Szia, Madeline! (:

Hát akkor... üdvözöllek az oktatósarokban!

Mielőtt hozzálátnánk, szeretnélek pár hasznos tanáccsal ellátni, hogy megkönnyítsem a dolgodat, de azt hiszem, felével már párszor találkoztál vagy itt, vagy máshol:

Nincs kötelező szószáma egy hozzászólásnak, mint sok helyen, viszont a 10-15 sort érdemes elérni, mert egy játék akkor élvezhető.

A helyesírás is fontos, hiszen néha egyetlen félreírt szó miatt a partnered félreértelmezheti, vagy akár egy az egyben nem tudja érzelmezni az írásodat. Ezért tudom ajánlani neked a Word-öt, mely ha magyarra van állítva, alá fogja húzni neked pirossal a helytelenül írt szavakat, illetve zölddel jelöli, ha netán vesszőt, illetve pontot hagytál el.

Nagyon meg tudod könnyíteni a partnered dolgát, ha tagolod a szöveget, bekezdéseket használsz, pontot és vesszőket alkalmazol, illetve a pontok és a vesszők után egy-egy szóközt nyomsz.

A megadott sorszámot (10-15 sort) könnyen el tudod érni, ha nemcsak párbeszédeket, cselekedeteket vetsz papírra, hanem leírod a karaktered gondolatait és érzelmeit is. Ebből ismerhetjük meg igazán a karakteredet.

Illetve utolsó pontként; nem irányíthatod a másik karaktert, akivel éppen játszol. Természetesen azokat, akik nem vesznek részt a játékban, irányíthatod(nem játszó karakterek, például pincérfiú, utcán elkapott nő, akit vacsorának szánsz, stb.), de a partneredet nem. Ugyanis nem tudhatod, hogy a partnered miként szeretne reagálni egy-egy cselekedetedre.

Az alapszituáció, amit kitaláltam kettőnknek: (teljes mértékben játéktértől független, másképpen is alakíthatod majd életed történetét Mystic Fallsban vagy New Orleansban, ha kilépsz az oktatósarokból)

Madeline Mystic Fallsba érkezik. A kórházba vezeti első útja, hogy néhány véres tasakot eltulajdonítson, ezzel csillapítva mardosó éhségét.
Elena szintúgy a kórházba készül, hogy ugyanúgy tegyen, ahogyan Madeline. Ám a két lány már a kezdetektől fogva ellenszenves egymásnak, és mint később kiderül majd, Jade egykoron Stefan szeretője is volt, ami végképp kiveri a biztosítékot Elenánál.
Helyszín: Kórház

Nem könnyű szituáció, és jobb, ha nem térsz rögtön a kezdődben a lényegre, hanem szépen levezetsz mindent. : )
Sok sikert kívánok a kezdődhöz, amit EBBE a topikba várok! (:

Tehát... próbálok mindent összefoglalni, amit észrevettem, remélem, hogy sikerül. : )
- Először is... a vesszőhibák azok, amik nálad eléggé látszódnak, és azok talán értelemzavaróak lehetnek. Ebben a hsz-ben tulajdonképpen nem volt olyan, amit ne lehetett volna érteni, de a játéktéren meglehet, hogy lesz. Most néhány példát emelnék ki:
"... megérkeztem Mystic Fallsba egyből a kórházba siettem." -> "... megérkeztem Mystic Fallsba, (ezért) egyből a kórházba siettem." A kötőszavak előtt mindig van egy vessző, és ugyan itt nem volt kiírva az "ezért" szó, de ha a fejedben ott van, akkor tudni fogod, hogy hová kell ilyen esetekben is vesszőt tenned.
- A kórház szót kisbetűvel írod, ha nem mondatot kezdesz vele, illetve ha nem a teljes, hivatalos nevét mondod, de ez most nem olyan lényeges hiba.
- A pontok és vesszők után MINDIG tegyél szóközt! De eléjük ne, hiszen nincs olyan, hogy "gondolok valamire .... ". A három pontot, a vesszőt, vagy a sima mondatvégi pontot mindig a szavak után rakjuk, előttük nincs szóköz. Utánuk viszont van!
- Ugyanez vonatkozik a párbeszédjelekre is. Ha párbeszédet írsz, mindig tégy egy szóközt a jel elé és után.

Ritkán jártam a kórházba, hiszen ez általában Damon reszortja volt, ő fordított időt arra, hogy ilyesmit elintézzen, bár van bennem egy olyan sejtés, hogy mindezt inkább azért tette, hogy megkíméljen engem ezektől az élményektől, és azt hiszem, hogy nem is hiába... utálom ezt a kórházat. Úgy általánoságban utálom a kórházakat, és azt hiszem, semmi értelme nincs a megmagyarázásának. Itt élt, majd halt meg az apám. Nem elég?!
Éppen csendesen sétáltam az egyik folyosón, megcélozva a vérraktárt, mikor bevágódott elém valaki. Egy hosszú, barna hajú nő, aki azt hiszem, nem volt már velem egykorú, talán pár évvel idősebb lehetett. Az arca furcsa közömbösséget tükrözött, amit egyelőre még nem tudtam hová tenni, de amikor a kezeihez néztem, és megláttam a táskát, egy apró sóhajtással megszólaltam.
- A helyedben én a cipzárt is behúznám. Így bárki meglátja, hogy mit csinálsz - forgattam meg a szemem. Pedig nem tűnt kezdőnek, de... a kapkodás mindenkire hatással lehet. Ez mondjuk nem egy szép hatás, hiszen ennek komoly következményei lehetnek.

- Az még mindig hiba nálad, hogy szóközt teszel a pontok és vesszők, illetve felkiáltójelek után. Ezek elé nem kell szóköz, csak utánuk!
- A másik pedig, hogy a hosszúság miatt soha nem szoktam problémázni hsz-eknél (csak az előtörténeteknél), de az oktatósarokban fontos lenne, hogy kb 15 sorra nyúljon a hsz-ed. A játéktéren is azért javaslott, hogy a partnered tudjon rá reagálni. Egy négy-öt soros reagra nehezen lehet reagálni.

Viszont ha így haladsz, akkor... szerintem elkezdheted ismét az előtörténetedet. Minden rész legyen legalább 15-20 sor, mind a jellemzésed, mind az előtörténeted! Ha úgy könnyebb, olvass bele más előtörténetekbe, akik már el vannak fogadva, hogy mire is gondolok ez alatt.

Egy szó jutott csak eszembe. Modortalan. Sajnos nem vagyok az anyja, hogy én verjem a fejébe az illemet, ez azonban remek példa arra, hogy én hogyan nem akarom majd nevelni soha a gyerekeimet. Ez a nő egyszerűen... áwh, nem akarok rosszat gondolni, de kiváltja belőlem.
- Nagyon szívesen - mondtam még neki rosszallóan, ahogy letaknyosozott, és felsóhajtottam, de megragadtam a karját.
- Remélem tisztában vagy azzal, hogy hol vagy jelenleg. Ez egy kisváros. Ha kockáztatod a fajtánk lebukását... - maradt bennem a mondat, és úgy pislogtam rá, hogy értse: nem lesz túl hosszúéletű, ha így történik.
- Egyébként Elena vagyok. Már ha érdekel - tettem aztán hozzá, és elengedtem a karját. Volt benne valami nagyon furcsa... egyelőre még nem tudtam hová tenni, de ha előkaparná a normálisabb modorát, talán könnyebb lenne megítélni.