Igazi mocskos boszorkány vagyok, eltekintve attól a ténytől, hogy nem vagyok boszorkány. Ahhoz szoktam hozzá, hogy mindent megkapok, amit csak akarok, senki nem képes nemet mondani nekem, vagy ha mégis megteszi, azt nemes egyszerűséggel nyelvbotlásnak tekintem és nem óhajtok foglalkozni vele. Hogy miért van ez? Nézz rám és megtudod! Csodásan kreol bőröm van, lágy vényű, már-már feketébe hajló, sötétbarna tincseim, telt, kívánatos ajkaim és hosszú szempilláim, melyek sűrű rebegtetései alól ravaszul, csábítón és szemérmetlenül bukik elő igéző pillantásom.
Sose voltak önértékelési problémáim és valószínűleg nem is lesznek, ahhoz túl kegyes volt velem az ég, amikor összegyúrta a felnőtt testemet. Persze ha azt vesszük, hogy szőkének kéne lennem és kék szeműnek, hamvas, fehér bőrrel rendelkező északinak, ahogy azt a nevem és a származásom is mutatja, akkor fogalmazhatunk úgy, hogy az ég kicseszett velem. De inkább anyámmal. Ő volt az, aki hagyta magát meghúzni valakinek, aki határozottan nem volt a férje, az "apám". Anyám belém halt, bár nem a születésembe. De erről bővebben talán ne itt!
Van lelkiismeretem, de másképp működik, mint a többségé. Alattomos vagyok, mint egy kígyó, vagy ha mégsem, akkor is szeretek annak látszani. Untat a jóság, hidegen hagy mások lelke. Akié meg mégsem, az reszkessen, mert nem hagyom, hogy csorbát ejtsen élveteg hírnevemen!

Név » K.
Kor » hivatalosan is felnőtt
Multik » nincs

Gyűlölet és szeretet övezi létem minden percét, irányomba és irányomból is érvényesek ezek az érzelmek. Apám gyűlölt, mert tudta, hogy nem tőle származom, de túlságosan hamar megszeretett ahhoz, hogy véremet tudja venni. Anyám gyűlölt, mert pontosan tudta, hogy kivel sikerült összefeküdjön, s azt is, hogy ezáltal mi lehet belőlem - no meg azért, mert tönkretettem a házasságát, pedig valljuk be, hogy nem én kértem azt, hogy tegye szét a lábát egy jött-ment idegennek azon az éjszakán, amikor apám milliomodszorra is részegen jött haza, s elhanyagolta férji kötelességeit, ezáltal nem pókhálózva le anyám vágyainak lábközi oltárát - de mivel én voltam az első, jajongva szült, eleven hite így nem volt képes megtagadni tőlem szeretetét sem. Mint ahogyan én sem tőle az enyém.
Pedig volt okom utálni a létét, ahogy a mai napig van, hiszen nem vagyok az a típus, aki könnyen felejt. Hogy? Szedjem össze mindazt, ami miatt ilyen érzelmekkel viseltetem a nő iránt, aki az életét adta értem? Rendben, megteszem, de először tisztázzunk valamit: nem értem adta, hanem miattam és ez nagy különbség. Nem azért ölte meg apám, mert engem akart megvédeni, hanem azért, mert már nem csüngtem csecsén és apám egyedül is fel tudott nevelni. Ideje volt hát, hogy megtorolja rajta a megcsalást.
Anyám ember volt, az egyéjes ágymelegítője pedig vámpír. Azt gondolom, hogy ez és ennek rám mért hatásai bőven elegek ahhoz, hogy ne rajongjak érte. Bár bevallom nem rossz ez a fiatalos test így a hatvanhetedik életévem betöltése után, de ki a fenének kell az, hogy veszélyesen értékes legyen? Inkább lennék csal veszélyes. Bár mindenben keresem a szépet, szóval ebben is találok olykor azért. Azzal sem lopta a szívembe magát, hogy elvette tőlem apám - nem a vér szerinti - 100%-os szeretetét, hiszen én a 90%-kal semmiben nem tudok megelégedni. Bár ez is több, mint amennyivel az elején rendelkeztem, de nem tett boldoggá. Csakis a tökéletes tud kielégíteni. Viszont mivel nem vagyok teljesen hálátlan, szeretem is anyámat egy valamiért. Kettőért, hogy pontosabb legyek. Egy: mert megszült és kettő: mert könnyedén beledöglött apám késébe, így nem rombolta tovább jelenlétével az ázsióm.
Feleslegesnek tartanám felsorolni minden évem történetét, nem lényegesek. Ahogy a megszerzett ismerőseim sem azok, hiszen a legtöbbjüket már jócskán a kukacok eszik, vagy arra sem voltak érdemesek, hogy megjegyezzem a nevük. Van viszont valaki, akinek a nyomát nem vagyok hajlandó elereszteni, mert szórakoztat, ha játszhatom vele. Az ő neve édes méreg nyelvemen, mint valami kifinomult kopó, úgy követem a nyomát, hogy aztán időről időre elhanyagoljam, elhagyjam. A hecc kedvéért. Mert felmelegítve nem csak a töltött káposzta jó. És egyébként is, túl jól ismersz ahhoz, hogy csak úgy hagyjam neked tőlem távol tudni a titkomat, mely nem más, mint annyi: rendelkezem lélekkel én magam is.