Zoey többnyire leengedve hordja a haját, egyedül akkor köti copfba, ha dolgozni megy. És ez most mindkét munkájára vonatkozik. Fejvadászként dolgozik egy menő New York-i cég szolgálatában, és a legtöbb kollégától eltérően nagyon is lelkiismeretes a munkájában, sosem végez félmelót. Ez ugyancsak igaz a vámpírvadászatra is. Mióta a szülei meghaltak, ő pedig nem elégedett meg azzal a magyarázattal, amivel eltusolták az ügyet - kihallgatta, mikor a zsaruk azt mondták a nagymamájának, hogy az apja megölte az anyját, aztán magával is végzett -, megállás nélkül az igazságot kereste. Mivel látta a szülei holttestét, és alaposan az emlékeibe égett az a szörnyű látvány, alaposan fel tudott idézni részleteket évekkel később is. Mindig is jó volt a memóriája. Sajnos a trauma miatt egy ideig blokkolta az emlékképeket, de aztán a 18. születésnapja előtt elkezdtek felsejleni részletek a tragikus napból. Míg végül eszébe nem jutottak azok a furcsa nyomok a nyakukon. Utánanézett az interneten, hiszen világéletében kíváncsi természet volt, és mivel kiskora óta még a szellemekben is hisz, a természetfeletti létezését esze ágában sincs tagadni, így nem kellett sok idő, hogy elhiggye a vámpírsztorikat. Jó, először ledöbbent, de pár órányi sokkhatást követően egyre tisztábban látott mindent. Még az is eszébe jutott, mikor egyszer a nagymamája ecsetelte neki, hogy milyen kár, hogy a lánya és a veje nem vitték tovább a családi bizniszt. Zoey-t kb. hidegen hagyta ez az eszmefuttatás, 16 évesen az akkori pasijával volt inkább elfoglalva, de utólag minden világossá vált. Így már a nagyi pincéjében talált fegyvergyűjtemény és a hegyes karók sem tűntek számára betegesnek. A 18. szülinapja után elköltözött a nagymamájától. Mindig is a saját feje után ment, és mivel a szülei szinte mindig a kórházban voltak, meg kellett tanulnia egyedül boldogulni. Bár a nagymama anno vadász volt, Zoey mégsem egy 76 éves demencia jeleit mutató idős nénitől akarta elsajátítani a vámpírvadászat csínyját-bínyját. Miután elköltözött Mystic Fallsból a Nagy Almába, ott folytatta egyetemi tanulmányait, mellette pincérnőként dolgozott egy kávézóban, és a maradék szabadidejében harcművészetet tanult egy egyetemi csoporttársa bátyjától, illetve sok időt töltött a könyvtárban, hogy az elméleti tudása is meglegyen a vámpírokról. Persze tudta, hogy a kötetek felében csupa humbugot írnak, de akkor sem akart semmit sem a véletlenre bízni. Mindig minden téren biztosra megy. A férfiak társaságát nem veti meg, de számára első a munka, na meg ezen a téren is válogatós, nem fekszik le akárkivel, randizni meg nincs ideje. Nem mintha annyira bánná. Az évek során már volt dolga vámpírokkal, és bizony Zoey profi vadásszá avanzsálódott. Sajnos vagy sem, de ezen a téren a pszichopata énje is szépen előbújt, könyörtelenül megkínozza az összes vérszívót, mielőtt megölné őket. És a szakmájához méltón nem hagyja, hogy a vámpírok megtartsák a fejüket.

Név » Lady K.
Kor » 20
Multik » Denise, Carly, Winn, Malia, Sierra

- Láttad, milyen dögös volt az a csaj? Na és a dudorodó erek a nyakán...
- Ja, haver. Miért nem megyünk utána és tépjük fel az ütőerét?
- Ugyan már, akkor hamar elvérzik. Abban mi a buli? - Nem tudom, meddig bírom még hallgatni ezt a két szerencsétlent anélkül, hogy ne döfnék a szívükbe egy karót. De mivel nyilvános helyen vagyunk, ezt nem tehetem meg csak úgy. Viszont jesszus, hogy lehetnek ennyire ostobák? Egy étteremben ilyen hangerővel megbeszélni a pincérnő kinyírását. Hát ehhez is kell egy borsónyi IQ-szint. Nem baj, amint kilépnek innen, és betérnek egy sikátorba - mert úgyis arra tévednek -, letörlöm a vigyort a képükről. Csak a világnak teszek szívességet ezzel. És még csak nem is azáltal, hogy két vámpírral kevesebb lesz, hanem a mínusz két idióta tesz arányaiban jót az univerzumnak. Nem is tudom szemforgatás nélkül hallgatni őket. Na jó, ennyi. Sebtiben hátrafordulok és mosolyt erőszakolva az arcomra szólalok meg, közben ügyesen eltűröm a hajam, hogy a nyakamra jó rálátásuk legyen.
- Helló, bocsi. Nem szeretnék zavarni, de az én asztalomról valószínűleg elpárolgott a bors, a pincérek fele kint dohányzik, a másik fele meg épp másokkal van elfoglalva, szóval nagyon megköszönném, ha megszánnátok. Ez a hús szinte üvölt azért, hogy szórjak rá valamennyit. - Atyavilág, nem tudnátok kevésbé feltűnően és nyálcsorgatva bámulni az artériámat? De komolyan, ez már sértő. A fülemig erőltetett vigyort, amitől totál elzsibbadt a szám, csak azután vakartam le, mikor megkaptam a borsot. Még így háttal is tökéletesen érzem, ahogy engem bámulnak. Nagyszerű. Legalább a pincérnő megéli a reggelt. Miután csendben elfogyasztottam az ételt - aminek persze semmi baja nem volt, de valamivel magamra kellett terelnem a vérre éhező nyomik figyelmét -, kifizettem a számlát, és még egyszer csak azért is rámosolyogtam az agyilag roggyant vérszívó duóra, kiléptem az éjszakába. Egy perc sem telt el, már tudtam, hogy követnek. Hihetetlen, hogy ezek még ezt sem tudják normálisan, csendben csinálni. Betértem egy sikátorba.
- Hé, hova lett a csaj? Szívesen eljátszadoznék vele. Mitch? Mitch? Hol a francban vagy? A rohadt... - És már Mitch-csel együtt alszik is, hála az elefántnak is elég verbéna adagnak. Ó nem, ilyen könnyen nem ússza meg egyik sem.
- Játszani akartok? Ki vagyok én, hogy elszúrjam a mókát?