|
Elküldésének ideje ♛Csüt. Május 15, 2014 10:10 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Élise Charlotte Rose
† Formidable, formidable, tu étais formidable, j'étais fort minable, nous étions formidables ez vagyok én † Nos, nézzük csak. Okos és művelt vagyok, ez tény. Nem felvágni akarok vele, de hát amennyit ennyi idő alatt tanulhattam, azt megtettem. Sőt, még különórákra is járattak, hisz, ha egy gyermeke van az embernek és lehetősége, akkor persze, hogy belőle fogja faragni a legtökéletesebb kislányt, akit lehetséges csinálni. Nem, nem panaszkodok, mindenem megvolt és meg is van, javarészt. Szóval, ezen felül akaratos vagyok és makacs, kicsit talán olyan, mint egy elkényeztetett lányka… de hát az is voltam. Emellett azért úgy gondolom, egész normális lettem az évek során. Nem vagyok az a tipikus hisztis, toporzékolós, apuci vegyél meg nekem mindent, amit kinyögök fajta lány. Csak szeretem a körülöttem lévő kényelmet. Lusta vagyok, olyan mértékben, hogy csak az iránt lelkesedek igazán, ami érdekel… ami azért elég sok minden, ha azt vesszük, de ha valami nem érdekel igazán, az isten se tud rávenni, hogy a minimumnál több időt foglalkozzak vele. Azt hiszem, ez a félig-meddig kék véremmel jár, hogy nem szeretem a szórakoztató ipar által gyártott, úgynevezett „hollywoodi gyöngyszemeket”, nem nézek tévét, nem lógok az interneten, mással szeretem szórakoztatni magam. De nem, ennek ellenére nem vagyok egy begyöpösödött, szerencsétlen, otthonülő lányka sem. Élem a fiatalok életét, csak a saját magam ritmusában. Jól nevelt vagyok, ennek ellenére az iróniát talán túl gyakran szoktam használni, sőt, ami a szívemen, az a számon is, amíg megengedhetem ezt magamnak… Mondhatni talpraesett is vagyok, nem esek kétségbe, ha saját magam kell megoldanom egy problémát és nem sírok azonnal segítségért, sőt, ha arról van szó, jobb szeretem magam megoldani a gondjaimat előbb és csak akkor kérni segítséget, ha feltétlenül szükséges. |
Teljes név: Élise Charlotte Rose Becenév: Charlie Születési hely: Marseilles, Provance, Franciaország Születési idő: 1996. április 2. Play by: Sophie Turner Faj: ember Érdeklődési kör: Hmm... a művészetek kétség kívül érdekelnek... a sportot esetleg nézni szeretem, művelni lusta vagyok... ami igazán érdekel mostanság, az az orvoslás... sőt, olyannyira érdekel, hogy ha nagy leszek, sebész néni szeretnék lenni. Szép jövőkép, nem? Ambiciózus... csak jussak ki a veremből, ami beleestem. Kapcsolat a családdal: vérszerinti szüleim még csecsemőkoromban meghaltak, nevelőszüleimmel nem igazán jó a viszonyom… egy ember van, aki nem igazán családtag, de mégis annak tekintem, Marcel… ő olyan, mint egy báty nekem.
|
Kriszti - 22 – 10 év körülbelül – - Hosszú az út... † Nos, azt hiszem minden lány azt szeretné, hogy tündérmese legyen az élete. Még akkor is, ha nem vallja be. Legyen egy fehérlovon – vagy csinos autóban – herceg, meg egy kastély – vagy egy kertvárosi emeletes ház, vagy éppen egy manhattani penthouse, - és boldogan éljen, amíg meg nem hal. Jó, ennek a fordított verzióját, hercegnővel, meg nagy mellekkel akarják a pasik… mert ki ne akarna magának boldog és gondtalan életet? Na, most elmesélem nektek az én tündérmesémet. Mint minden mese főhőse, az én életem se kezdődött valami döccenőmentesen… Még egész csecsemőkoromban, egy gonosz sárkány felgyújtotta az autónkat, és egy misztikus csodalény – nevezzük vámpírnak – megmentette az életemet. De nem… nem ő a lovagom. Egyrészt, én még kicsi voltam, akkor, konkrétan pár hónapos, azért ennyire beteg senki nincs remélhetőleg… másrészt, az túl egyszerű lenne és rövid történet, ugyebár. De ő is lovag volt, valahol… az én szememben, azt hiszem. Igazából azóta is felnézek rá, de a mesében ő lenne a varázsló a főhős mellett, aki tanácsokkal látja el, meg mondjuk helyrepofozza, ha valami hülyeséget akar csinálni. Mint a mai világban egy normális testvér, vagy nagybácsi, ha muszáj elhelyeznem valahol Marcelt. Szóval, ez a misztikus lény elvitte a hercegnőt, vagyis engem, egy kastélyba, ahol a nagynéni és nagybácsi lakott… Igazából, tényleg kastély volt, legalábbis az én szememben. Na jó, nem csecsemőként, akkor még nem fogtam fel az ilyen dolgokat. De a lényeg, hogy ők dúskáltak az aranyban, ezért boldogan magukhoz vették