Minden szava melengeti szívemet, a szeméből áradó őszinteség pedig néha már felzaklat. Egyébként is úgy csillog az a szempár, hogy tükrében tökéletesen látom magam. Talán úgy, ahogy ő lát engem.
Lélegzetem egy pillanatra elakad, arcomon halvány mosoly játszik, de ugyanakkor hatalmas súlynak érzem ezt. Meghalni értem? Arca is komoly, egyáltalán nem tréfának szánta. - Meg ne próbáld.. Soha többé nem kockáztathatod az életed miattam. Ez az egy ügy nem kompromisszumképes... - válaszolom halkan. Azt már nem teszem hozzá, hogy szükség esetén hasonlóképp cselekednék én is, gondolkodás nélkül. Felesleges feszültség lenne csak, és most nincs rá szüksége. Ami azt illeti, egy egész másfajta feszültség így is körülleng minket, és folyamatosan próbálgatja a tűrőképességemet. Erre Chriest játéka is rátesz egy lapáttal, ahogy egy szem epret futtat végig felhevült bőrömön, mire akaratlanul is sóhaj tör fel torkomból.
- Rossz vagy... - csukom le pilláimat egy pillanatra, majd mikor kinyitom, a gyümölcs már a számat súrolja. Perzselő tekintettel teszek eleget kérésének, fogaimat gyengéden a gyümölcs húsába akasztom, de nem harapom le azonnal, ajkaimmal fogom körbe és számba szívom a kiserkenő levét. Hatalmasat nyelek, végül rágni kezdem. - Sokkal finomabb lenne, ha rólad ehetném le.. - futtatom végig nyelvem a számon. - És talán meg is teszem majd.. - jegyzem meg sokat sejtető mosollyal arcomon.

- Szép dolog, hogy elvinnéd a balhét helyettem, de nincs rá szükség.. - forgatom a szemeimet. Nem tartom hülyének érte, sokkal inkább meggondolatlannak, de ezzel ő is tisztában van. - De kiegyezhetünk abban, hogy mindketten nyakig benne voltunk abban, hogy ez a nap meghiúsult.. - kezdek el játszadozni pólója redőivel a mellkasán, miközben hallgatom, amit mond. Nem számítottam rá, hogy ősi törzsi történetet hallok majd, meglepetésem jeleként pedig ajkaim halk pukkanással válnak szét. Nem tudok nem mosolyogni rá, miközben mesél. Nem vagyok még hozzászokva, hogy nyíltan beszél magáról és a farkasokról, akiktől származik. Eddig erre nem volt példa életem során.
- Én ugyan nem vagyok farkas, de azt megígérhetem, hogy ott leszek veled a telihold fényében. Az a nő vagyok, akit a szíved szeret.. - simogatom meg gyengéden arcát. - És bizony az én szívem is nagyon szeret téged. Szívesebben születtem volna farkasnak, de így sajátosabb a mi történetünk. Tökéletesen megdöntünk minden elméletet, amit a fajtáink ellen állítanak.

Nagyra nyílt szemekkel figyelek, miközben azt meséli, hogy ő mire gondolt. Még a gondolattal is eljátszom, és felnevetek.
- Azt hiszem, az a felállás neked kevésbé tetszene. Ha csak nem szeretnél osztozkodni rajtam.. - cukkolom kicsit, de tartom magam ahhoz a verzióhoz, amit az imént mondtam. Nincs szükségem másik férfira. Chriest épp elég nehéz eset ahhoz, hogy egy pillanatra is unatkozzam mellette és mindent megad nekem.
A levegőt szaporán veszem, fejem hátrabicsaklik, hogy könnyen hozzáférjen nyakamhoz, nekem pedig már ennyitől forrni kezd a vérem. Mélyről jövő sóhajomat próbálom magamba fojtani, hogy ne legyen túl nyilvánvaló, mennyire elveszi az eszem.
- Naná, hogy igazam van.. - szusszanok nagyot, amint visszahanyatlik mellém. Oldalra fordulva bújok hozzá, fejem a vállgödrébe fúrom és nagyon igyekszem normálisan lélegezni, de szívem még mindig veszettül kalapál. - Ha nem lettem volna olyan... mohó.. ez a délután egész máshogy alakult volna.. - motyogom az orrom alatt. Elvégre szépen felhúztuk egymást, aminek meg is lett a következménye. - Jól vagy? - pillantok fel rá aztán kissé aggodalmasan. Lassan talán mennünk kéne, hogy aludhasson egy nagyot.

