Nagyon jól tudom, hogy az én ötletem volt ez az egész mégis én érzem magam kellemetlen helyzetben. Pedig soha nem szoktam kényelmetlenül érezni magam egyetlen egy srác közelében sem, de Pat mindig is más volt, hiszen ő a legjobb barátom. Bár a múltkori csók után elég sok fura érzés kavargott bennem és nem tudtam feldolgozni, hogy ez normális lenne, mert nagyon jó barátok vagyunk, de félek ezzel valamelyikünk átdőlhet a ló túlsó felére és az pedig porig rombolná a barátságunkat. Mindig is azt hittem, ha valami ilyesmi történik, akkor Pat lesz az, de most nagyon úgy néz ki, hogy én estem bele a saját csapdámba és, ha akarnék se tudnék innen kimászni.
A csók, amellyel megajándékozz annyira furcsa. Pontosan ugyanolyan érzéseket kelt bennem, mint legutóbb, de nem húzódom el. Jobb, ha nem is sejti, hogy milyen harc dúl bennem. Valószínűleg kinevetve, hogy pont én küszködök ilyen érzésekkel iránta. Az egész helyzet annyira abszurd. Túlságosan sokat képzelek bele ebbe az egészbe jobb lesz, ha lefékezem magam, mielőtt túlságosan messzire mennék.. Egy olyan területen, amire a lábamat sem szabadott volna betennem.
- Talán az egyik. Bár ők inkább a szégyellős fajtából valóak, de nyugodj meg.. Az akció sikeres lesz. - Tényleg jobb lesz, ha a lehető leghamarabb megkapjuk mindketten azt, amiért ezt az egészet csináljuk, mert másképpen azt hiszem elég hamar megőrülök. Ki kell ürítenem a gondolataimat. Ha most lépnék vissza ettől az egésztől biztos nem fogadna el egy gyenge magyarázatot. Igazából azt sem tudom, hogy mit mondhatnék. Bocsi.. Ez az egész helyzet összezavar felejtsük el? Na, persze..
- Egyet? Minimum kettőt! - Még a közelségének is más jelentősége van. Vagy hőgutát kaptam, vagy egyszerűen az agyamba szállt, már ez az egy sör is, hogy ennyire ostoba dolgokon kattog az agyam megállás nélkül. Jobb lesz, ha elengedem magam ahhoz pedig elengedhetetlen az alkohol.

Ruthie & Patrick
Zene: Come get it bae || Megjegyzés:     || 286|| ©

Sosem volt nehéz visszafognom magam szép nők társaságában. Könnyedén el tudtam terelni a figyelmemet róluk, nem foglalkoztam velük, s ez megőrjítette őket, de ha Ruthie egy légtérben van velem, akkor valamiért elveszítem az eszem. Gyengéden átkarolom a derekát, ahogy a nyakamba ugrik. érintése mentén felizzik a bőröm, akárcsak a haja. Beleszagolok vörös tincseibe, amik most is azt a remek illatot árasztják, amit árasztottak gyerekkorunkban. Még a hideg is kirázott tőle, pedig körülbelül negyven fok lógatta a lábát a levegőben.
- Szia! – mondom halkan. Lerakom a földre, s feltűröm az ingem ujját, ezzel készülve arra, hogy belevessem magamat, és magammal rántsam őt is ebbe a kiseded játékba, amit valójában nem is én találtam ki – Persze, hogy kezdődhet – mondom, azzal lehajolok hozzá, hiszen jóval alacsonyabb nálam, két tenyerem közé veszem arcát, és megcsókolom. Puha ajkaihoz nyomom az enyémeket, s bár csupán néhány másodpercig akarom csinálni, talán kissé kínosan hosszúra nyúlik a dolog, úgyhogy miután végzek, hátranézek a vállam fölött, mintha a mögöttünk elhaladó két csajt bámulnám.
- Na? Felfigyelt valamelyik? – izgatott hangot erőltetek magamra, egy kicsit tényleg izgat ez a dolog, de nem abban az értelemben. Igazán izgató, hogy megcsókoltam, sőt, az meg még inkább, hogy ezzel esetlegesen nyerek egy ingyen menetet, hiszen Ruthie-nak ez csupán játék. Puszta unaloműzés. Agyamat már kezdi kicsit hatalmába keríteni a sör, ami főleg azért van, mert igaz nem vetem meg az alkoholt, nem is élek vele olyan nagyon. Kezdek becsípni. Jobb kezemmel elkapom karcsú derekát, elmosolyodom, s közelebb húzom magamhoz.
- Kérsz még egy sört kisasszony? – kérdezem, ugyanis az én torkom porzik, kívánja az alkoholt, s ha nem tudom magam leállítani, nem lesz neki elég egy kis söröcske. Nem lesz nekem elég egy jött-ment, ismeretlen csak egy fesztiválról. Csak Ruthie lesz elég.