a hercegnőt és sajátjukként nevelték, mivel az élet oly’ kegyetlen volt velük, hogy nekik ezt nem adta meg. Mily’ szomorú dolog… Boldogan teltek, röpültek az évek, a hercegnő szépen felcseperedett, igazi úri hölgyet faragtak belőle… ő pedig boldogan élt… na nem amíg meg nem halt. Az a része még nem következett el… és az én történetemben nem is fog, sajnálom srácok. Egyszer, egy szép tavaszi napon, az iskolából hazafelé menet a hercegnő olyannyira elkalandozott gondolataiban, hogy észre se vette, hogy kishíjján elüti egy autó. Bizony, ezek a fránya autók, már másodjára vették el majdnem az életét, de ezúttal is megmentette az életét valaki, aki kivételesen nem egy misztikus lény volt, viszont lovagnak már nagyon is lovag. Mondhatni a herceg a fehér lovon. A hercegnőnket pedig pillanatok alatt levette a lábáról. Na, ez már hihetőbb, mintha Marcel lett volna az a herceg, ugye? Ez a herceg, akit Vittornak hívtak, udvarolni kezdett a hercegnőnek, aki először nem akarta beadni a derekát, hiszen úrihölgy, vagy mi a fene, de végül adott a csábításnak és innentől kezdődnek a bonyodalmak. Mert minden tündérmesének van árnyoldala, ugyebár… Csipkerózsika is megszúrta az ujját, Hófehérke is beleharapott abba az almába… hát én is beleharaptam a sajátomba. A hercegnő vakon követte mindenhova a hercegét, mindent elhitt neki és mindent megtett, amire kérte. Hogy bolond volt –e? Feltehetőleg igen… de hát, ezt teszi az emberrel az a bizonyos 7 betűs szó… megbolondítja és elvakítja. Azonban a herceg egyre furcsább és mondhatni durvább dolgokra kérte a hercegnőt, aki kezdett már kételkedni abban a 7 betűs szóban, és úgy azt egész dologban. Abban, hogy ez valóság e, nem csak valami rémmese, vagy valami gonosz boszorkány műve… de szépen, lassan kiderült az igazság. Bizony a hercegnőt tőrbe csalták és a herceg a fehér lovon inkább sötét és gonosz volt… a mesék vasorrú bábája, vagy a modern kor pénzéhes rosszfiúja. A hercegnő szabadulni akart, ugyanis olyanokra kérték, hogy lopjon, csaljon, hazudjon… de már késő volt, túl sokat tudott. Fenyegették, zsarolták, hisz megmentette a herceg az életét, hát nem jár ezért némi hála? Azonban a hercegnő, mivel viszonylag tiszta élete volt eddig, nem gondolta, hogy bele akarja ártani magát olyan alvilági és gonosz dolgokba, ami mások életébe, vagy szabadságába kerülhet. Fenyegették kínzással, rablással, sőt, szerettei halálával is, de még a saját életének elvesztésével is, ezért a hercegnő csak tűrt, és folytatta… Egészen addig, amíg nem talált egy kiutat magának. Mivel eleget tudott, úgy döntött, hogy megkeresi a kiútját, aki a mesékben mondjuk a vadász, aki megmenti Piroskát… Elment tehát a nagykutyákhoz és kitálalt mindent, azonban a vasorrú bába és csapata nem gondolta ezt túl jó ötletnek… és üldözni kezdték a hercegnőt. Nos, a hercegnőnek egy ember jutott eszébe, akihez menekülhetett, így hát felült a varázsszőnyegre és elrepült New Orleansba, hogy meglátogathassa azt, aki egyszer már megmentette… és akinek kezében a kulcs lenne, amivel erősebbé tehetné magát a védtelen hercegnő és szabaddá is… Elvégre, ha ráveszem Marcelt, hogy változtasson át, akkor nem fognak tudni megölni… láttam, hogy ő mire képes… és tudom, biztos vagyok benne, hogy meg tudom győzni, még ha nehéz is lesz. Eltökélt vagyok és megkapom, amire vágyok.
A hozzászólást Élise Charlotte Rose összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. Ápr. 30, 2015 1:49 pm-kor. |
|
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad ⊂ my only hope for happiness
⊂ mayor of seattle, leader of the Council
|
A poszt írója ♛ Cora Bouchard-Taylor Elküldésének ideje ♛Pént. Május 16, 2014 12:42 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Elfogadva, üdvözlünk itt! Helló, te szépséges leányzó; mit is mondhatnék? Elsőként azt emelném ki, hogy arcod gyönyörű... remek választás pb-nek, és a vörös haja... *muszáj magához térnie végre* Az arcod után viszont rögtön a történeted volt az, amelytől a padlón koppant az állam! Imádtalak... minden egyes sorodat úgy faltam fel, mintha ezer éve éheztetnének... Marcel bizonyára elégedett lesz veled. Foglalózz egyet gyorsan, majd ideje lesz megkeresned ezt a fickót. Vigyázz vele inkább, mintsem egyenesen az oroszlán barlangjába rohanj! Jó játékot nálunk! |
|