Fogalmam sincs, meddig aludhattam... órákig? Vagy csak alig pár percig? Az idő mindenesetre mintha eléggé elszaladt volna, és Sean tényleg nem volt itthon. Nekem azonban mennem kellett... Persze, azt beszéltük meg, hogy együtt fedezzük fel a várost, de egy kis séta igazán nem árt meg, hogy legalább azt tudjam, hol van a közért, meg ilyenek. Fogtam magamat, a bőröndömért nyúltam, kivettem belőle pár tiszta ruhát, átöltöztem, majd kimentem a konyhába, kerestem egy papírt meg egy tollat, hogy azért valami üzenetfélét hagyhassak Seannak.
"Lementem egy kis friss levegőt szívni. Ha időközben visszaérsz, sietek. Angie"
Miután ezt befejeztem, felvettem egy pulóvert, és lementem.
/Játszótér/

Éppen csak, hogy belekezdtem a takarításba kijött a szobából és úgymond elzavart. Végül is ez az egész takarítás dolog együtt talán szórakoztatóbb lesz, mint egyedül, de szerettem volna valamennyire rendbe hozni.
- Jó éjt. - Mondtam egy vigyorral az arcomon, majd összeszedtem a cuccaimat és a kabátomat felhúzva el indultam el. Amint tudok visszajövök Angelahoz remélhetőleg mikor visszaérek is minden rendben lesz. Végül is alvás közben nem sok minden történhet vele. Bár mikor legutóbb magára hagytam Aubrey megszállta, de remélem többször már nem látom.
Mikor kiértem a hotelból a kocsimba szálltam és elindultam Aurorahoz.

(Aurora lakása)

Még mielőtt elaludtam volna, kimentem a mosdóba, és egy pohár vízért, mint ahogy mindig is szoktam, és láttam, hogy Sean már nagyban nekiállt a takarításnak.
- Hagyd csak, inkább látogasd meg a szívszerelmedet, amíg én alszom - kacsintottam rá. Nem akartam, hogy azt érezze, most rám kell vigyáznia, és akkor nem is lehet egyéb élete, mert majd együtt járjuk körbe a várost... Örülnék neki, ha mondjuk lemenni szórakozni, és nem takarítana, amikor ezt ketten is meg tudjuk csinálni. - És most tényleg jóéjt - adtam még egy puszit az arcára, majd visszamentem a szobámba, és elheveredtem az ágyon. Szinte abban a pillanatban elnyomott az álom, mihelyst a párnához ért a fejem.

Azt hiszem manapság már nincs olyan film amiben nem lenne valamilyen kis romantikus jelent. De ezt természetesen ki lehet javítani a poénokkal. A véleményünk általában egyezik a filmekkel kapcsolatban.
A film végezetével rögtön felnéztem mire ő egy hatalmasat ásított. Hát igen ez elég hosszú nap volt, de leginkább neki. Azt hiszem én még befejezem a lakás rendbeszedését. Amúgy sem vagyok túlzottan fáradt.
- Pihenj. Holnap beszélünk. Aztán ha jobban érzed magad akár ki is ugorhatnánk egy kis városnézésre. - Mondtam vigyorogva, majd az üres pizzás dobozzal a kezemben kisétáltam a szobából. - Jó éjt. - Mondtam mielőtt becsuktam volna az ajtót, majd szorgosan nekiálltam a takarításnak.

- Mindig vigyázunk egymásra - mosolyodtam el ismét, amikor átölelt, és azt mondta, mindig itt lesz nekem. Ez azért megnyugtatott. Elvégre egy vérfarkast is nehezebb kinyírni, nemhogy kettőt. - Na, akkor nézzük a filmet - vigyorogta tovább, és a szememet a képernyőre szegeztem.
A film alatt néha összenéztünk, a legtöbb helyen egyszerre nevettünk, és valahogy hasonlóképpen hatott ránk az egész vígjáték. Az a jó bennük, hogy bár van benne néhol nyáltenger, azért ezt elég ügyesen kezelik a poénokkal és egyebekkel. Sajnáltam, hogy vége van, de azt hiszem, nem lettem volna képes még egyet végignézni, annyira fáradt voltam. Csak most éreztem igazán, mennyire kifárasztott a mai nap, aminek egy hangos ásítással nyomatékot is adtam.

