Állítólag minden ember életében eljön egy bizonyos pillanat, amikor olyat tud meg, mely mindent megváltoztat az életében. Ez a pillanat az enyémben is eljött, pontosan tizennyolc éves koromban, mikor az árvaházból kitörve az életbe engedtek. Tudtam, mi a feladatom. Megkeresnem azokat, akik eldobtak maguktól. Rengeteg teória állt össze a fejemben... hogy talán az a valóság, amelyet próbáltak elhitetni velem. Talán mindkét szülőm él, csupán eldobtak maguktól. Talán anyám egy félresikerült gyermeke voltam egy nős férfitól, és mivel ő nem tudott volna eltartani, örökbe adott. A pasas bizonyára lelépett. De ezek csak teóriák. Tudni akartam azonban, hogy mi a valóság...

Néhány héttel ezelőtt:

- Hé, haver! Mintha sokat ittál volna! - kezdett el szabályosan oltani egy féleszű a második boxból. Ki nem állhatom, ha ezt mondják nekem, akkor sem, ha valóban igaz minden egyes szó, mely elhagyta az amúgy cseppet sem józan száját.
- Kösz, ha tanácsra szorulok, majd hozzád fordulok. - mordultam oda, majd nyeltem egyet, és behúztam az utolsó felest is. A szék eléggé ingatagnak tűnt alattam, de mit sem törődtem vele már.. szükségem volt lazításra.. azok után, amit ma megtudtam, mindenképpen! A szüleimről tudtam meg információt.. a kilétükről.. a nevük ugyan még rejtély számomra, de már tudom, hogy New Orleansban éltek egy ideig... az apám legalábbis.. már ez is elég információ volt, hogy tudjam, oda kell költöznöm egy időre.. igen. Tudni akarom, hogy ki vagyok.

A várva várt nap el is jött...
- Na gyere! Üss még egyet! - nevettem fel halkan, tekintetem pedig enyhén mutatta, hogy ismét túllőttem a célon, és többet ittam a kelleténél. Nem hiányzott ez a balhé most.. de mégis csak megtörtént. Én csak zenéltem.. valaki röhögni mert.. én pedig nem tűrtem.
A szám széle felrepedt. Körülbelül öt izomagyú vett engem körül, de be kell vallani, hogy hiába vagyok jó kondiban, ez még nekem is túlzás.
Újabb és újabb jól irányzott ütések.. hol a gyomromba, hol az arcomba.. de a többire már nem emlékszem.. egy kéz simult az arcomra.. segítően, mintha egy angyal szállt volna le mellém... nő volt... de újabb fájdalom a következő pillanatban... másra már nem emlékszem... az éjszaka többi részét elnyelte a sötétség.. de a tekintete... a nő tekintete megmaradt.. tudtam, éreztem... láttam már valahol előtte...