Le sem tagadhatnám, hogy kik között nőttem fel és milyen mentalitás tapadt át rám az évek során. Imádom a sört, farkaséhesen a lelkemet eladnám az ördögnek egy jó chiliért vagy hamburgerért, a disznóviccektől nem jövök zavarba és sosem voltam képes megérteni azokat a lányokat, akik a pompom csapatba való bekerülésről álmodoztak, hogy növeljék a rohadtul túlértékelt népszerűségüket. Kit érdekel az ugrálás, ha a hátad mögött komoly küzdelem folyik a győzelemért? Nem foglalkoztatnak az ilyen lányos, valljuk be, sekélyes dolgok, nem követem a divatot, az ékszergyűjteményem kimerül néhány bőrkarkötőben azon az egy dögcédulán kívül, amit még a nagybátyám adott nekem a kilencedik születésnapomra és rendszerint a nyakamban látni. Nem pocsékolom az időmet ilyen hülyeségekre, így a nők 90%-ával ellentétben képes vagyok betartani az ötperces elkészülési időt. Egy igazi főnyeremény vagyok.
Nincsenek nagy igényeim, ha megtehetném sem feltétlenül költenék többet havonta a szükségleteimre, nem vennék nagyobb házat vagy vadonatúj autót, mert minek, ha már van egy, ami kifogástalanul működik egy olajcserét követően? Megdolgoztam értük, nem dobom el őket az első adandó alkalommal egy új reményében, mint más a megunt cipőjét. Gyakorlatiasabb vagyok ennél és jobb szeretem élvezni az életet ahelyett, hogy folyton spekulálásokkal, tervezésekkel fájdítom a fejemet. A munkám megköveteli persze a körültekintő hozzáállást, a megfontolt gondolkodásmódot, de civilben ez kevésbé jellemző rám: egy szókimondó, laza nő vagyok, nem utolsó sorban önálló, erős akaratú. Mit gondolsz, hogyan vagyok képes talpon maradni annyi tesztoszteron-bomba között az őrsön? Elárulom, nem kézimunkával vagy lepedőakrobatikai mutatványokkal. Előbb köpném magam szemen, mintsem lesüllyedjek azoknak a szintjére, akiket szánni szoktam, mert másként nem képesek semmit sem elérni az életben. Vannak elveim, amikhez foggal-körömmel ragaszkodok.
Határozott vagyok, igazi kád széle. Nem panaszkodom, még akkor sem, ha nem légből kapnám hozzá az ihletet; ha valamiből nem sikerül elsőre, másodjára, netán harmadjára sem feltápászkodni - mire van a lábam, a karom, ha nem arra, hogy felálljak velük? Nem szeretem alapjáraton elfogadni a segítő jobbot, ha nem indokolt az eset és valóban úgy érzem képes vagyok egyedül is megbirkózni velük, nem fürösztöttek tejben-vajban, hogy erről másként vélekedjek. Ismerem a határaimat annyira, hogy ne essek át a ló túloldalára és én magam kérjem a segítséget, szerencsére nem örököltem apám öszvérmakacsságát.
Nem teljesen.

Az öt évvel ezelőtt történések bélyegét a mai napig a bőrömön viselem. A hasam bal oldalán összetűzés nyomai húzódnak, amit a rendőrség állattámadás következménynek könyvelt el annak az elmebetegnek a közreműködése mellett. Az igazság az, hogy nem Lassie tette...
Ez a pont volt a szikra, ami beindította a következetes korszakomat. Nem parancs szerint jártam el, nem követtem a protokollt, ami az akkori felettesem halálához vezetett. Azóta minden cselekedetem a lefektetett szabályokon alapszik, nem hagyom a jelentéseket elhúzódni, az ellenőrzéseket rendszeresen elvégzem minden egyes átkozott indulás előtt, hogy mégegyszer ne forduljon elő az eset és van pofám másokra rászólni, ha eltérnek az előírásoktól.