- Na csak így tovább. - Mondtam neki mosolyogva. Számomra mindig volt valami a nevetésében. Melegséggel töltötte el a szívemet. Mégis csak úgy szeretem, mint a húgomat. Akkor vagyok boldog teljesen, ha ő is az.
- Tudom. A gyilkolással nekem sincsen különösebb bajom. Főleg, ha az illető megérdemli. Ha valaki beléd merne kötni valószínűleg letépném a fejét a helyéről. Hacsak nem te lépnél először. - Kacsintottam rá.
- Nem fog velem történni semmi. Tudok vigyázni magamra. Vigyázunk egymásra. Rendben? - Mosolyogva magamhoz szorítottam, majd megcsókoltam a feje búbját.
- Na de most már itt az ideje, hogy nevessünk ezen a filmen, ha már betettünk. - Böktem oldalba jókedvűen. Felesleges olyan dolgokkal foglalkozni amik még meg sem történtek. De azért mindig oda kell figyelni a szeretteinkre. Sose tudhatjuk mikor éri őket valami baj.

Akaratom ellenére felnevettem, pedig előtte a sírás... hát, nem hittem volna, hogy jelen pillanatban képes lennék nevetni. De ő Sean... és ő próbált megvigasztalni.
- Igazából, tökmindegy. Nem a gyilkossággal van problémám, elvégre te is tudod, hogy heves természet vagyok, és talán nem ő lesz az egyetlen a repertoáromban. Csupán az zavar, hogy rajtad kívül ő volt a másik, akire bármikor számíthattam, és most... halott. Már csak te maradtál itt nekem, és ha veled történik valami, akkor már fogalmam sincs, mit csinálhatnék. Szóval most itt vagyok, és nem csak neked kell vigyáznod rám, hanem nekem is rád. - Miközben beszéltem, eltökélten kihúztam magamat, és a szememből szinte eltűntek a könnyek. Nem arról volt szó, hogy nem fájna, de kár aggódnom azokért a dolgokért, amik a mi lett volna, ha... témakörbe tartoznak. Most, itt a jelenben az a feladatom, hogy megőrizzem az egyetlen embert, akire számíthatok.

A nevetést nem tudtam visszafojtani amikor csak úgy tömni kezdte magába egymás után a pizza szeleteket. Ez az egész valahogy vicces volt. Sosem zavart, hogy hogyan eszik előttem. Sőt nem szeretem ha akármelyik nő neki áll még a pizzát is késsel villával megenni. Oké, hogy gyengédek.. De azért legyen már valahol a határ.
Aztán nem is húzta sokáig rögtön válaszolt a kérdésemre. Soha nem voltunk azok akik között titkok lettek volna. Felesleges. Úgy is látjuk, ha a másiknak baja van.
Rá sikerült jönnöm, hogy az ő baja most sokkal nagyobb, mint úgy általában. - Héé, nyugodj meg. - Húztam oda magamhoz és szorosan öleltem. Elképzelni se tudom, hogy érezném magam ha én Auroraval váltottam volna ki az átkomat. Soha nem szerettem még senkit úgy, mint őt. Valószínűleg egy kalandomnál nem akadtam volna ki. De ebből is látszik, hogy elég komoly volt azzal az illetővel. - Angie.. ez nem a te hibád. Egy percig se gondold azt. - Gyengéden simogattam a hátát, így próbáltam kicsit megnyugtatni. - Vígjátékot nézünk kérem, nem sírni kell. - Tettem hozzá kicsit humorosan. Nem szeretem ha sír.

