to my love, Sebastian

Nem tudom, hogy mi változott meg hirtelen és miért szerettem volna neki örömet okozni, illetve megadni azt, amire olyan régóta vágyott. Mintha hirtelen bennem is valami megváltozott volna, valami fura érzés a hatalmába kerített volna, ami elől többé már nem volt menekvés. Pontosan tudom, hogy már nem vagyok pisis, se tinédzser és sok korombeli lány már az ötödik vagyis az xy pasiját fogyasztja ilyen értelemben is, de én soha nem voltam ilyen. Nem érdekel, hogy ciki vagy nem, de örültem annak, hogy Sebastian lesz az első számomra, mert pontosan tudtam, hogy számára én nem csak trófea leszek. Sok minden történt velünk, ami még inkább megerősítette a kapcsolatunkat. Nem mondom azt, hogy nem voltak hullámvölgyeink, de tudtam jól, hogy mennyire szeret és mennyire fontos vagyok számára, ahogyan ő is számomra. Talán az elmúlt napoknak köszönhetően változott meg a véleményem és azért kezdeményeztem most én, de örültem annak, hogy még ennek ellenére is adott választási lehetőséget, kibúvót ez az egész alól, de most nem akartam elszaladni vagy "pofon vágni" azzal, hogy újra nemet mondok. Vágytam rá és szerettem volna megtapasztalni ezt a csodát is, hogy milyen lehet ez a mámorító érzés. Lehet számára nem én leszek az első, de tudom vagyis reménykedek abban, hogy olyan szerelemmel senkit se ajándékozott meg, mint amivel engem.  
Amikor megérzem az érintéseit, ujjainak a játékát a testemen, ahogyan felfedezi azt, akkor egy picit megmozdulok alatta, hiszen szokatlan ez az egész. De legfőképpen az az érzés, amit egy-egy érintésével, vagy nyelvének a játékával vált ki belőlem. Annyira intenzív lett minden, mintha hirtelen minden egyes négyzetcentimétere a testemnek életre kelt volna. A bőröm szinte égett az érintéseinek köszönhetően miközben viszonoztam minden egyes csókját, majd amikor a pólómtól kezdett el megszabadítani, akkor megemelkedtem kicsit, hogy ezzel is segítsek neki. Ezek után pedig, amikor éreztem a perzselő tekintetét, amint végig pásztázza az elé táruló idomokat, akkor egy pillanatra elpirultam. Tudom, hogy gyerekes ez az egész, illetve hogy fogalmam¸sincs arról, hogy mit kellene tennem, de ez van. Kezdő vagyok és ezen nem tudok változtatni, de ő ezt pontosan tudja, hogy előtte még soha senkivel se voltam.
Amikor apró csókokkal kezdi el megjutalmazni a testemet minden apró felületét, akkor egy pillanatra még a szívem is kihagy, majd ahogyan egyre lejjebb halad, úgy kezdek én is egyre inkább "ficánkolni" alatta és egy apró nyögés hagyja el az ajkaimat, ahogyan elér a nadrágom széléhez. Hamarosan újra érzem a csókját, miközben szép lassan elkezd megszabadítani a melltartómtól. A kezem gyengéden végig siklik tökéletes és kidolgozott mellkasát, majd besiklik a törülköző alá és picit talán ügyetlenül, de megérintem a férfiasságát. Mentségemre szolgáljon, hogy tényleg igyekszem neki is ugyanakkor élvezetet megadni, amekkorát ő ad nekem, de neki legalább van gyakorlata benne... Na, meg az se mellékes, hogy minden egyes érintésével teljes mértékben az őrületbe kerget, így eléggé nehéz összekapnom magamat, hogy ne bénázzak annyit.

