Ben jellemében sokféle csillagzat találkozik össze. Bár a legtöbben annak látják, nem igazán üzletember, de nem is hagyományos értelemben vett művész. Nem lóg ki annyira élesen a társadalmi keretekből, de mégsem illik bele igazán. Nem keveri a nappalt az éjszakával, de nem is tudná tisztán szétválasztani a két létformát.
Nem mondanám, hogy egyszerű eset, de azért azt sem, hogy egy páncélozott hadsereg állna a frontvonal túloldalán. Nem őszinte veled, ezt vedd tudomásul, mégsem tudod olyan könnyen hazugságon fogni.
Nem az, akinek látszik, de ha akarná, sem tudná megtagadni önmagát. Még csak nem is teljesen ember, de jelenleg nem is vérfarkas igazán.
Akkor mégis ki lehet ő? Hát csoda, ha ő maga sincs tisztában vele?

Annyi bizonyos, hogy Benjamin Hale-t általában nem a szerény, visszafogott stílusa miatt kedvelik. Mert kedvelik. Ez tény. Mégpedig sokan. De legalább ennyien utálják is.
Az esze a helyén van; ha kell, ügyesen taktikázik, az üzleti érzéke finoman csiszolt – hála a drága papának, de ha nem a nagybecsű ügyfelekről van szó, előszeretettel kóstolgatja az embereket. Olyan ez nála, mint egyfajta hobbi, bizarr kedvtelés, bármit képes kimondani, amit csak gondol, egyáltalán nem törődve a következményekkel, az viszont nagyon is érdekli, hogy ki hogyan reagál rá. Rendkívül szórakoztatja, ha érzelmeket csal ki másokból. Lényegében mindegy, hogy milyet: kíváncsiságot, vonzalmat, dühöt, zavart vagy féltékenységet. Mikor mivel van kedve kísérletezni, de messze nem tudományos szempontból, csak látni akarja, hogy sikerül, és ez biztonságot és állandó megerősítést ad neki arra nézve, hogy mások felett áll.
Részben ez táplálja az egóját, ami elég nagyra nőtt, máig érződik rajta a gyermekkori elkényeztetés. Nagyon makacs, hozzá van szokva, hogy megkapja, amit akar, de ha valami nem jön össze, azt már nem kezeli olyan könnyedén, csak egy vállrándítással. Mogorva, hisztis és sértődött, mivel annak idején senki sem tanította meg veszíteni. Ahogy sok másra sem, mint például az érzelmei kimutatására, az őszinte kötődésre, és az érdek nélküli cselekedetekre.
Nagyon sok felületes kapcsolata, ismeretsége van, hiszen szereti a társaságot. Ha minden rendben van, a stílusa kifinomult, a viselkedése nagyvonalú, igazán elbűvölő tud lenni, ha akar; ha azonban felhúzzák, képes pillanatok alatt erősen kifordulni önmagából. Egyre súlyosabb problémái vannak az indulatai kezelésével, titokban ideggyógyászhoz jár, és valamelyik zsebében mindig lapul néhány szem enyhe nyugtató, amiknek rendszerint túl nagy jelentőséget tulajdonít.
Ha valami különösen betalál nála, gyakran nem képes visszafogni magát a tettlegességtől sem. Ennek okán a botrányok is sűrűn kísérik az életét.
Sok mindent félvállról vesz, a munkája felé viszont elkötelezett. Ez az egyetlen terület, ami még elvezet az egykori Benhez.
Az utóbbi időben egyre többet kísérti egy emlék, éjjel és napközben egyaránt, ami miatt pánikszerűen megrémiszti a fulladás legenyhébb gondolata is.

A külseje kellemes, és nagyban növeli a vonzerejét. A haja barna, rövid vagy félhosszú, a szeme lehetetlenül kék. Középmagas, szálkás testalkatú, nagyon igényes magára, rendszeresen ápolja és karbantartja a testét. A lelkét sokkal kevesebb időt szán.
Általában márkás, elegáns ruhákat hord. Látszik rajta, hogy nincs pénz szűkében. A bal arcán húzódó parányi heg fontos emléket őriz.