Név » a.
Kor » felnőtt
Multik » fools

2012-02-24 6:27 PM
Az akta fölé hajolva kortyolok a kávémból. Már harmadik napja elakadtunk a Jefferson-ügyben és biztos vagyok benne, hogy elsiklottunk egy részlet felett, ami nyilvánvalóan egész idő alatt orrunk előtt volt. Órák óta bújom a szakértői véleményeket, a tanúvallomásokat, a bűnjellistát, nem fordítotottam ez idő alatt különösebb figyelmet a külvilág történéseire, ennek ellenére az újonc látványos hencegése és elszólása élesen átüti ezt a láthatatlan, vastag falat. Félreteszem a papírokat és felállok a helyemről.
- Kész vagy a jelentéssel, amit kora délutánra kértem? - nem emeltem fel a hangomat, minek is tettem volna? Ott a fenekén a tojás héj és biztosan anyuci kezeli az adóbevallását is, van még mit tanulnia, én csak emlékeztetem rá, de úgy fest nem kezeli jól az építő jellegű kritikát. Most sem.
- Nyugalom Moretti, holnap foglalkozom vele, most más dolgom van. - nagyképűvé válik a vigyor az arcán, ahogy a mondandója végére ér, mintha ezzel a rövid, már-már tőmondattal ennyiben is hagyhatná az egészet. Farokméregetés. Zavarban érzi magát, ha felelősségre vonják és átkapcsol faszkalapba, hogy a többiek előtt ne sérüljön az egója? Rendben, folytassuk, állok elébe. A mellkasom előtt kényelmesen összefonom a karjaimat. A mozdulat a többi kolléga számára nem ismeretlen, a türelmem végét jelzi.
- A nyomozás továbbra is folyik, egyetlen tag elkapása nem elég ahhoz, hogy lezártnak nyilvánítsuk. Kikérdezted, szeretném minél előbb kézhez kapni az iratokat, hogy léphessünk valamit és ne egy helyben toporzékoljunk kishalakat halászva. Nem nagy kérés, különösen, mert benne van a munkaköri leírásodban, úgyhogy igyekezz. Gratulálok a sikeredhez meg minden, de a Föld forog tovább. - nőjj fel a kinevezésedhez... Nekitámasztom a derekamat az íróasztalomnak és onnan figyelem a fiút, akin láthatóan eluralkodnak az őt elöntő méreg első jelei.
- Nem értem miért pattogsz, holnap meglesz Moretti. Elkaptam, nekem sikerült az, ami neked nem, jobb vagyok nálad. Talán a pár éved miatt vagy ennyire nagyra magaddal?! - oh, hirtelen megcsappant a jelenlévők feszült izgalma is, pár fokkal hűvösebb lett az irodában, ami szinte kézzel foghatóvá vált. Megingatom a fejemet. Látszik, hogy mennyire fiatal, ezzel egyidejűleg idióta is, amiért nem képes a forrófejűségét kezelni és befogni a száját, amikor nem kellene megszólalnia.
- Régebb óta foglalkozok ezzel az üggyel, régebb óta vagyok a csapatban, több időmet, energiámat öltem bele, mint te, aki most tolta ide először a képét. Csak egy újonc vagy itt, teljesen mindegy máshol mekkorára tartanak téged, mi most dolgozunk először veled. Tiszteld a munkánkat azzal, hogy rendesen végzed. Nem arról van szó, hogy én már megtanultam járni, amikor anyádék még tervbe sem vettek téged. Az itt lévők sokkal több ideje dolgoznak és tesznek ezért a csapatért. Csak azt mondom, hogy tartsd ezt tiszteletben. Nem számít, hogy ahonnan jöttél hányszor veregettek vállba, mert voltak jó megérzéseid és láthatóan van tehetséged a munkához. Most csak a hetedik körzet frissen bekerült tagja, Garry Michaels vagy. Valamint, én Alana Moretti vagyok, a felettesed. Van ellenvetésed? - nem csesztetem, nem az anyja vagyok, hogy kínos helyzetbe hozzam a barátai előtt, akiknek a nagyfiút mutatja. Csak az elvárásaimat, a helyzetét közöltem vele, ami ellen nem tehet semmit, hacsak nem húzza fel az orrát és sétál ki az ajtón, mint valami sértődött kölyök. A rendőrségen határozott emberekre van szükség, férfiakra, nem szülői felügyelet alá sorolt kiskorúakra. Az ő döntése, most bizonyíthat, hogy hová is tartozik.

2012-02-24 7:35 PM
Borítóval ellátott akta koppan az asztalomon. Lassan pillantok fel a gazdájára, Garry-re, akinek a hozzáállása csiszolódott a konfrontálódásunkat követően.
- Itt van, bocs, hogy csak most, de ellenőriztem még ezt-azt hozzá. - nem szólok hozzá, csak kezembe veszem a kapott anyagot és nagyvonalakban ellenőrzöm, átfutom a lapok címszavait. Bal kezemmel, pedig mindeközben megragadom a fánkos dobozom falát és odatolom elé. Nem nézek fel, hogy a kelleténél több bátorítást kapjon és anyai szeretetet, egyértelmű a gesztus; vegyen belőle. Nem vagyok haragtartó és moderálta magát és kell a halálnak a felesleges feszültség egymás között, foglalkoztassa azt, akinek két anyja van. Nekem jelenleg egy sincs.
- Rendben, köszönöm a munkát! - csukom össze és emelem meg egy pillanatra a felvett vallomást. Egy mosolyt is megeresztek, hogy biztosan ne értse félre a délután történteket, jó munkát kaptam, utána nézett. Nálam egyenlített.

