-Biztos vagy benne? Úgy értem még mindig ott van az egyetem, mindnyájan odamegyünk. Nélküled nem lenne ugyanolyan. – tudom, hogy nem tetszik neki az ötlet, de muszáj ezt tennem.
- Biztos. Muszáj megtudnom mi is történik körülöttem, az egyetem meg ráér később is. Kihagyok egy évet, rendezem a homályos részeket. – válaszolom rekedten, az utolsó felsőmet is kivéve a szekrényemből. Valahogy olyan érdekesnek hat összepakolni minden egyes cuccomat, és új életet kezdeni. Kevés információt tudok a családomról, a nagyiék nem szerettek róla beszélni az apám, nos… Ő pedig régóta nem járt erre, szerintem már fel sem ismerne az utcán.
- A nagyapád nem díjazná a halasztást. Tudod jól mit mondott a mai dolgokról. – miért akar mindenáron itt tartani? Úgyis tudja számomra milyen fontos az, hogy megismerkedjem a családom történetével. Az édesanyám gyerekkorát, életét ismerem a naplójából, de az apám felőli oldal… Ismeretlen. Szeretném jobban beleásni magam a családi történetbe, hagyományokba, rokonságba. Hamarosan egyedül maradok ebben a nagy világban, elég fiatalon ahhoz, hogy megálljak a saját lábamon.
- Megértené. A nagyi pedig úgy tudja, hogy egy lesz kinél laknom. Bízom benned Maddie, remélem, nem árulsz be. – kérlelően nézek a legjobb barátnőmre, aki nem tetszésének jeléül csak megrázza a fejét végül feláll és megölel. El se tudom mondani mennyire hiányozni fog Ő, meg a többiek de a legjobban a nagyi. Sok mindent köszönhetek neki, a papinak, aki sajnos már nem lehet velünk…
Behúzom a cipzárt a bőröndömön majd lemelem az ágyról és elkezdek lemenni az emeletről. Sokáig nem fogok hazajönni s lehet, mikor szeretnék, már nem lesz hová így búcsút mondok mindentől. Elmosolyodom, mikor meglátom az én imádnivaló rokonomat. Remegő kézzel adja át azt a kevéske ételt, amit az útra csomagolt nekem én pedig jó szorosan megölelem.
- Köszönök mindent nagyi, majd telefonálok mikor odaértem, rendben? – elhúzódom, mire ő megcsókolja a homlokomat. Ez az Ő nyelvén egy isten veled gyermekem volt.
Így történt tehát az, hogy alig fél órával ezelőtt elköszöntem a megszokott életemtől és belevágok valami újba. Valami olyanba, amiből nem tudom mi fog kisülni mégis határozottan és bizakodóan állok hozzá mindenhez.
Emlékszem mindenre, ami ebben a házban történt. Az első fogam kiesését a korlátnak köszönhetem, a lépcsőcsúszdázást, piték sokaságát és azt a rengeteg gyerekkori emléket.
Viszont Mystic Falls engem vár, szeretnék végre ott lenni, hogy elkezdhessem a kutakodást az apám iránt, aki évek óta nem volt hajlandó tudomást venni rólam. Elgondolkodom néha, hogy ez miért volt? Csalódást sose okoztam, tanultam rendesen sőt, még az átlagnál is jobban teljesítettem csak azért, hogy elérhessem, hogy büszkék legyenek rám a rokonaim.