.