Azt hiszem, kialakul egy új barátság, köztem és Maggie között. Olyan furcsa érzés, de amikor az ember rátalál valakire, akiben lát valamit, ami önmagára emlékezteti, az általában egy jó dolog. - Én is nagyon örültem a találkozásnak. És azt hiszem, még eleget fogjuk látni egymást, és folytathatjuk a beszélgetésünket - mosolyogtam a búcsúzás pillanatában, majd integettem is, amikor már távolabb került tőlem a lány.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Hétf. Márc. 10, 2014 1:16 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
A hasonlatára én is szélesen elmosolyodom. Ismerem az érzést, bár nálam a "megnyert csata" után hatalmas kudarc következett, amikor tudomást szereztem a vámpírokról, majd a saját nagybátyám engem is azzá akart tenni, hogy elhallgattasson, és beáldozzon a tudomány oltárán. De az élet már csak ilyen: kegyetlen és kiszámíthatatlan. Ezt jól megtanultam. - Mm... igen, és egy ideig itt voltam gyakornok - hadarom el a válaszom, majd az órámra pillantok, mintha sietnék valahova. Nem szeretnék ebbe a témába belefolyni, mert abból csak a bonyodalom lesz, ha elkezdem magyarázni a hetven évvel ezelőtti bizonyítványomat. Jobb, ha rövidre fogom ezt a beszélgetést. - Meredith, örültem a találkozásnak, de rohannom kell, mert még van egy kis... dolgom. Hamarosan találkozunk. További szép estét - mosolygok rá barátságosan, aránylag jól leplezve az idegességemet, majd távozok. Remélem, Elenával és Damonnel is minden rendben, és sikerült a tervük. Túl sokat kockáztatnak, engem pedig feszélyez a tétlenségem.
|| Hotel ||
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 09, 2014 6:20 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Maggie & Meredith
- A borral jobban fogsz járni, nekem elhiheted - csak mosolyra fakadtam, mert én a bort jobban szeretem, mint bármi mást, de persze, bármit megiszok, kivétel nélkül. - Én is mindig ezt akartam csinálni. Nem is volt más egyéb tervem, csak ez... Ezért harcoltam, és megnyertem a csatát - bájosan vigyorogtam. Nagyon sok közös dolog lesz közöttünk még, így szép lassan ki fog derülni minden. - Idejártál egyetemre... vagy te is csak eljöttél ide? - muszáj volt már rákérdeznem erre is.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 09, 2014 5:00 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Hmm... második éve. Magamban számolgatom, mekkora az esélye annak, hogy ismerhette Dr. Gilbertet. Úgy tippelem, akkor még élt Elena apja, de ezt majd még ki kell derítenem, hogy óvatosan kipuhatolhassam, amit még tudnom kell. - Nem, még nem ittam pezsgőt, de köszönöm a tippet, a bort mindenképpen meg fogom kóstolni - mosolygok újdonsült kolléganőmre, és muszáj elmosolyodnom a kérdésére. Már el is felejtettem, olykor milyen üdítő szakmabeliekkel társalogni. - Igazából ez azt hiszem, mindig ott volt bennem. Már kislányként is arról álmodtam, hogy embereket gyógyítok. Aztán a nagybátyám is orvos volt, és ez tovább inspirált - mesélem, mintha ez az egész nem is hatvan évvel ezelőtt lett volna. - És te miért választottad ezt a pályát? - érdeklődöm félig az egyik oszlopnak dőlve.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 09, 2014 1:35 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Maggie & Meredith
- Szép neved van, Maggie - egyszerűen már most kedveltem őt, és azt hiszem, ennél csak jobb lehet majd a kapcsolatunk. - Alig várom a közös munkát... - szúrtam még a mondatomhoz ezt is. - Második éve vagyok ott, és szeretem - mosolyogtam ismételten. - Nagyszerű. Én is eljöttem, mert jólesik egy pici kiruccanás a napi rutinból. És igen, egyedül jöttem - feleltem vissza a kérdésére. - Iszol valamit? A pezsgő, amit idejövetelkor ittam, nem volt a legjobb. Viszont ez a bor isteni finom - kicsit eltértem a témától, majd visszatértem. - Miért lettél éppen orvos? - nálam ez a kérdezgetés már mániákus dolog, de talán nem veszi rossz néven, de azért állandóan az arcomon van egy kisebb mosoly.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 09, 2014 1:05 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
- Szívből örvendek, Meredith - mondom őszintén, hisz amint kimondom, hogy munkatársak leszünk, azonnal nagyon barátságosra vált, és máris tudom, hogy mi tényleg hamar jóban leszünk. - Te pedig nyugodtan szólíts Maggienek - teszem hozzá viszonozva a mosolyát. - Igen, minden bizonnyal együtt kell dolgoznunk majd akkor - bólintok kicsit elgonodlkodva. - És mondd csak, régóta praktizálsz ott? - puhatolózom óvatosan, aztán megvonom a vállamat. - Igen, egyedül jöttem. Úgy volt, hogy lesz kíséretem... de a páromnak végül közbejött valami. Én viszont mindenképpen el szerettem volna jönni, mert találkoznom kellett pár ismerőssel - vázolom a dolgot röviden és egyszerűen összefoglalva. - És a te kísérőd merre van? - kérdezek én is vissza, hisz ő is elég magányosan ácsorgott itt.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 09, 2014 12:54 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Maggie & Meredith