- Igen, isteni - tettem hozzá, amikor lenyeltem a számba tömött szinte teljesen egész pizzaszeletet. Sosem érdekelt az illem, és Sean előtt amúgy sem szeretek kényes picsát játszani. Már majdnem az egészet befaltam, amikor felém fordult, és kerek-perec megkérdezte, hogy van-e valami baj. Eszembe jutottak a közös titkaink, amik megannyi szép emléket szültek... És úgy döntöttem, előtte nem fogok titkolózni, és elmondom, mi bánt.
- Azt hiszem, nem mehetek többet haza. Véletlen baleset volt, de megöltem a barátomat. És... nem tudok otthon lenni úgy, hogy ne emésztene a bűntudat - nyeltem egy nagyot. Minden egyes nap abból a három hónapból olyan volt, mint egy hosszú és fájdalmas tortúra a bűntudattól. És nem tudnám elviselni, ha újra rám nehezedne... - Tudod, mi a legrosszabb? Hogy a halála pillanatában... kielégülést éreztem. Tetszett, hogy megöltem, és egy pillanatig állat voltam. - A könnyek úgy törtek elé belőlem, mint egy kisgyerekből. Vagyis olyan artikulálatlan bőgés hagyta el a torkomat, mert... a francba is, igazából senkinek nem meséltem el még a történetet.

- Megtetted. - Nevettem mikor az ölébe húzta a pizzát, majd a film felé fordítottam a tekintetemet. De láttam rajta, hogy valami nem stimmel. Gondolkoztam, hogy rákérdezzek-e vagy sem. Régebben mindent megbeszéltünk most egymással habár az idő elteltével valószínűleg létrejött egy kisebb távolság közöttünk, de semmi olyasmi nem történt ami miatt ne lehetne újra olyan igazi testvéri kapcsolatunk.
- Igazán? - Kérdeztem, majd vettem egy szeletet a pizzából, de igazából az akartam, hogy ő egye meg nagy részét. Bőven ráfért a történtek után a kaja.
- Valami baj van? - Kérdeztem tőle miközben felé fordultam nem törődve a filmmel.

Épp azt akartam mondani, hogy indulhat a film, amikor megérkezett a megrendelt pizzánk, és ő kiment, hogy fizessen, majd nemsokára vissza is tért.
- Ugye azt nem gondoltad komolyan, hogy mindig elnyúlok odáig, ha megéhezem? - tettem csípőre a kezemet, majd fogtam a pizzát, és az ölembe húztam, az ágyba. Majd max kiporolom az ágyneműt, ha morzsás lesz, de most... nem érdekelt, mert majdnem szó szerint farkaséhes voltam. És gyötörtek a félelmek, amiket nem akartam elmondani Seannak... Hogy talán soha nem is fogok hazamenni, mert otthon csak az emlékek és a bűnbánás vár... Aztán amikor végre kajához jutottam, és Sean a filmet is elindította, ezek a gondolatok egy jó ideig elcsitultak. - Ez isteni - toltam elé a dobozt.

- Benne vagyok. De akkor felezünk a kereseteden. - Nevettem fel hangosan. Eléggé furcsa lenne, ha ide hozná fel a férfiakat azért, hogy sztriptízéljen nekik. Még a gyomrom is felkavarodik tőle.
- Na mehet a film? - Böktem a tévé felé. Majd kopogtatást hallottam az ajtó felől és fel is pattantam. Kinyitottam az ajtót, majd egy srác volt a kezében a pizzával. - Épp időben. - A hátsó zsebembe nyúltam a pénzért, majd kifizettem neki a pizzát. - A többit tartsd meg. - Majd be is csuktam az ajtót és a pizzát a kanapé előtti kis asztalkára helyeztem, majd kényelmesen elhelyezkedtem. - Na egyél. - Utasítottam egy mosollyal az arcomon.