- Az volt a célom, hogy bekerülj a bűvkörömbe és soha többé ne szabadulj.. - válaszolom ártatlannak tűnő mosollyal, de ismer már annyira, hogy ez is csak álca. Több szempontból sem vagyok én ártatlan...
- Mondtam, hogy én nem fogom megvonni tőled.. Tudod, nekem nem csak egy férfira van szükségem. Nekem te kellesz és nincs szükség arra, hogy napokat bírj ki nélkülem.. - nyomok egy gyors csókot a vállára és haladnék tovább is, de a hátamon találom magam, Chriest pedig fölém gördül. Hirtelen még feleszmélni sincs időm, kontrollálatlan nyögés tör fel a torkomból. Hát persze, kihasználta a pillanatot, és fölém kerekedett, na nem mintha ezzel bármi problémám is lenne, de elég rendesen megdolgoztatja a tűrőképességemet.
- Pihenned kellene. Nem vagy olyan állapotban, és én nem fogok tudni leállni.. - szakad fel mellkasomból egy újabb vágyakozó sóhaj, de inkább magamat akarom győzködni. Ha arra játszik, hogy elveszítsem az önuralmamat, nagyon jó úton halad felé, hisz több réteg anyagon keresztül is érzem, mennyire akar engem. Ez valahogy nem segít abban, hogy tisztán tudjak gondolkodni.

- Édesem, neked az első pillanattól kezdve véged van.. - nevetek a megfogalmazáson. - De nem vagyok akkora sárkány, velem lehet alkudozni... Te dönthetsz arról, mikor kárpótoljalak. - hajolok közel a füléhez, hogy belesuttoghassak. - Lehet bárhol és bármikor. - csípem fogaim közé fülcimpáját, aztán el is eresztem. Nagyon élvezem, hogy kedvemre rosszalkodhatok. Szavai viszont sikeresen kizökkentenek. Egy év.. Az rettentően hosszú idő. Ennek ellenére nem hagyom neki, hogy úgy gondolja, nyert.
- Nélkülem egy hetet sem bírnál ki.. - jelentem ki, és miközben beszélek egyik kezemmel tenyerét mellemre húzom, míg másik kezemmel továbbra is simogatom őt. Ez persze csak olaj a tűzre, hisz nem csak azt érzem, hogy ő kíván engem, a saját vágyam is egyre növekedik. Ez a kihívás talán mindkettőnknek komoly erőfeszítéseket jelentene.
- Párizsba? - kérdezek vissza, mintha rosszul hallottam volna, de alighanem ez nem fordulhat elő velem. - Szóval Franciaország, Párizs, Eiffel-torony.. Ott még sosem voltam. De utazhatunk itt is, utazhatunk Európába is.. Bárhova. Minden vágyadat meg akarom valósítani.. - parázslik fel tekintetem ahogy belegondolok szavaim jelentésébe. De tényleg így gondolom.