Jól éreztem magamat és boldog voltam. Belegondolva jó pár napra elfelejtettem azt, hogy haza szóljak és megnyugtassam őket, hogy még élek, de amikor meg eszembe jutott, addigra meg késő volt, hiszen a telefonom meghalt. Ennek köszönhetően újra homályba veszett a hívás lehetősége, de amikor ma a városba mentünk egy-két ruhát és szükséges dolgokat megvenni, akkor még egy telefont is bezsebeltem. Nem a legújabbat, hiszen nem szoktam túlzottan használni ezeket a készülékeket. Zenét szoktam hallgatni és beszélgetni rajta. Tisztában voltam azzal is, hogy Sebastian annyira nem élvezte ezt a napot, de büszke voltam rá, amiért képes volt elviselni ezt a nehéz napot.
Amikor pedig ajkaink újra találkoznak, akkor magamat se értve közelebb húzom magamhoz és egyre hevesebben rohamozom meg ajkait, illetve nyelvünk játéka is egyre örültebb lesz. A kezem lassan végig simít a tarkóján, majd hajába túrok, de hamarosan pedig csak arra eszmélek, hogy az ágyon fekszem már. Ártatlan pillantással nézek rá, amikor meghallom a morgását, de hamarosan ajkaimra újra mosolyra húzódnak. Nem mozdulok meg, csak figyelem őt és hallgatom, amit mond. Tudom, hogy igaza van, hiszen most én kezdeményeztem és egyszer már visszautasítottam őt, így nem szép dolog lett volna tőlem az, ha újra nemet mondok.
Talán már nem is akarok visszatáncolni. – mondom neki komolyan, de újra mosolyra húzódnak ajkaim, majd amikor megérzem ajkának a játékát a nyakamnál, akkor egy kisebb nyögés szakad fel a torkomból, majd nem sokkal később a hajába túrok újra, de szerencsétlenségemre hamar véget ér eme játék. Pár pillanattal később viszont megérzem kezének gyöngéd érintéseit, majd nem sokkal utána tekintetünk találkozik a másikéval. Egy darabig csak figyelem őt, majd a kezem álla alá siklik, és úgy húzom közelebb magamhoz és hamarosan megcsókolom őt, miközben egyik lábamat a dereka köré fonom és közelebb húzom magamhoz. Azt hiszem most már ő is megértette, hogy tényleg szeretném és készen állok rá, vagyis azt hiszem, de úgy érzem, hogy nem hibázom azzal, hogy engedek a vágyaimnak. Sőt, örülök annak, hogy pont vele fog megtörténni ez a dolog, hiszen szeretem őt.

Több napja már annak, hogy nem láttam a szüleimet, de úgy éreztem, hogy mindenkinek kell egy kis nyugi és ezért talán senki se fog megenni engem reggelire. Ha anya aggódik is, akkor majd apa megnyugtatja, mert lehet életjelet kellett volna adnom magamról, de teljesen kiment a fejemből. Na, meg persze a telefonom is meghalt, amikor beleejtettem a vízbe. Az szerintem mellékes, hogy miként. Elég legyen annyi, hogy jól éreztük végre magunkat Seb-el. Mintha hirtelen a jég olvadni kezdett volna és végre talán képesek lettünk volna engedni az érzéseinknek. A percek, órák és a napok szinte csak úgy szaladtak felettünk, de valahogy soha nem unatkoztunk. Mindig képesek voltunk valamivel elütni az időt. Örültem annak, hogy amikor majdnem egy hete nemet mondtam, akkor se kapta a cuccait össze Sebastian és rohant el. Így legalább én is tudtam azt, hogy fontos vagyok neki és nem csak amiatt kellenék neki. Meg még nem éreztem úgy, hogy készen állok rá. Lehet ciki, lehet nem, de nekem ő lesz az első és nem akartam úgy semmire se rábólintani, hogy nem érzem teljes mértékben azt, hogy igen, akarom. Tudom azt is, hogy sok lánynak ilyenkorra már a sokadik pasija van, de valahogy én mindig másabb voltam és Seb-en kívül amúgy se volt olyan srác, aki igazán megfogott volna. Pedig ő és én azért elég sokszor tűz és jég vagyunk, de ennek ellenére tökéletesen megértjük egymást. Néhai viták pedig kellenek, mert igazán fel tudják dobni a kapcsolatunkat és a bocsánat kérések meg mindig érdekesre szoktak sikerülni.  
Mosolyogva sétáltam Sebastian kezét fogva a szobánk felé, majd sietve léptem be rajta. Hamarosan megváltam a kabátomtól és a cipőmtől is, majd pedig mosolyogva fordultam szembe vele. Egy aprót az ajkamba haraptam és elindultam végül a szoba felé. Elkezdtem kipakolni a nem régen vásárolt cuccokat és figyeltem, amint bekapcsolja a tévét, majd kényelmesen elhelyezkedik az ágyon. Amikor végeztem a pakolással, addigra pont felállt és elindult a fürdő felé, miközben megvált a pólójától, de még előtte egy apró csókot lehelt az ajkamra, de nem engedtem el őt. A kezeimet a nyaka köré fontam, majd pedig ajkaimmal továbbra is fogságban tartottam, aminek köszönhetően az lett a vége, hogy az ágyra borultunk. Egy apró kuncogás hagyta el az ajkaimat.