A retteget harminc. 56 kg, rendes pasik száma nulla, cigi ellenben több, mint kellene. Nem túl meglepő, hogy pár rendőrön kívül akikkel rendszeresen találkozom, nincsenek túl sokan. A bátyám, az apám és az egyetlen nő, Anita, aki főszerkesztőként dolgozik a helyi magazinnál a Seattle napjainál, akivel normális barátságot tartok fent. – Jamie, gyere már! – Anita megragadja a karomat és kirángat a mosdóból, el a tükörképemtől ami elégedetlenül, sőt, ítélkezve néz vissza rám. Hosszan sóhajtok de azért megmelengetí a szívemet a jelenet. Engem várnak és belekezdenek a boldog szülinapot éneklésbe, előkerül a torta, csókok csattannak az arcomon. A társam megölel és sort nyom a kezembe. Wargas épp olyan mint én, azt hiszem ezért jövünk ki egymással. Épp olyan hideg és távolságtartó, mint én. Meg is lep az ölelés de nem fűzök hozzá kommentárt. Nincs időm menekülni. Anita megragad megint. – Richard, ő itt Jamie, akiről meséltem. Jamie, ő itt Richard, a tűzoltóság parancsnoka és épp egy partnert keres maga mellé a jövő heti tánc estre.
Mondanom sem kell, hogy nem egyedül értem haza, ugye? Bár Richard, a parancsok, valóban pokoli helyes volt, volt valaki a bulin aki sokkal de sokkal jobban érdekel. Aki ahogy beléptünk az ajtón a falnak taszított és olyan hosszan csókolt, hogy azt hittem majd megfulladok mire végre levegőhöz jutottam. – Bran… - suttogom vágytól terhesen de mint oly sokszor előtte, most nem tudunk megállni. Én pedig reggel megint azzal a gondolattal ébredek, hogy beteges vágyaimat soha nem tudhatja meg a világ. Hogy a bátyjám a szeretőm. Ugyan csak a féltestvérem… de mégis…
Nincs sok időm ezen agyalni. Csörög a telefon. Mennem kell. Wargas már a ház előtt vár. – Mivel van dolgunk? – kérdem mikor beszállok a bentleybe. – Egy elszabadult vampír. Megölt három nőt a kikötőben. – még csak meg sem rezdülök. – Remek… kapjuk el a mocskot. – mondom hosszan sóhatjva miközben ellenőrzöm a fegyvereimet. Alig egy óra múlva vértől mocskosan szállok be újra az autóba. A rohadék kiakasztotta a vállamat és most pokolian fáj. Wargas aggódó tekintete pedig nem segít. – Oké, oké tudom. Vissza kell raknod. Hajrá. – Összeszorítom a fogaimat, Wargas pedig helyre teszi a vállamat. Boldog szülinapot Jamie. – mondom mielőtt még elhajtanánk.