Szinte prüszkölve nevetek fel reakcióját látva, olyan fancsali képet vág, mintha büntetés volna, holott egyáltalán nem az volt a célom.
- Ne dramatizáld túl.. - forgatom a szemeimet a szóviccén jót derülve, aztán kedveskedve folytatom. - Viszont annyit ígérhetek, hogy majd kárpótollak.. - simítom kezem mellkasára, hogy tovább feszítsem a húrt, majd mikor lefelé kezdi terelgetni a kezem nem ellenkezek, viszont a nadrágja derekánál megállok. - Azért kíváncsi lennék melyikünk bírja tovább.. - ráncolom a homlokom elgondolkodva. - Mármint szex nélkül.. - teszem hozzá, hisz nagyon is tudatában vagyok annak, hogy legalább annyira szeret az élvezet oltárán áldozni, mint amennyire én. - Én magamra fogadnék... - jegyzem meg mintegy mellékesen, de somolyogva, miközben kihasználom az alkalmat, hogy immár férfiasságán simítsak végig, egyelőre a nadrágján keresztül.

- El sem tudod képzelni, mennyire szeretem ezt hallani.. - lopok tőle egy gyors csókot. Nem hagyom elmélyülni, pedig aztán kihasználnám az alkalmat, amíg még nem keseríti meg perceit a hold hatása. Meg hát az sem utolsó szempont, hogy nincs a legjobb formájában. Nekem köszönhetően.
- Semmi szex.. - rázom a fejem, és nem tudom, de voltaképp nem is akarom elrejteni a vigyort, ami ott bujkál a szám sarkában. - Ugye, nem kell emlékeztetnem téged, hogy nem is olyan rég még a halálodon voltál?! - komorodok el egy pillanatra. Sajnos ez most szó szerint értendő.
Csak belátom, hogy ha elhúzom előtte a mézesmadzagot, aztán hoppon marad, azzal többet ártok, mintha elcsábítanám és leszívnám a maradék energiáját, így nagyot szusszanva heveredek vissza mellé a fűbe. Hát, ezt nem épp így terveztem.

Talán mázlim van, mert nem reagál olyan hevesen, mint ahogy arra előre számítottam. Még mindig tud meglepetést okozni. Persze az, hogy nemet mond a lehetőségre már szinte borítékolható volt. Csak a szemeimet forgatom nemtetszésem jeléül és bár nem tágítok az elhatározásom mellől, jobbnak látom egyelőre jegelni a témát.
- Szükség esetén majd visszatérünk rá... - hagyom annyiban végül és ügyelve arra, hogy továbbra se riasszam meg gyorsaságommal, fölé lendülök. Csípője két oldalán térdelek, figyelve, hogy a kelleténél jobban ne ingereljem.
- Naná, hogy imádsz.. - vigyorodok el nagyon elégedetten. - Ez nem is volt kérdés. Mert belém vagy zúgva.. - használom a kifejezést, amit ő az imént. - Teljesen az ujjam köré csavartalak. Megőrülsz értem és csak engem kívánsz.. - Egyre csak fokozom szavaimat, még tekintetemet is rávillantom. - Nem utolsó sorban most ítélted nekem a legjobb hátsó címet.. - kacarászom tovább egy ideig, aztán igyekszem rendezni a vonásaimat. - Koszorú nélkül is elég nagy győztesnek érzem magam.. - A mérhetetlen szerelmemet pedig könnyedén kiolvashatja a szemeimből.

