Megreszketett a teste alattam, a nevemet nyögte mámorosan, és tudtam, hogy neki már jó... és ez a tény hamar elhozta számomra is a megváltást, testem megadta magát, és utat talált a gyönyörbe.
- Az istenekre... - ziháltam, és igyekeztem összeszedni magam, de aztán feladtam a próbálkozást, és óvatosan, nehogy túlságosan ránehezedjek, megpihentem a testén, legalább addig, míg szíven rendszertelen verése kissé helyre nem állt.
Felemeltem a fejem, megcsókoltam boldogan, majd kihúztam magam belőle, és végtelen óvatossággal, néha kissé felszisszenve, hasra feküdtem mellette.
- Még soha nem történt velem ilyen csodálatos dolog - nyúltam a keze után, és forró ajkamhoz emeltem.

Imádtam, amikor a nevemet suttogta, a szájából még ez is olyan szépen hangzott. Maga az érzés is nagyon szép volt, amit okozott nekem, testemet már kissé nyirkossá tették a rajta kiütköző izzadság cseppek, és amint gyorsabb tempóra váltott tudtam, hogy nem kell sok és újra átléphetem a gyönyör kapuját, úgy, mint a múltkori alkalommal. Újra abban a mindennél csodásabb érzésben lehet majd részem és ezt ő adta meg nekem. Kellett ennél több?
- Nik... - Minden eddiginél nagyobb nyögés hagyta el az ajkaimat, amit megpróbáltam úgy elfojtani több-kevesebb sikerrel, hogy a számba haraptam, hiszen nálam beköszöntött a mámor, így összeszorított szemekkel remegett meg a testem minden porcikája.

Élveztem, mikor a nyakamat csókolta, a szavai pedig szinte felgyújtották a szívemet. Nem válaszoltam, de minden mozdulatom maga volt a szerelem, és az odaadás.
- Kicsi Tatia...- lihegtem, mikor gyorsabb ütemre váltottam, és míg ritmikusan mozogtam benne ki és be, kezem rátalált a mellére, és óvatosan simogatni kezdtem.
- Ez olyan jó... - suttogtam közben halkan, és homlokának támasztottam az izzadt homlokomat.

Eleget téve kérésemnek testemre feküdt és azon nyomban megéreztem őt magamban. Tenyereimet a hátára tapasztottam vigyázva arra, hogy még véletlenül se nyúljak a sebéhez, fejemet pedig a nyakába hajtottam, így mozogtam vele együtt. Nyakának ívét elhalmoztam apró csókokkal, egyik kezem pedig lejjebb csúszott a testén, hogy oldalát és csípőjét simogathassam, közben lehunyt szemekkel sóhajtoztam az általa keltett érzéstől.
- Én is szeretlek. - Lehelethalkan suttogtam a fülébe a szavakat, nem is lettem volna képes máshogy. Az élvezet szinte mindent elnyomott.

Felemeltem a fejem, ahogy a hangját meghallottam, és felkúsztam, hogy testére feküdjek, és egy újabb gyengéd csók - és némi tapogatózás - után elmerültem a teste forróságában.
- Szeretlek Tatia... - suttogtam boldogan, és lassú mozgásba kezdtem. Igyekeztem mindent úgy - ha nem jobban - csinálni, mint első alkalommal. Azt akartam, hogy újra olyan szép legyen, mint akkor volt....

Elégedetten hallgattam nyögéseit, mosolyra húzódott ajkakkal kényeztettem őt egészen addig, míg már ő nem halmozott el engem csókokkal. Egész testemet bebarangolták ajkai, sóhajok hagyták el a számat, ám hirtelen az alattam elterülő puha bőrbe markoltam, amikor ajkai már a testem legérzékenyebb pontját találták meg. Hangosabb nyögést hallattam, de próbáltam visszafogni magam, nehogy a falubeliek meghallják. Eléggé lehetetlen próbálkozásnak tűnt, de végül csak sikerült, ám ugyanúgy élveztem ezt a fajta kényeztetést is. Amikor éreztem, hogy nemsokára beköszönt nálam az az érzés, amit egyszer már átéltem vele, nagy nehezen erőt vettem magamon, hogy meg tudjak szólalni.
- Nik...kívánlak... a tiéd akarok lenni. - Nyögtem suttogva, várva arra, hogy ismét teljesen érezhessem őt.