Őszintén nem gondoltam volna, hogy abból az apró kis szájra pusziból, mert nem nevezném igazán csóknak ekkora dolog lehet. Az a helyzet, hogy azóta folyamatosan ezen kattog az agyam, hogy egyáltalán miért csináltam? Tényleg a szerep kedvéért? Ha meg igen, akkor miért nem ért volna most elkezdeni a fesztiválon? Nem kellene annyit görcsölnöm ezen. Hiszen barátok vagyunk nem hiszem, hogy pont ez rombolná a porig mindazt, ami kettőnk között olyan békésen lebeg. Szóval meg kell nyugodnom és úgy tennem, mintha meg sem történt volna, bár most úgy is párt fogunk alakítani az én ötletemnek köszönhetően. Talán meg kellene kérdeznem, hogy biztosan kényelmesen érezné-e magát ebben a szerepben vagy sem, mert nem kötelező. Bár én jönnék ki ebből hülyén, hiszen soha nem hátrálok meg most miért lenne ez kivétel?
Nem emlékszem, hogy pontosan hol is beszéltük meg, hogy találkozunk ezért először sétálgatok egy kicsit. Lehet, hogy a buli még csak az első napjait járja, de ahhoz képest eléggé pörögnek az emberek persze vannak, akik már most fetrengenek. Ennek a melegnek köszönhetően megszomjaztam és egy ilyen meleg nyári napon, mint a mai mi esne jobban egy hideg sörnél?
Valahogy ráéreztem, hogy Pat is pont itt lesz, vagy egyszerűen hasonlóak a szükségleteink ilyen téren, mert mikor megpillantom elmosolyodom és az utolsó lépteimet megszaporázva a nyakába ugrok. – Kezdődhet a játék? – Kérdezem, miközben a szavakat a fülébe suttogom. Nincsenek túl sokan itt, de minél többen hiszik azt, hogy egy pár vagyunk annál hitelesebb ez az egész. Talán valaki már, akkor rámozdul, ha hátat fordítok. Persze erre megy ki ez az egész játék, hogy ő ellazuljon és megismerkedhessen valakivel, aki lehet nem lesz élete szerelme, de erre a kis időszakra, amit itt töltünk tökéletesen meg fog felelni. Nem hiszem, hogy olyan nagy tragédia lenne a számára, ha el kellene engedni egy kicsit magát.

Ruthie & Patrick
Zene: Come get it bae || Megjegyzés:     || 243|| ©

Gyönyörű napsütötte délelőtt volt. A fesztivál ideje, ahová elígérkeztem Ruthie-nak, illetve, én hívtam el őt, de ez inkább az ő terepe, mint az enyém. Én nem vagyok az a bulizós típus. Sosem voltam, de most, az ő kedvéért megtennék bármit, és amúgy is, az, hogy játsszuk el, hogy együtt vagyunk nem az én ötletem volt, hanem az övé. Az óta az este óta, csak az az apró csók jár a fejemben. Tulajdonképpen nem is lehet csóknak nevezni, maximum szájra puszinak, de akkor is. Az ajkaink, ha csak egy pillanatra is, de összeértek, és akkor azt éreztem, amit soha máskor. Soha, egy másik nőnél sem.
A fesztivál sátrait elég nagy terepen húzták fel, amerre csak elláttam megpillanthattam belőlük egyet-egyet. Lépteim a sörsátorhoz vezettek, ugyanis itt volt a legkevesebb ember, s gondoltam, ez az egyetlen olyan hely, amelyet Ruthie bizonyosan felkeres. Már nem azért, mert alkoholista lenne, de volt olyan kivételes nő, hogy nem martinit szopogat, hanem ledönt egy jó hideg sört.
Kérek egyet magamnak és neki is, hogy legyen mivel ontani a szomjunkat ezen a kivételesen forró napon, majd míg várakozok rá, bele is kortyolok. Hideg, és friss, tökéletes csillapítani a szomjúságot, és üdítően hat ilyen sivatagi időben. Leülök az egyik padra, amit elsőnek megpillantok, s magam mellé teszem a két műanyag poharat. A felém magasodó fa ágai nagyjából elfedték a nap perzselő sugarait, s árnyékba borították arcomat. Csak arra vártam, hogy végre megérkezzen, s hogy meghallhassam hangját, ami mindig úgy simogatja a fülemet.