Könyökömet a fűben nyugtatom, állam pedig tenyerembe támasztom, miközben figyelem nyugodt alakját. Lehunyt pilláit a nap fénye szinte szőkére festi, ahogy megcsillan rajtuk. Ajkain mosoly játszik, majd mikor megszólal, akkor tudok csak következtetni arra, mi jár a fejében.
- Igen.. - helyeselek azonnal. - Megígérem neked, hogy soha nem fogom engedni. De.. Fogalmam sincs, mekkora esély van arra, hogy valaha teherbe essek. Ha nem sikerül, én akkor is meg akarom neked adni a lehetőséget, hogy a saját véredet neveld.. - simítok végig arcán. Nehéz szívvel ugyan, de képes lennék rá, mert azt akarom, amit ő nekem. Teljes életet. - Sajátomként szeretném és felnevelném veled.. - mosolygok halványan. Persze sok mindenen múlik és valószínűleg ebből kifolyólag még lesznek kemény csatározásaink. A komoly hangulatot pedig felvátja bennem egy kellemesebb, derült érzés.
- Azt hiszem, mire odáig jutunk, eléggé edzett leszek melletted.. - nevetek a régi történeten és elképzelem a férfit, aki hozzá hasonló kiállású, csak épp borzasztóan dühös. Chriestet még nem láttam igazán dühösnek, annak ellenére, hogy elég temperamentumos.
- Ismerek valakit, akinek a hátsója vetekedik a tiéddel.. - villantom rá tekintetem, mikor odahúzza kezem, de csak a féltékenységére játszom. - Viszont a csókjai is feledhetetlenül édesek és egy istennő az ágyban.. - kacsintok rá, miközben most én fogom meg a kezét és húzom a fenekemre. - Mit gondolsz? Enyém az első hely? - hajolok hozzá közel, míg orrunk hegye össze nem ér.

Hamar azon kapom magam, hogy mosolygok, anélkül, hogy tudatában lennék, miért is történik ez. Önkéntelenül reagálok így szavaira, pontosabban a szóhasználatára. De éppenséggel nem is baj, hogy ezt nem tudom kontrollálni, szeretem, hogy mellette minden ösztönösen jön.
- Sosem mondtad még, hogy életed meg.. - nézek rá csillogó szemekkel. Persze már akkor le akart venni a lábamról és tudta rólam, mi vagyok, én viszont csak később döbbentem rá, hogy ő válójában egy farkas. De igyekeztem, hogy ne legyek vele előítéletes a múltam végett.
- Tervbe van véve, hogy veled töltöm, és igazából édesmindegy, hogy hol. Szeretem a világodat, mindent, amit veled kaptam.. - vallom be homlokomat ráncolva. Még magamat is meglepem ezzel, hisz tényleg így van. Rájöttem, hogy nincs szükségem a fényűzésre, és talán soha nem is volt. De társ híján, szívből jövő érzelmek nélkül erre aligha ébredhettem volna rá néhány évvel ezelőtt. Mondjuk, mikor beestem Benedicthez..
- Pont olyan lesz, mint te.. Épp olyan bosszantó, makacs, vakmerő, és pont akkora szíve lesz, mint neked.. De szaladj ennyire előre.. - nevetek fel jókedvűen. Le sem tagadhatnám, hogy mennyire örülök annak, hogy tervez. Velem. Ez újdonság, még egy hónap után is. - Én nem sietek sehová.. - emlékeztetem, miközben félrebiccentett fejjel figyelem mennyire lelkes. Nem gondoltam volna róla, ahogy magamról sem azt, hogy lesz olyan pillanat az életemben, mikor anya akarok lenni. De az emberek változnak, és én maradéktalanul boldoggá akarom tenni, családot akarok. Mindent, amire eddig sosem volt lehetőségem

