Beesteledett, mire Mystic Falls-ba értem. Jólesett kimozdulni New Orleans-ból, nem sokat voltam még életemben a város falain kívül, tetszett a környezetváltozás. Persze nem hagyhattam ki, hogy úticélom pont az a városka legyen, ahonnan egyszer már kiutálták a Mikaelson-okat és emiatt az én városomba jöttek bajt csinálni, de legalább láthattam, honnan indult ki minden. Annyi dolgot hallottam már erről a virginai kisvárosról, hogy a felét nem is tudtam a fejemben tartani, annyi azonban biztos volt, hogy itt tényleg hemzsegtek a természetfeletti lények. Vámpírok, boszorkányok, vérfarkasok… ha Klaus annyira igazgatni akart egy közösséget, miért nem itt tette, ahol valószínűleg tonnaszámra talált volna követőket a bolond eszméihez és ötleteihez? Nem is jártattam ezen tovább az agyamat, hiszen erre már ihattam a hideg vizet és eredetileg szórakozni érkeztem a városba. Ahogy átléptem a határt szinte megcsapott az erő, amivel az itt lakók rendelkeztem, a különféle fajok keveredésének aránya sokkal nagyobb volt, mint az én otthonomban. Hogy képesek egyáltalán együtt élni? Persze a hírekből, amelyek előszeretettel szállingóznak nem csak köztünk, természetfelettiek, hanem az emberek között is tudni lehet, hogy nem a békesség szigetére tévedtem, mégis elképesztő volt ez az érzés. New Orleans volt az otthonom, de mintha Mystic Falls sokkal befogadóbb lett volna. Vagy csak azért éreztem így, mert éppen egy buli várt tárt karokkal?
Josh-nak megígértem, hogy jó fogjuk érezni magunkat, nem gondolunk semmire, ami otthon történt, történik vagy történhet, hanem legalább pár napig átadjuk magunkat annak a tinédzserkornak, amit megérdemelnénk és élhetnénk, ha nem keveredtünk volna bele mindenféle teremtmények bizniszeibe. Szegény srác… New Orleans-ba is csak mulatni jött és mi lett belőle? Vámpír. Engem kétszer próbáltak meg lemészárolni, egyszer sikerül is, de legalább egy jó dolog tuti volt az egészben: Josh a barátom lett. Ha nem így alakultak volna a történések, meg sem ismertük volna egymást.
- Aiden-nek nézelődsz vagy csak rám vársz és nem tudtál magaddal mit kezdeni? – Szólaltam meg a háta mögött állva széles mosolyt varázsolva az arcomra. Már alig vártam, hogy együtt lógjunk egy kicsit, a fesztivál ehhez remek lehetőséget nyújtott. Remélhetőleg. Nem voltam sátorozós típus, de most felkészültem arra, hogy igenis ezt az életmódot fogjuk folytatni pár napig és mindketten annyira élvezni fogjuk, mint még soha semmit. Igen, így lesz. Senki és semmi nem állhat az utunkba.

to my best friend

word ● hey na na ● szeretleek