- Persze, amennyiben képen törölhetem az összeset, aki pénzt próbál dugni a bugyiba, örömmel elvállalom - nevettem fel. Nem voltam rá dühös, mert tudtam, hogy csak tréfál, hiszen mi ketten ilyenek voltunk, a majdnem testvérpár. - Magánsztriptízt persze vállalok, de azt ki kell érdemelnie a delikvenseknek. Szóval... előbb akár át is világíthatnád, ha hazahoznék valakit. Tudod, a Szuper-Sean rendszer - jegyeztem meg.

- Reméljük, hogy az nem fog megtörténni. Bár jó móka lenne. Pár napos kemping a szabadban miközben feltérképezzük ezt az egész helyet. - Nevettem fel az ötletre. Mondjuk annyira béna azért még csak nem vagyok, hogy eltévedjek ennyire. Meg ő sem. Feltalálnánk magunkat.
- A munkakeresésben is nagyon szívesen segítek. Mit szeretnél lenni? Sztriptíztáncosnő? Számodra a tökéletes álláslehetőség lenne. - Viccelődtem. Az ilyet azért még sem gondolhatja komolyan az ember. Úgy szeretem, mint a húgomat és nem is ilyen állást képzelek el neki.

- OKé, hát ha te sem ismered a várost, legalább élvezet lesz eltévedni benne - vigyorogtam, ahogyan magam elé képzeltem azt a szituációt, hogy körbe-körbe megyünk az utcákon és tereken, és közben nem találjuk meg a hotelt, így kénytelenek vagyunk valami árokparton éjszakázni... Na jó, ez lehetetlen, de azért elképzelni egy jó élmény volt. - Nos, ha nem vagyok útban... Akkor a lakáskeresés még ráér. De valami munkára szükségem lenne, mert pénzre nem igazán számíthatok a szüleimtől.

- Rendben van. - Kicsoszogtam a nappaliba és beraktam a filmet, majd kényelmesen elhelyezkedtem a kanapén megvárva, hogy ő is helyet foglaljon mellettem. - A városban, majd veled tartok. Én se nagyon mászkáltam el Aurora lakásán kívül máshova. Szóval még nekem is majdnem új ez a hely. Bár Aurora volt aki valamennyire körbevezetett. Az első sétám alkalmával találkoztam vele. Szerintem elmondhatom, hogy az volt életem egyik legjobb döntése. Pedig csak egy egyszerű séta. - Néztem rá teljes boldogsággal az arcomon. - És nem vagy útban. Ilyen még csak eszedbe se jusson. - Mondtam kicsit komoran.

- Én amondó vagyok, kezdjük el most, a pizza úgysem tart olyan sokáig... maximum öt pecig, minket ismerve - vigyorogtam, mint a tejbetök. Sean meg én azért is voltunk jók együtt, mert nagyjából egyezett az ízlésünk és a stílusunk, így valahogy sosem történtek közöttünk olyan nagy viták, amik kettészakították volna a majdhogynem testvéri kötelékünket. - Egyébként valamelyik nap szívesen körbejárnám a várost. Még alig jártam itt, mióta nálad vagyok. Meg kéne találnom egy lakást is, mert útban sem szeretnék lenni - magyaráztam.

- Rendben akkor legyen az. - Húztam egy féloldalas mosolyra a számat. - De beszélte volna meg velem. Nem kell ebbe belekevernie másokat. Főleg, hogy az ő hülyesége miatt történt az egész. Én mondtam neki, hogy nem akarom a közelemben aznap este. Erre ő nem odajön? Persze még akkor amikor nem tudtam mit csinálok.. Úgy néz ki ezt nem sikerült felfognia. - Sóhajtottam egyet, majd gyengéden átkaroltam őt. - Na megvárjuk a pizzát vagy már most elkezdjük nézni? - Kérdeztem picit eltávolodva tőle.