2015-07-11 1:49 PM
Ma volt három hónapja, hogy leadtam a jelentést és beadtam a kérvényt Hitchinson felülvizsgálatára. A közös akció során majdnem ott hagytam a fogamat, amiért ő hajthatatlanul csak a célpontra összpontosított minden más lehetséges veszélyforrást, következményt figyelmen kívül hagyva. Nem érdekelte, hogy több emberbe futunk bele, hogy az ő hátának védése közben kaptam be a golyót a vállamba és csak a szerencsémen múlott, hogy nem ért ideget, hanem egyszerűen keresztül ment rajtam. Veszélyzetette a kijelölt társát, hogy elkapja a spiclit, mielőtt mi megtehettük volna és fény derült volna a kooperációjukra. Összedolgoztak, rengeteg bizonyítékot sepert a szőnyeg alá, úgy kezelte az információkat, hogy az ő része továbbra is gyarapodjon, amit a vállalkozásba fektetett, ugyanakkor mi se maradjunk látványosan üres kézzel. Az a rohadék, pedig... gyáván megfutamodott a büntetése elől. A részleteket nem hozták nyilvánosságra, a nevemet kihagyták az ügyből. Ragaszkodtam a zárt adatkezeléshez, még szép. Most is gyomorgörccsel tologatom a falatot ide-oda a tányéromon, holott elvileg ebédelni jöttem a konyhába.
Különbség van önvédelem és szándékos emberölés között, egy újabb, ha önhibádon kívül történik mindez, de mégis egyértelműen hozzád köthető. Nem ugyanaz a súly telepszik az ember vállára egyiknél se. Nem én vagyok az oka és mégis. Rosszul vagyok tőle, eltolom magamtól a tányért, teljesen elment az étvágyam arról nem beszélve, hogy szórakozott ujjtördelésbe kezdtem, ahogy az ölembe ejtettem a kezemet. Tisztán emlékszem rá milyen tekintettel nézett rám a társa, amikor rájött ki dobta fel a rendőrségen a partnerét, akivel már hosszabb ideje együtt húzta a szakmát. Nem sokban különbözött azoktól a bűnözőkétől, akik bosszút esküdtek az őket ért sérelem miatt.
Rajta kapom magam, hogy öntudatlanul babrálok a kezemmel és felállok, hogy kikukázzam a szinte érintetlenül maradt ebédemet. Jelenleg abba sem gondolok bele, hogy jó lett volna Chuck-nak odahaza a velőscsont mellé. Legközelebb.

2015-09-20 11:28 AM

- Hey főnök! Mi újság? Még mindig új arra felé a levegő?
- Egyre kevésbé Charles, de mondd, mire jutottál Krauser kapcsán? A nyomára bukkantatok?
- Sajnos még mindig nincs semmi. Felszívódott, sajnálom Lana.
- Hmm. Ugyan, nem a te hibád. Majd még beszélünk, most mennem kell.
- Rendben. Szia!
B****meg! Hátradőlök a székemben, a fejemet egészen hátra vetem, hogy lelógjon a tetejéről és hosszan lehunyom a szemem, míg egy nagy levegőt eszközölök a megnyugtatásomra. Érzem, hogy megint megkörnyékez a paranoia, noha nem lenne rá megalapozott indokom, de pontosan ez a nagy információcsend az, ami nyugtalanít. Egy kicsit még így maradnék, ha nem zavarna fel Roux hangja a szomszéd helyiségből.
- Moretti, hol marad a szívélyes fogadtatásom?! - a túlzott felháborodása kellően szórakoztató ahhoz, hogy elterelje a figyelmemet az előbbi beszélgetésről. Összekaparom magam, mintha mi sem történt volna és átballagok a kávémmal.
- Két órája mentél el. - jegyzem meg nemmellékesen a tényt, némi szarkasztikus felhanggal és egy egészen apró, visszafogott mosollyal a szám sarkában. Jó, hogy... ünneplés legfeljebb a temetésekor lesz.