Jelenleg 165 cm körül vagyok, de anyu szerint még bőven fogok nyúlni. A sok táncolás miatt karcsú vagyok, szép feszes izmokkal és formás combokkal, amiket előszeretettel mutogatok. Igéző kék szemeimet anyámtól örököltem, a szép hosszú szőke hajamat pedig apámtól. Bár most elég rövidre lett vágva. Egy barátom kistestvére, aki nagy rajongóm, beteg lett és sajnos a kezelés miatt kihullott a haja, ezért levágattam fenekemig érő szőke zuhatagomat és parókát csináltattam belőle neki. Nagyon meghatódott tőle. Szerencsére sikeres lett a kezelése.
Jellememet tekintve egy örökké jókedvű energia bomba vagyok. Szeretek ismerkedni, segíteni másokon és boldoggá tenni őket, ezért tökéletes szakma számomra a színészkedés. Ám ha valaki egyszer magára haragít, az jobb, ha retteg…

Név » user neve ide
Kor » user kora ide
Multik » multik az oldalon ide

Isabelle Trancy egy ifjú színésznő volt, aki még nem volt túl nagy név a szakmában. Próbált megélni miután kitagadták a szülei, mert ellent mondott nekik és a színészi pályát választotta. Az egyik fellépésén találkozott az egyre népszerűbb Friedrich-hel. Remekül dolgoztak együtt a színpadon, egyre többször válogatták be őket közös darabokba, egészen a közös főszerepekig vitték. Ők maguk pedig rájöttek, hogy nem csak a színpadon, de a színfalak mögött is kivételes párost tudnak alkotni. Nagyon közel kerültek egymáshoz, olyan közel, amennyire csak két szerelmes közel kerülhet. Isabelle végtelenül boldog volt, amiért a férfi megbízott benne, megosztotta vele a vágyait, félelmeit, titkait, terveit, de főleg amiért beengedte a szívébe. Ő is teljesen hitt a férfiben, mindent elmondhatott neki. Friedrich-nek adta a szívét és az ártatlanságát. Minden tökéletesnek tűnt…
Ám egy szép márciusi reggelen Isabelle nem találta maga mellett a kedvesét. Várta a színházban is, de nem jött el. Ahogy a következő napon sem. Az azutáni napon sem. Végigjárta az összes kedvenc helyüket. Friedrich elment egyetlen szó nélkül. Számtalan éjszakát sírt át miatta. Végül megpróbálta összeszedni magát. Újra belevetette magát a színpadi forgatagba.
Három héttel a szomorú reggel után Isabelle szörnyű rosszulléttel ébredt. Majd másnap is. Harmadnap is. Mikor megtudta, hogy terhes nagyon boldog volt, azonnal értesíteni akarta az egyetlen lehetséges apukát. Ám rá kellett döbbennie ismét, hogy már nem része az életének a legfontosabb férfi. Egyedül felnevelni egy gyermeket ijesztő gondolat volt a fiatal nőnek. De végül elhatározta, hogy mindenképpen megtartja a picit. Ez volt az én nagy szerencsém.
Szó szerint a színpadon nőttem fel. Édesanyám ameddig csak tehette dolgozott. A rendező akkoriban nagyon vicces és kreatív figura volt. Rögtön lecsapott anyám kerekedő pocakjára és olyan darabot keresett, amiben egy kismama is fontos szerepet kapott. Miután megszülettem és nagyobbacska lettem engem is bevont ebbe a varázslatos világba. Öt éves koromtól szerepeltem különböző gyermekdarabokban, vígjátékokban, musical-ekben. Balettot és modern táncokat tanultam hobbiból pedig rúdtáncot. Remek sport. Mindennek köszönhetően az önbizalmam már szinte a pimaszság határát súrolta egyesek szerint. Főleg a nagyszájú hódolóim szerint, akiket lepattintottam. Édesanyám tanácsára mindig megválogatom a lovagjaimat, és kikérem róluk a véleményét.
Talán az édesapámmal átéltek miatt félt ennyire a fiúktól…
Bár sokat mesélt róla, volt egy dolog, amit csak akkor mondott el, amikor kamaszodni kezdtem. Akkor kezdtek igazán megmutatkozni rajtam a jelek. Apám vámpír volt. pár évig még elbírtunk a szomjammal, de most már kell valaki, aki segít, aki tanácsokat adhat. Oly’ sokszor ellenállt a kísértésnek, hogy előkerítse apámat, de most megtette. Neki köszönhetően végre találkozhatok Vele, úton vagyok hozzá. Anyu viszont nem akart jönni. Úgy érezte túl fájdalmas lenne újra látnia. Vajon mit fog szólni hozzám?