Remekül megy már, hogy minden érzelmemet belesűrítsem egy-egy csókba, s ez nem volt most sem másképp. Újra érezhette közben, hogy a szívemet teljes egészében megkaparintotta.
Rekedtes hangja jobb kedvre derít, szinte észrevétlenül tűnik el minden kétség és gond a gondolataimból. Szemeimet összefonódó ujjainkra függesztem, míg beszél és feleleveníti az első találkozást.
- Háát.. Nem hagyhattam ki az alkalmat. Egy olyan szexi férfi, mint te, aki magányosan üldögél.. Bevallom, nem terveztem, hogy bármi komoly is lehet kettőnk között. Azt hittem, egy kis.. tartalmas időtöltésen kívül nem jelentünk majd többet egymásnak. Nem tudom megmondani, mikor változott ez meg, hogy mikor sikerült teljesen megkaparintanod a szívemet.. Talán mikor először mondtad, hogy szeretsz vagy mikor ezt kaptam.. - simítok végig beszéd közben a gyűrűmön, amit teljesen önzetlenül ajándékozott nekem, azzal a célzattal, hogy óvjon a napfénytől. - De ki merem jelenteni, hogy melletted kezdtem el igazán élni. Leromboltad a falaimat és most itt vagyunk.. - ráncolom a homlokomat, ahogy visszaemlékszem én is a történtekre. Azt hiszem, ha nem hoz minket össze a szerencse, én már rég nem élnék.
- Hmm.. Nekem tetszik az ötlet.. - bújok hozzá közelebb. - Bejelölhetünk mindent. Ilyen alkalom sem akard még az életemben.. - emlékeztetem somolyogva. A Benedict előtti időben nem nagyon volt hova és miből utaznom, utána pedig már nem én döntöttem. Most viszont saját sorsom kovácsa leszek és ez felettébb tetszik nekem.

Örülök, hogy nem feszegeti tovább a témát és inkább rám hagyja a döntést. Nem akar belekényszeríteni semmibe, amiért hálás is vagyok, főleg mert még mindig tartok attól, hogy megismétlődhet a mai, de nem feltélenül ezzel a kimenetellel.
Halványan mosolygok, ahogy közelebb hajol, és a szokottnál mélyebb sóhaj szakad fel a torkomból. Minden porcikámon végigszalad a jóleső borzongás, amint megérzem ajkát a fülemen, majd nyelvének játéka feszegeti a húrt nálam. - Azt hiszem, nem szorul magyarázatra, én mennyire imádom és élvezem... - préselem ki magamból küzdve a késztetéssel, hogy felnyögjek. A szívem már így is veszettül kalapál. - Kétségem pedig eddig sem volt afelől, hogy valami nem stimmel nálad.. - húzom végig lassan mutatóujjamat halántékán, majd nyakához hajolok. Ezúttal óvatosan, hogy ha akar, el is húzódhasson, majd mikor nem teszi, lágy csókot lehelek bőrére, ahol már hűlt helye van a harapásom nyomának. A bőrére száradt vér miatt nem aggódom, mert cseppet sem találom vonzónak. Puhán csókolom végig nyakát egészen az álláig, és most én hajolok közel hozzá.
- Mindennél jobban.. - suttogom, nyelvem hegye súrolja alsó ajkát beszéd közben, de ezt a távolságot sem tartom sokáig, csók reményében érintem ajkaimat az övéihez. Ha már csábítgatni akar, ketten is játszhatjuk ezt a játékot.

Apró mosoly terül szét arcomon, amint meghallom, hogy vélekedik arról, hogy nem tudja merre van az a nő. De ez is csak az ő megnyugtatására szolgál, még mindig ott motoszkál gondolataim között, hogy talán akaratlanul is összehasonlít minket.
- Nem. Akkor biztosan nem, mikor útnak indulunk és ki tudja hol kötünk ki.. Nem akarom a kettesben töltött időt végignyűglődni.. - húzom el a számat. Persze nagy valószínűséggel ez lenne a legjobb mód a kontroll megtanulására, de ténylegesen nem vagyok hajlandó kínlódni az éhség miatt. - Egyelőre csak azt kérem, hogy legyél velem most is, mikor még nem tudom szabályozni.. - nézek le összekulcsolt ujjainkra, aztán vissza rá. - Nem tudom, valaha megpróbálom-e ezt az utat, de megígértem, hogy találok módot a vérszomjam megfékezésére. Így is lesz. Viszont talán el kellene gondolkodnod addig is azon, hogy ennek ellenére is elkezdesz verbénát szedni. Akkor nem fordulhat elő az iménti.. - húzom el a számat. ezzel persze megfosztom magam a lehetőségtől, hogy a közeljövőben belőle igyak, de biztonságot jelenthet a számára.