Elhangzott néma imák, reménytelen szívdobbanások kellege, s egy élet, mely nem ad mást, mint szenvedés képletet. S bár tudnám, avagy megfejteném azon elv titkát, hogy hogyan lehet egyszerre elnyomni a bennem lévő érzelmi sort, miközben a múltban történt pillanatokat semmisé változtatom, s hogy hogyan is lehet olyanféleképpen élni, hogy ne keljen kényszeresen megpróbáltatásokkal szemben állni, úton-útfélen, bármerre is lépek. Mély levegővétel, halk sóhajtás, egyetlen ütem, melyet a szív diktál.
Kinézetem nemes egyszerűséggel ugyanolyan, mint bármelyik embernek. Nem különbözök semmivel sem a többitől, hisz ugyanúgy van szám, két szemem, testem, két lábam, és két kezem. Ennek ellenére mégis beszélnem kell róla, mint valamely jelentős meghatározás, aminek őszintén szólva semmi értelmét nem látom, de javítson ki valaki, ha ebben vél felfedezni értelmet. Elég lenne rám néznie mindenkinek, s akkor látnák, hogy milyen is vagyok, de nem, hisz nekem beszélnem kell erről. Hát akkor legyen!
A hajam sötétbarna színű, mely fél hosszan van meg hagyva, épp csak a mai divat kedvéért, de volt olyan alkalom, amikor festettem is egy időben. A szemem barna színű, így mondhatni, hogy összhangban van a hajammal teljes egészében. Tovább lépve pedig egy átlagos ember vagyok, mint bárki más eme földön, hisz a testalkatom, a testsúlyom, és a testmagasságom teljesen arányos, sőt már-már középtájú, ami eleve megjelöli azon dolgot, hogy semmivel sem térek el másoktól. Előszeretettel adok a látszatra, azaz a külső megjelenésemre, így akármilyen ruhadarabot nem öltök fel magamra. Az öltönytől, szinte a rendes ruházatig minden megtalálható a kelléktáramban, de mégis vannak kivételek, amik sosem fedezhetőek fel a stílusomban. Érdekességként szolgálhat, hogy a bal karomon többféle tetoválás díszeleg, mindez persze más, és más jelentéssel körítve. Ugyanakkor kiegészítőként napszemüveget, divatszemüveget, különböző nyakláncokat, és gyűrűket is használok.
S ha már itt tartunk, akkor annyiban még is különbözők az emberektől, hogy én magam nem vagyok ezen csoportkörnek a tagja. Igazából az éjszaka fenevadjaként lehetne jellemezni, egyszóval: vámpír. Félig élő, félig holt teremtményként élem a napjaimat. Egyszer már meghaltam, de lám csak mégis élek. Az emberek pedig naivan azt hiszik, hogy az ilyenféle lények, nos nem léteznek, pedig ha tudnák az igazat. Oké, akkor ugorjunk. Az ősiek közül pedig Elijah vérvonalába tartózom.
Jellem.. Kissé elgondolkoztató, de ugyanakkor szórakoztató. Bárkinek, és bármilyen stílusú személynek kiadhatom magamat, mármint, ha jobban belegondolok, de igazából, nos nem élek vissza ezen adottságommal. Előszeretettel hagyatkozom a jómódorra, az udvarias viselkedési formára, a kedvességre, a szép szavakra. Szeretem a művészetet, kiváltképpen játszom különböző hangszereken, és még ennek fejében énekelni is tudok. Kifinomult viselkedési normát használok, de ugyanakkor a látszat ellenére kétvégletű típus vagyok. Zárkózott hajlammal, és szótlan természettel áldott meg a sors, így ha netán beszélnem kéne, vagy ismerkednem, akkor ezen témakör ki van zárva. Míg másrészről egy kegyetlen, és kíméletlen gyilkos vagyok. Amilyen a látszat, épp olyan ellentétes a jellemem. S hogy mit mondhatnék még? Szerintem elégedj meg ennyivel, és menj az utadra..

