Fő összetevőim: Szarkazmus, poénok, tömérdek izom,   víz, levakarhatatlan vigyor. Mindezt tökéletes megfűszerezem a tökéletes beszólógátasaimmal és emellett még egy kis kedvességgel. Bármennyire is ellentétesek ezek hozzák ki a legjobbat belőlem. Vagy mégsem? Egy kicsit az egészségesnél jobban odavagyok magamért és a női egyedekért. Talán leginkább a főnökömért. De ki a franc ne lenne odáig egy olyan nőért, mint ő? Az, aki vak. Nem.. Még az is oda lenne érte, ha csak egyszer végigsimít tökéletes testén és a kezeit megpihenteti a megfelelő domborulatokon. Talpraesett férfi vagyok nem bújok ki a baj elől. Imádom az adrenalint. A nők mellett talán az a második. Jobban mondva a harmadik, mert szégyen lenne kifelejteni a sör iránti szenvedélyemet. Bár emiatt talán nem a legokosabb döntés az, hogy egy bárban dolgozzak, de nem hiszem, hogy ez bárkit is zavarna.
Szeretnél még tudni rólam valamit? Hát sajnálom, de ennyivel be kell érned, mert mindent elmondtam, amit már a fejemhez vágtak. Bár vannak szavak, amik nem mindenkinek jelentik ugyanazt. Valakinek sértő, valakinek pedig bók. De döntsd el te magad. Voltam már seggfej, barom és kérlek szépen még édesem is. De az utóbbit elég ritkán használják. Fenn kell tartanom a hírnevem.

A külsőm egyszerű. Mondhatni már átlagos. Rövid haj és ehhez tökéletes illő borosta. Sötétbarna szemek, amik csak arra vannak kiéhezve, hogy gyönyörű női alakokat méregessenek. Az öltözékemmel sem szeretek kitűnni az emberek közül. Többnyire a sötétebb színek jellemeznek. Szép is lenne, ha neon színű cuccokban mászkálnék fel-alá a városban.

Oszd meg velünk, ki vagy!

A telefonom csörgése szakítja félbe a tökéletes pihenőnket. Legszívesebben a földhöz vágtam volna, de megpillantottam a kijelzőn a testvérem nevét. Úgyhogy morogva, de a fogadás gombot nyomtam meg. - Mi van már megint? - Morgom, miközben kimászok a gyönyörű főnököm mellől és bemegyek a fürdőbe. - Tudod általában külön műszakban dolgozunk, de ez most nem olyan alkalom, úgyhogy jobb lenne ha idetolnád a képed. - Ritka alkalmak, amikor képes vagyok a drága, jó öcsköst kihozni a sodrából, de most határozottan sikerült elérnem. Az órára pillantok és rájövök, hogy már két órája dolgoznom kellene. Nem tehetek róla egyszerűen a főnököm már túlságosan is elveszi az eszemet. Jobban, mint kellene. Nem mondom, hogy beleszerettem, de van ebben a nőben valami. Komolyan. Nem értem, hogy az a szerencsétlen Nate, akiről a legutóbb hallottam beszélgetni valakivel, miért nem veszi ezt észre. Mondjuk ez nem az én dolgom. - Hé, ott vagy még? - Megdörgölöm a szemeimet és még mindig dörmögő, mély hangomon válaszolok, ami eléggé jellemző rám leginkább ébredés után. - Persze, mindjárt ott vagyok. - Nem mondom, hogy elégedetlen vagyok a munkámmal, mert ezer meg ezer nőhöz van így szerencsém, akit az ágyamba bújtathatok és a legjobb, hogy még így is van egy csodálatos nő, akihez anélkül visszatérhetek, hogy féltékenységi hisztit csapna.
Gyorsan lezuhanyozok, majd egy törölközőt a derekam köré csavarva megyek vissza a szobába, hogy nekiálljak öltözködni és elinduljak a munkába, de a látvány, ami fogad valahogy el is felejti velem, hogy éppen hova is készültem. - Azt hiszem a munka még várhat. Végül is én vagyok a főnököd. Másrészt pedig, már megkértem Brynn-t, hogy ugorjon be a helyedre. Jól meglesznek az öcséddel és azt hiszem te sem fogsz unatkozni. - Az ágyon elhelyezkedő istennő testét a tegnap estéből megmarad tejszínhab borítja, aminek a puszta látványa is megvadít. - Mi lenne, ha végre ledobnád azt a csúnya törölközőt én pedig adnék valamit, amire mindketten tudjuk, hogy nagyon vágysz? - Rám vigyorog, majd oldalra dönti a fejét és finoman felsérti a nyakát, ahonnan a vöröslő nedű olyan könnyedséggel talál utat magának, hogy az szinte megbabonáz. Határozottan nem normális dolog, hogy megveszek a véréért. Talán még beteg is. De nem érdekel. Nem ítél el és erre van szükségem. Pont erre.