Békekedvelő ember vagyok annak ellenére is, hogy a bennem élő szörnyeteg szinte folyamatosan megköveteli önmagának a veszélyt és a szenvedélyt. Küszködöm még mindig néha a vámpír oldalammal, de szerencsére sikerült elsajátítanom az önuralmat, amit magamnak köszönhetek elsősorban így talán még inkább hatásosnak mondhatom.
Hirtelen haragú vagyok, de ugyanilyen könnyedén meg is bocsájtok, vagy éppen bocsánatért esedezem valakitől, mert leüvöltöttem a fejét. Az igazamért mindig küzdök, még akkor is, amikor nem kellene. Megvannak a magam elvei, ami szerint igyekszem élni, de mint mindenki én magam sem vagyok tökéletes és hibázok, de olyankor mindig azon vagyok, hogy kijavítsam őket. Igyekszem a helyes úton maradni még akkor is, ha az bizonyos időközönként nehezebb, mint arra számítottam.
Mesélhetnék neked órákon keresztül, hogy mégis milyen vagyok, de honnan is tudnád, ha nem beszélgetsz velem? Az is lehet, hogy már a borostás képem miatt elkerülsz, mert szerinted ápolatlan vagyok, szerintem pedig egyszerűen férfias és nem engedem, hogy olyan képem legyen, mint egy kölyökkutyának. A szemeim kékek, akár az ég. Nem süttetem halálra magam a napon ez a bőrömön is meglátszik. Szeretek sportolni, a legújabb szokásom a reggeli futás. Persze emberi tempóban. Ilyenkor teljesen kikapcsolok és még a zavaros gondolatokat sem engedem a fejembe.
Egyszerű ember vagyok, egyszerű elvekkel. Nem szeretem, ha túlbonyolítják a helyzetet. Jobban kedvelem, mikor az emberek önmagukat adják és nem próbálnak eljátszani egy szerepet, amit nem rájuk öntöttek. Őszinte vagyok és ezért elvárom, hogy velem szemben is ilyenek legyen az emberek. Még akkor is, ha néha az őszinteség olyan, mint egy ostorcsapás az ember meztelen hátára.

Név » A
Kor » 18+
Multik » nincs

Elregélhetném most az egész életemet, hogy mi minden történt velem az elmúlt közel kétszáz évben, de elhiheted nekem, hogy senkinek nem kívánok ilyen unalmas történetet, mint a magamé. Polgárháborúban küzdöttem, ami végül a vesztemet okozta olyan kegyetlen módon, hogy egész örökkévalóságban kell együtt élnem mindazzal, amit ott láttam, amit átéltem. Soha nem felejtem el éjszakánként még mindig fel-fel riadok a saját verítékemben úszva és néha azt is elfelejtem, hogy hol vagyok. Olyan, mintha az ébrenlét utáni szakaszban is még ott ragadnék egy pár percig és csak később jutna el a tudatomig, hogy az egész csak álom volt köze sincs a valósághoz. Szerencsére.
Nem mondom, hogy utálok vámpír lenni, mert már nem mondhatom ezt. Eleinte gyűlöltem, mert megöltem egy ártatlan embert. Nem tudtam irányítani mindazt, ami akkor történt velem. Hogy Shanna-t okoltam-e amiatt? Még szép! Hiszen miatta váltam szörnyeteggé, de azóta sok minden változott, ahogyan én magam is. Idővel felfogtam minden dolognak a jelentését és megemésztettem, hogy ezen a helyzeten változtatni nem tudok, csak elfogadni. Így is tettem. Elfogadtam azt, amivé váltam és saját elveimet megalkotva éltem az életemet. Unalmas egy életem volt elhiheted. Nem volt benne nagy szerelem, majd annak az elvesztése, mert sosem engedtem át magam ilyen mély érzelmeknek. Az egyetlen mély érzelem, amivel most azonosulni tudok az Shanna iránt érzett szeretetem. Lehet, hogy akkor azt hittem, hogy szándékosan tette tönkre az életem, de mára már rájöttem, hogy sokat köszönhetek neki. Az életemet. Egy újabb lehetőséget arra, hogy ezúttal jobban cselekedjek.
Visszakanyarodva arra, hogy nem volt semmi komolyabb kapcsolatom, vagy veszteségem. Ez nem teljesen igaz, de miért untassalak azzal, hogy elvesztettem barátokat egy komoly ellenség miatt. Ez az ellenség pedig egy olyan dolog, amit senki nem győzhet le. Az idő. Elragadta őket tőlem, mert nem dönthettem helyettük a sorsukról. Az örök élet nem való mindenkinek, hiszen az is lehet, hogy én már átléptem az őrület határát csak egyszerűen a saját nézetemből egyáltalán nem úgy tűnik, hogy ez megtörtént volna. A világot mindannyian egy sajátos nézetben láthatjuk. Elmondtam szűkszavúan a történetem. Hogy miért nem térek ki a részletekre? Szükség van a világban a titkokra és, ha most mindent elmondanék hova maradna az érdeklődésed? Nem követnéd már az utamat nem érdekelne, hogy merre sodródom, vagy milyen kihívások várnak még rám, avagy miket hagytam ki a történetemből. Ha egy régi barátomat megkérdeznél, mi mindent tudna mondani rólam, elhiheted, hogy napokig be sem állna a szája, de a helyzet az, hogy én elhúztam előtted a mézes madzagot. Most már rajtad áll, hogy követed-e, hogy bevezetést nyerj a rejtélyes életembe, melyet jómagam unalmasnak tituláltam, de az, hogy a te szemszögedből milyennek látszik.. Csak te döntheted el..