Felhördültem, mikor izgatni kezdett, és éreztem a verejtéket kiütközni mindkettőnk testén.... a csoda pedig amit adott nekem, leírhatatlan volt.
Az ajkamba haraptam, hogy ne hallják a kunyhón kívül, mit is csinálunk éppen, majd lefejtettem magamról a kezét, és újra csókolni kezdtem a testét. A nyakát, a vállát, melleit.... végig a hasán, a combjain át.... és azon vettem észre magam, hogy a fejem a lábai közé temetem.
Magam is megdöbbentem a fura helyzeten.... de nagyon tetszett a dolog. És ahogy fojtott nyögését meghallottam, hát neki is. Hát igyekeztem kihasználni az új helyzet adta lehetőséget, és nyelvemmel igyekeztem őt közelebb vinni a mámorhoz.

Ujjaimmal kissé megszorítottam vállát, amint érzékeny pontom simogatásába kezdett, csak így tudtam uralkodni a hirtelen keltett jó érzésen. Most már bátrabb volt, mint az előző és egyben első alkalommal, így még jobban csinálta azt, amit csinált.
Kérésének eleget téve észveszejtő lassúsággal kezdtem lefelé haladni a testén, ujjaim finom táncot jártam bőrén, míg el nem jutottak férfiasságáig, hogy azt kezdjék el ugyanolyan lassú és kínzó mozdulatokkal kényeztetni és egészen addig akartam ezt folytatni, amíg neki jólesik. Mert azt szerettem volna, ha élvezi.

- Édes kicsi Tatia... - suttogtam, és kezem óvatosan besiklott két combja közé, meg megérezzem a forróságot, amit csak rám várt.
Gyengéd mozdulatokkal simogattam, és örömmel tapasztaltam magam is, hogy mozdulataim már jóval bátrabbak, mint első alkalommal.
- Érints meg.... kérlek... - motyogtam csendesen, nekidörgölve csípőmet a testének, hogy érezze, mennyire felizgatott már ennyivel is...

Lehunyt szemekkel hagytam, hogy a bőrre döntsön és kissé újra elgyötörtté váltam, amikor felszisszent az ingét levéve. Természetes, hogy vigyázni fogok a sebeivel, nem akartam neki fájdalmat okozni. Ha már miattam kapta őket, legalább most ne bántsam.
Míg ő a combomat és a melleimet kényeztette, én vigyázva hátára simítottam végig a bőrén, majd vállát és karját cirógattam, továbbra is élvezve kényeztetését, egyre jobban vágyva rá.

Miközben újra megcsókoltam, lassan a földre leterített puha bőrök felé kezdtem araszolni vele, bár a lassan bokámra hulló nadrágom kissé megnehezítette a dolgom, de végül sikerült elnavigálni vele odáig, és óvatosan ledöntöttem, majd magam is mellé feküdtem.
- Minden alkalommal amikor látlak, csak bámulni tudom, milyen gyönyörű vagy... - simogattam az arcát, és óvatosan leszedtem róla a ruhát, majd - némi sziszegés árán - a saját ingemet is.
- Légy óvatos - intettem szememmel a hátam felé. - Még eléggé fáj... - hajoltam aztán a melleire, hogy immár ne az ujjammal, hanem a nyelvemmel kezdjem el kényeztetni őt, közben combját simogattam lágyan.

- Tudom, hogy szeretsz. Én is szeretlek téged. - Teljesen őszintén biztosítottam efelől, nehogy egy pillanatra is valamiféle kétsége támadjon. Mert tényleg így volt, senkit sem szerettem még ennyire. Az igazat megvallva, még senkit sem szerettem, ő volt az első, akit teljes szívemből, mindenféle kikötés nélkül szerettem.
És hogy vágyott rám? Én is rá. Éppen ezért kezdtem el megszabadítani a nadrágjától, míg ő egyre csak sóhajokat csikart ki belőlem simogatásával és nyakam kényeztetésével. Nem akartam, hogy abbahagyja. Egyáltalán nem.