Név » user neve ide
Kor » user kora ide
Multik » multik az oldalon ide

A nevem Lysander Dequan, amit voltaképpen az apámnak köszönhettek, mármint ő utána lettem elnevezve, hisz őt is pontosan így hívták. Származásomat tekintve latin vagyok, de Görögországban születtem, mint nemesi gyermek. Különleges neveltetésben részesültem, és szolgasorban nőttem fel.
Az életem tele van rengeteg eseménnyel, hibával, vétekkel, és valahol némi jó pillanattal is, amit csak a szörnyűségek után egy-egy alkalomadtán kaptam meg. Jellemem legtöbb része családi vonásból fakad, míg a másik része a bosszúból született meg, melyet a saját családom miatt éreztem, melyet különböző személyek keltettek bennem életre, és így jutottam el oda, ahol mostan vagyok. Kereken nyolcszáz éve élek a vámpíri énemből eredően, de mégis a mai napig tartogat számomra meglepetést az élet iróniája, mintha pontosan be lenne osztva az, hogy mikor éppen mi történhet meg velem. De nem fogom végig mesélni minden egyes pillanatsoromat, hisz felesleges lenne. Egyrészről nem szeretnélek untatni, míg másrészről nincs értelme minden információt kiadni magamról. Bár az igazat megvallva, nos sokkal inkább azért hátrálok meg, mivel a zárkózottságomnak köszönhetően gyűlölök beszélni magamról. Valamilyen szinten képtelen vagyok másokban megbízni, míg tudom jól azt a tényt is, hogy a múltat könnyedén fel lehet használni egyes személyek ellen. Van még kérdés? Nos nem hiszem..

1460. Szeptember 29.-e, Egyiptom.
Kora reggel gyülekező következett be, hisz minden fontosabb embernek jelenése volt. A cél egyértelműen lebegett a szemeink előtt, csupán a következménnyel nem számoltunk.
- Ezen időszak korszaka híres volt arról, hogy boszorkányvadászat. Máglyára küldtek minden nőt, és férfit egyaránt, akit boszorkánysággal vádoltak meg. Ámbár sokan egyszerű emberek voltak, de mégis máglya halál lett a jutalmuk. Egyeseket félreállítani próbáltak, mások hamis boszorkányoknak képzelték magukat, míg néha, és olykor tényleg kivételes alkalomkor eredeti boszorkány családokat irtottak ki. Tudom kegyetlenség, és főleg azon része, hogy én is egy voltam ezen beszerző katonák közül, de kénytelen voltam félreállítani egy férfit, mely gátolta a tervemet. -
Hajnali öt óra van, és a Nap már-már ékesen kúszik fel lassacskán az égre, ámbár ugyan mindegy a helyzet, hisz itt Egyiptomban folyton meleg van. Oda érkezve a találkozó helyszínére már szinte mindenki izgatottan várta, hogy mégis mi az a fontos megbeszélés. S ha nem ma lenne a születésnapom, akkor talán még örülnék is.
-Mint tudjátok nemes célért küzdünk, emberek..-Kezdett végül bele a beszédbe az egyik fővezérünk.-Boszorkányok lepték el a világunk, s mielőbb ki kell őket iktatnunk, hisz ez a föld a miénk, és nem szennyezhetik be a fekete mágiájukkal.-Zárta le a rövid mondatát hirtelen. Sokan egyetértettek vele, míg mások kérdő tekintettel néztek rá.
-S ennek értelmében mindenkivel végeznünk kell?-Szólalt fel egy hang a tömegből hirtelen.
-Természetesen igen. Egy egész családot is kiírtunk érte, ha szükséges. Mindenkit máglya halálra ítélünk ezen vétekért.-Válaszolta határozottan, szinte majdnem érzéstelenül.
-Nem gondolja, hogy kissé túlzásba esik? Gyerekek, és nők életéről is szó van.-Szólaltam fel végül némi hatás szünet után.
-Aggodalomra nincs oka senkinek. A nők, és a férfiak máglyán égnek.. Megérdemlik a boszorkányság vétke miatt, amit kapnak.-Mondta némi töprengéssel.-Viszont tekintetbe véve, hogy a gyermekek némileg még ártatlan lelkűek, így az ön szava miatt megkegyelmezzek nekik oly módon, hogy kötél általi halált kapnak. Viszonylag gyors, és fájdalommentes.. Van még ellenérv?
- A nap hosszan telt. Tele kereséssel, és kutatással. Begyűjtöttünk szinte minden célszemélyt, majd elvezettük őket a kivégzésre váró sorba. Sikerült elérnem, hogy az a bizonyos férfi teljes mértékben kiiktatásra kerüljön tűz által, viszont akkoron nem számoltam azzal a ténnyel, hogy a többi családtag is besorozásra kerül. Így egy egész család halála szárad a kezemen, és voltaképpen az Andre családról van itt szó. Ha mindez nem lenne elég persze, akkor sikeresen túlélte az egyik gyermek eme történést, és megszökve az ellenségemmé vált a mai időszakra. Nem tudom, hogy tudja-e a teljes sztorit, de voltaképpen Anubis Andre miattam lett magányos, és család nélküli gyermek. Viszont a bűntudat azóta már elszállt belőlem, vagy lehet, hogy csak jól tagadom. -