Zsebre tett kézzel rovom az utcákat, éjfél már jócskán elmúlt, az ágyam mégsem elég hívogató. Pláne nem üresen. Az élet ilyenkor is pezseg, New Orleans sosem alszik el. Ahogy én sem. Ez egy másik világ, máshogy is mozgok benne, de erre is éppúgy szükségem van, hogy a másik teljes legyen.
A hideg lámpafény megcsúszik egy lakkozott csizmán, hagyom, hogy magához csalogassa a tekintetem, a combja fehér, nyíltan a szemembe hazudja érintetlenségét. A kihívó pillantás még sokáig a szemem előtt vibrál, beleolvadva a város lüktető alaktalanságába, újra és újra felém közeledve. De a gondolatot már rég hagytam elfoszlani.
Most nem ez az, amit keresek.
És nem is a társaság. Ma este nem vagyok kifinomult üzletember, sem jól öltözött idegen, titokzatos tekintetű vadász. Csupán magamra kaptam egy pólót, és leakasztottam a fogasról a bőrdzsekit.
Betolom az ajtaját egy elém kerülő bárnak, és tompán belépek a füstös hangzavarba. A pultnak dőlök, kikérem az italomat. Kényelmesen rágyújtok egy cigire. Miközben kifújom a füstöt, rád talál a pillantásom. Ki tudja, ha most idelépnél hozzám, talán bármit megtudhatnál rólam. Talán csak megfürödnél egy cinikus mosolyban, és hogy kijózanodj, megkaphatnád a whiskymet is. Talán sokkal csúnyábban jársz, nem tudom, de ha valamit megtanultam Párizsban, az az, hogy sosem tudhatod, mit tartogat számodra az éjszaka.
Nem mered?
Akkor a következő rész neked szól.
De csakis ebben az esetben olvass tovább.

Kezdetek.
Ugyebár a szomszéd lány. És ugyebár szép is a szerelem, pláne tizenhat évesen. Kivéve, ha a végén kikosaraznak, és még állatira átverve is érzed magad. Az érzés bizony hamar átcsap mélységes utálatba, a sértett önérzet pedig sok aljasságra képes. Ben másnap már nem ismerte meg a lányt. Hirtelen új barátnője lett, szeptembertől pedig Párizsban folytatta tovább a tanulmányait, de sosem bocsátott meg neki, és elfelejteni sem felejtett el semmit.

Párizs.
Mindig is emlékezetes és némileg sötét folt maradt az emlékezetében, az élete alakulására is nagy hatással volt. Ám erről mindig nagyon szűkszavúan beszél. Senki sem tudja pontosan, hogy mi történt abban az öt évben, annyi azonban bizonyos, hogy elvégezte az építész - tervező művész szakot, majd nem is olyan rég ismét visszatért a városba.

Karrier.
Az apja tulajdonában lévő Hale vállalatnak dolgozik, vagyis ingatlanokat vásárol potom pénzért, amit aztán újjá varázsol, és a sokszorosáért adja el. De ami lelkesíti, az az apjával ellentétben nem a pénz, ami a kezei alatt forog, hanem a vadászat, a tervezés, az új varázsa. Alkotás közben érzi leginkább összhangban a személyiségét. A szemei mindig azt kutatják, hogy hogyan lehet valamiből a lehető legtöbbet kihozni. Talán emiatt az alapos és szenvedélyes munka miatt lesz szépen lassan önállóan is neve a piacon.

Szórakozás.
És persze emiatt látogat előszeretettel különféle kiállításokat, aukciókat, efféle helyeken gyakran rá lehet bukkanni. De a bárok, partik és éjszakai szórakozóhelyek is gyakori vendégüknek tudhatják. Állandóan pörög, mindig csinál valamit, kicsit talán hiperaktív is, a pihenésre nagyon kevés időt hagy magának. Utál aludni, általában megelégszik három-négy órával.

Jelen.
A karrierje tehát felfelé ível, Párizs óta viszont egyre nagyobb problémái vannak az idegeivel, ami botránytól botrányig vezet, az egyik alkalommal olyannyira eldurvul a helyzet, hogy a fickó, akivel összekapott hamar az intenzív osztályon találja magát, Ben pedig a bíróságon. Hiába a pénz, ezt most ő sem ússza meg olyan könnyen, mivel az illető, akit majdhogynem sikerült megölnie, az egyik képviselő fiacskája.
Bennek egyetlen lehetősége maradt: ha nem akar börtönbe kerülni, be kell vallania a betegségét, és vállalni az ezt követő egy éves gyógykezelést, amit a bíró által kijelölt pszichológusnál kell végigcsinálnia, akiről hamar kiderül, hogy nem más, mint a diákkori szerelme, Ava. Akivel van még egy lezáratlan ügyük.

Titok.
A vérfarkas gént magában hordozza, de még nem aktiválódott nála az átok, és tudni sem tud a kéretlen örökségről. Ahogy az apján kívül a család egyetlen tagja sem, a kór az ő ágából származik, de több generáció óta senki sem változott át.