- Ha tudnád, mennyire szeretlek - súgtam halkan, miközben keze a csípőmet simogatta. - És ha tudnád, mennyire vágyom rád... - mormoltam aztán kedvesen, míg ujjaim ekkor már némileg gyakorlottabb mozdulatokkal simogatták a melleit, majd nyakának bőrét szívtam meg óvatosan. - Akarlak, Tatia...

Megpróbáltam eleget tenni a kérésének és nem magamat okolni a történetek miatt, de nem ez volt a legegyszerűbb feladat, amivel meg kellett birkóznom az eddigi életem során. Ám a csókjai segítettek ebben, ahogy abban is, hogy jóleső sóhaj törjön elő az ajkaimból, amint ajkai a vállam bőréhez értek. Képes volt elfeledtetni velem az összes problémát egyetlen csókjával, ez pedig egyszerűen hihetetlennek tűnt. De élveztem, így hagytam, hogy irányítson, közben pedig az én kezeim a csípőjére siklottak, ott cirógatva.

- Ne sajnálkozz már... - mormoltam. - Te nem tettél semmi rosszat.... sőt. Te adtad nekem eddigi életem legnagyobb boldogságát - hajoltam az ajkaihoz, és vad, szenvedélyes, mégis lágy csókban forrtam össze vele.
Mintha megszűnt volna körülöttem a tér, az idő, és az egész jelen... engedtem, hogy kezem magától útra keljen, és óvatosan lebontsam válláról a ruhát, hogy előbukkanó fehér bőrét hintsem tele apró csókokkal.

- Sajnálom. Tényleg, annyira sajnálom. - Suttogtam elgyötörten és megpróbáltam elszakítani a tekintetemet a hátáról. Hibásnak éreztem magam, sokkal nagyobb részben, mint amilyen Mikael volt. Ő "csak" ütötte Niket, de én voltam, aki mondhatni meghozta ezt az ítéletet azzal, hogy beleszerettem. Pedig én tényleg csak szeretni akartam.
Bólogattam kérdésére, még szép, hogy megcsókoltam. Kedvesen és lágyan, szerelmesen és féltőn, a csók közben pedig mintha elszállt volna minden bántó gondolatom.

Tatia bezárta maga mögött a kunyhója ajtaját, és folyamatosan a hátam nézte.
- Igen tegnap... - forogtam, és megfogtam a kezét kedvesen. - Mi lenne, ha nem a hátammal akarnál beszélgetni? - nevettem, és magamhoz húztam.
- Hát, ha már megszenvedtem.... kapok egy csókot? - súgtam neki kedvesen. - Azt hiszem, az lenne a legjobb fájdalomcsillapító.

Tábor

Tényleg nem tartott sokáig a faluban tett látogatásom, de ennyi pont elég volt ahhoz, hogy körülbelül három hónapig ismételten ne jelenjek meg. Most még jobban utáltak, mint eddig, de legalább Nik-el szabadon találkozhattunk. Ennyi volt az örömöm okozója.
- Mikor tette ezt veled? Tegnap? - Kérdeztem rá ismét a sérüléseire nézve, amikor már ő is besétált a kunyhómba és becsuktam mögötte az ajtót. A szívem pedig egyre csak facsarodott, hogy ez miattam történt.

Újabb nap telt el, újra kinéztem az ablakon, hogy találok-e valami jelet, ami Nik-től származik, de semmi. Ám valamiért nagyon rossz érzés lett úrrá rajtam. Amolyan szívfacsaró és mellkasszorító érzés, mintha valami rossz történt volna. Nem akartam semmi rosszra gondolni, én csak boldog akartam lenni és elfelejteni minden problémámat. Amikor ezt szeretném, akkor kell úrrá lennie rajtam ennek a hátborzongató érzésnek? De miért? Talán túlságosan rossz ember vagyok.
Nem akartam bemenni a faluba, nem volt szokásom oda járkálni. Az emberek még mindig nem szerettek, pedig én is egy voltam közülük, annyi különbséggel, hogy oka volt annak, hogy idejöttem. De mégis kiléptem az ajtómon és elindultam a falu belsejébe. Ha más nem, csak teszek egy kört.

Tábor

Tatia kunyhója