Igazi pajkos, kisfiús pasiként indultam, és talán soha nem is fogom kinőni, ám azért az évek során mégiscsak felnőttem, férfiasodtam. A vakító kék szempárt ugyan nem tudom mellőzni, miért is akarnám? Viszont modernebb, felnőttesebb a hajviseletem, mint régebben, és a borosta is állandósult. Azért gondosan figyelek rá, hogy ne legyen belőle szakáll, az már elég elhanyagoltnak hatna, jobb, ha csak egy szakállvágóval nyesek utána pár naponta, így olyan, mintha három napra eltűntem volna valami vad buliban, és a visszakeveredésem után még nem sikerült borotválkoznom. Ettől van az egésznek egy egyedi bája, úgy gondolom, hogy ez jön be a női nemnek, és hát miért is ne akarnék erre rájátszani? Nem mondom, hogy direkt flörtölnék bárkivel, akinek lökhárítói vannak, mégis be kell vallanom, hajlamos vagyok elcsábulni, ellenben nem életcélom, hogy legyen mellettem valaki, majd úgyis kialakul mindez. Ami az alkatomat illeti, igyekszem egészségesen étkezni, na nem mondom, lecsúszik olykor egy kis gyorskaja, de hát kinek nem? Ritkán étkezek rendszeresen, de ha megteszem, akkor próbálok odafigyelni, hogy mit, és mennyit. Egészséges mértékben művelem a testemet, nem vagyok az a nagyon kigyúrt, de elhanyagolt sem, úgy mondanám, hogy jó kondiban vagyok. Ruházatomra a kényelmes, sportos jellemző, mintsem az elegáns, még csak zakót sem vettem fel soha. Kellemes, ápolt illat árad belőlem.
Talán túl sokat beszélek, ezt fel lehet róni. Mindenről eszembe jut valami téma, és nem lehet lelőni, észre sem veszem magam. Kommentálok, kritizálok, mindezt igen vicces stílusban. Nem szarkasztikus, hiszen nem vagyok borúlátó, változtatgatom a stílusomat a helyzetnek megfelelően, ám elképesztő szokásom, hogy még az is elneveti magát a hülyeségeimtől, aki egyébként nagyon fapofa lenne. Nem tudok szabadulni állandósult szokásomtól, hogy mindent filmek, könyvek alapján elemzek, a való életet is állandóan valami precendenssel állítom szembe, mintha be lehetne kategorizálni, hogy mi miért történik, mikor milyen fejlemény várható. Baromi kíváncsi természet vagyok, provokatív, aki mindig az alvó oroszlán bajszát huzigálja, hátha felébred. A blogjaimra mindig vitaindító, megosztó témákat írok ki, szeretem, ha mások megbotránkoznak, elgondolkoznak, hiszen ettől tudom pezsgővé tenni az életüket.

Név » Peti
Kor » 36 év
Multik » Thadeus, Anna, Graham

Nyolc év alatt illett volna már lediplomáznom, kész röhej mások szerint, hogy nem tettem. És kik a mások? A tanárok, a szüleim, mind úgy gondolják, hogy elszúrom az életemet, már régen lehetnék sikeres operatőr, filmkritikus, de nem, én még mindig bejárok az egyetemre, igaz, már megvan minden kreditem, csak éppen a diplomamunkát írom laza másfél éve. Vagy kettő. Nem sietős. Futárkodom, na nem pizzát, inkább iratokat, amikből eredeti kell, nem elég a fax, vagy a szkennelés. Szükség esetén kisebb csomagokat is. Imádok blogolni, nyomon követni a világ eseményeit, meghökkenteni, megbotránkoztatni a világot. Hihetlenül kiváncsi vagyok, az a típus, aki inkább beledöglik, de utána jár a dolgoknak. Kiskorom óta imádom a misztikus dolgokat, filmeket is főleg ilyeneket nézek, ki tudja, minek van igazságalapja. Ahogyan az X-aktákban is mondták, hinni akarok. Legnagyobb csalódásomra mindig kiderül, hogy szét tudom cincálni a sztorit, apró darabjaira, hiszen ilyen egy jó filmesztéta. Gyakran töltök fel videókat is magamról, nem csak írásokat, filmekkel, meglátásokkal kapcsolatban. Már volt, hogy kormányügynökök szálltak rám, hogy fejezzem be a tevékenységemet, mert titkokat sért. Kérem szépen Amerikában vagyunk, szólásszabadság van, azt csinálom, amit akarok. Már kétszer vágtak sittre, illetéktelen behatoláséert, na meg egyszer baromi nagy pénzbírságot kellett fizetnem, mert jogtalanul használtam fel egy anyagot, amit merő véletlenségből egy irattárból emeltem el, a sors iróniája, hogy az az ügy is kacsa volt. Viccesnek tartanak, sok a barátom, hát persze, hogy lányok is, de nem kell rámsütni a bélyeget, hogy imádok csajozni, mert bár így van, nem feltétlenül a cicababákra bukok, volt már idősebb barátnőm is, aki az anyám lehetett volna. Miért is ne hihetnénk, hogy a jó nő a korral érik, mint a bor? A napokban példának okáért már, amikor jó ideje voltam egy new orleansi bula nyomában, valami olyat láttam, ami tényleg érdekes lehet. Még nem írtam ki az oldalamra, csak lefényképeztem a csajszit, hogy összevessem egy arcfelismerő programmal, és azt hittem, hogy eldobom az agyamat. Nem is a google dobott rá ki valamit, hanem az én saját képeim között, a nagyapám egyik háborús képén... Hát ez meg mi a szent szar? És úgy emelgette azt a fickó a levegőbe... Ez valami durva átverés, vagy a csaj tud valamit? Biztos, hogy nem prosti, ahogy elsőre hittem. Minél több képet kell tőle szereznem, ujjlenyomatot. DNS mintát azért csak nem tudok, hiszen mégsem dughatok a szájába egy fülpiszkálós vattapamacsot. Próbálkozzak be nála? Ha a nagyapámat is ismerte, akkor... na jó, ennyire nem akarok beszarni. Különben is, ha ápoló volt, akkor csak nem rossz ember. Vagy éppen imádott filmjeim valamelyik alakváltó démona, hát az fasza lenne. Pulitzert kapnék, de persze posztomusz, mert még öt percen belül kitépné a gerincemet. Frankó! Legalább fennmarad a nevem, vagy mi... Ha meg véletlenül mégis túlélném, oscargyanus sztorit is forgathatnék belőle. A dolog szépséghibája, hogy az Akadémia nem szokta díjazni a belezős filmeket. Na de majd most...