- Jó, akkor legyen a Másnaposok, azt szeretem - jegyeztem meg. Aztán áttért egy egészen másik tárgyra... mégpedig arra, hogy sajnálja, hogy belekevert. Mintha neki lett volna befolyása ezek felett, pedig szerintem a csaj amúgy is bosszút forralt volna. - Jaj Sean - tápászkodtam fel, hogy átöleljem. Egy kissé szédültem még, de egyáltalán nem volt olyan vészes, mint amire számíthattam volna. - Tökmindegy mit teszel. Talán ez nem történik meg, de az életben mindig lesznek olyanok, akik gyűlölnek minket egy hibánk miatt.

- Igen a Dirty Dancinget hanyagoljuk. - Nevettem fel, majd tárcsázni kezdtem és pár percen belül végeztem is a rendeléssel.
- A vígjáték már mindenképpen jobban hangzik. - Visszafordultam felé. - A kettő közül nekem mindegyik megfelel. Most mindent a te igényeidre szabok, mert végül is az én hibám, hogy ez az egész megtörtént. Sajnálom, hogy belekeveredtél. - Mondtam teljesen őszintén. Ha én nem vagyok Angela-t sem szállja meg ez az idióta nőszemély.. Mennyivel egyszerűbb lett volna nélküle.

- A pizza tökéletes, és teljesen mindegy, mi lesz rajta, csak tenger gyümölcsei, meg ananász ne legyen - jegyeztem meg, bár azt hiszem, ezt ő maga is tudta már. - Akkor a Dirty Dancing elnapolva - biggyesztettem le az ajkaimat, mintha olyan nagyon bánnám, hogy nem nézem végig ezredszerre is azt a táncos filmet, amit egyébként nagyon szeretek. - Oké, mit szólnál egy vígjátékhoz? Másnaposok, Kellékfeleség? Esetleg valami más? - kérdeztem.

- Én is. Mert az azt jelenti, hogy újra láthatom. - Kacsintottam rá egy vigyor kíséretében, majd előkotortam a telefonomat.
- Rendelhetünk bármit. Amit szeretnél. Pizza vagy mire gondoltál? Mert most mindenképpen a te ízlésednek kell megfeleljen a dolog. Bár utána, majd fel is kell takarítani. - Sóhajtottam egyet. Még mindig romokban állt a lakás majdnem összes pontja. De azt hiszem képes leszek összekaparni. - Aztán a film is olyan legyen amitől nem kavarodik fel a gyomrod. Sem az enyém. - Tettem hozzá nevetve.

- Remélem, hamar alkalmad lesz rá - mosolyogta, majd amikor megkérdezte, kell-e valami, a gyomrom azonnal megkordult. Ennyit az átmeneti rosszullétről. Most, hogy a hányás miatt egyébként is üres, szívesen magamba fogadnék egy óriáspizzát, mindenféle isteni feltéttel. - Nincs kedved rendelni valamit? - tettem fel a valószínűleg egyébként is nyilvánvaló kérdést. - Megehetnénk együtt, aztán megnézhetnénk valami jó kis filmet, mint a régi szép időkben - nevettem fel. Igazából a régi szép időkben a filmezés inkább arról szólt, hogy ő meghallgatta a panaszaimat, és fordítva.

- Azt hiszem én sem voltam túlzottan magamnál amikor összeálltam vele. Kicsit mondhatom, hogy pszichopata. Néha már elgondolkozom azon, hogy én magam tépem ki a szívét a helyéről és tömöm a szájába. - Egy pillanatra megborzongtam a gondolattól. Soha nem voltam ennyire agresszív. Kivétel, ha vámpírokról volt szó. - Amint alkalmam nyílik rá bemutatlak neki. Ígérem. De most pihenj. Esetleg kérsz valamit? - Kérdeztem tőle kedvesen.

- Ne aggódj, már évek óta be akarom törni annak a csajnak a pofáját - jegyeztem meg, nem leplezve az utálatot, amit iránta éreztem. Pedig úgy igazából alig ismertem... Na jó, pihenek egy kicsit, de csak ha megígéred, hogy minél előbb bemutatod nekem Aurorát - vigyorogtam. Érdekelt, ki az, aki ennyire elnyerte Sean szerelmét.