Bemutatkozott a lány is, és egy újabb mosoly rajzolódott az arcomra, amikor azt is hozzátette, hogy egy újdonsült kollegina. - Ó, egy kedves kollegina. Nagyon örvendek. És csak Meredith, kérlek - mondtam neki széles mosollyal, és kezemet nyújtottam felé. - Mindig szükség van orvosokra... És ha bármi kell, csak szólj - kedvesség áradt belőlem, de mindig ilyen vagyok. - Ha hétfőn kezdesz, akkor lehetséges, hogy mellém osztanak be majd - böktem ki gyorsan. - És egyedül jöttél erre a partira? - kérdeztem tőle, mert egy szép lány egyedül jön ide, az kérdést vet fel maga után.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 09, 2014 12:42 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Ó, eltaláltam, ő az. Szuper, egy lépés előre a terveimben, hogy segítsek Elenáéknak. Örülök, hogy még nem indultam haza, illetve, hogy még nem jutottam messzire. - Én Dr. Ross vagyok, a leendő kollégája - lépek oda a kezemet nyújtva egy kézfogás reményében. - Nem rég költöztem Mystic Fallsba, és hétfőn kezdek majd, mint a kórház egyik legújabb orvosa. Láttam a múltkor ott, csak még nem volt alkalmam bemutatkozni. Gondoltam, most bepótolom - mosolygok kedvesen a nőre. Igen, az új munkahelyen sokkal jobb lesz úgy kezdeni az első napot, hogy nem lesz mindenki teljesen idegen.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 09, 2014 12:34 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Maggie & Meredith
Kicsit járkálnom kellett, és a szép télikert felé vettem az irányt hirtelen. Ott nézelődtem, mint mindig. Fürkésztem az egész helyet, ami azt hiszem, hangulatos is volt. Nem tudom, mit tehetnék, és így hát a kezemben lévő poharat, amiben bor volt, letettem az egyik asztalra, majd egy hangot hallok az egyik irányból... Nevemen szólít, szóval, bizonyára ismer valahonnan engem. - Igen. Dr. Fell vagyok - odajött hozzám a fiatal nő, bár szerintem nem volt biztos benne, hogy tényleg én lennék -e az. - És Ön? - kérdeztem vissza mosolyogva.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 09, 2014 12:20 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Damont és Elenát magam mögött hagyva járom az épületet, és azon tűnődök, hogy a legjobb lenne inkább hazamenni most már. Enzo biztos idegesen vár rám, nem akarom sokáig feszíteni a húrt. És igazából feszélyez ez az egész parti, az épület, az emlékek, melyek a fejembe tódulnak itt járva. Egy ideje már meg sem próbáltam megközelíteni a Whitmoret, csak felejteni akartam. De most visszakaptam Enzot, és a világom kifordult magából. Kifelé tartok, a téli kerten keresztül levágva az utat, amikor megpillantok valakit, akivel már egyébként is meg akartam ismerkedni. - Bocsánat. Dr. Fell, igaz? - lépek oda a nőhöz. Láttam korábban a kórházban, bár csak messziről. Szinte biztos vagyok benne, hogy ő az, de tévedhetek is.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 09, 2014 7:56 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
- Bocsásson meg hölgyem - hajoltam meg kissé. - Szerfelett modortalan vagyok... felkérhetem Önt egy táncra? - nyújtottam oda a karom, hogy Elenát bevezessem a szalonba.
(szalon)
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Még mindig néhány virágon pihentettem a szemem, miközben őt hallgattam, és megvontam a vállamat. - Addig jó, míg nem láttad, nem? - kérdeztem felvont szemöldökkel. - Ráérünk találkozni vele. Vagy... hogy is mondjam - forgattam meg a szemeimet. - Ki akarom élvezni legalább azt a kis időt, amit anélkül a doktor nélkül is eltölthetünk - mondtam egy apró mosollyal, majd amikor meghallottam a kiszűrődő zenét a házból, ismét kicsit szélesebb lett a mosolyom. - Az exeddel ma már táncoltál, de velem nem. Szóval uram?
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 09, 2014 7:18 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
- Nem terveztem - morogtam. - Mellesleg mint már említettem, leálltam a Whitmorok halomra gyilkolásával. Feltéve persze, ha valamelyik nem újfent rajtam akarja élezni a szikéjét, vagy nem ad ehhez megfelelő háttérhatalmat - ittam ki a pezsgőmet. - Érdekes, hogy dr. Mészárost még ma este nem láttam.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Úgy fest, van olyan téma, amiben sosem fogunk egyetérteni. És az ez a bizonyos dolog a Whitmore-okkal kapcsolatban. - Hát én tudom, hogy Aaron nem olyan. Legalábbis most még biztosan nem. És nem is hiszem, hogy valaha bárki rávenné őt arra, hogy ilyesmiket tegyen egy vámpírral. Hacsak nem szeretnéd az orra alá dörgölni, hogy te vagy a szülei és szinte az összes felmenőjének a gyilkosa - kortyoltam bele a poharamba.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Vas. Márc. 09, 2014 7:02 am
Ugrás egy másik oldalra ♛
- Miért is ne? - kérdeztem. - Talán a kis Aaron most esik át a tűzkeresztségen. Talán a drágalátos nagybácsi ugyanarra készül, amire mi. Szerez egy friss húst, most, hogy Enzo meglépett tőle - gondolkodom hangosan. - Az olyan jámbor kép, meg azok a bamba bociszemek úgysem tesznek gyanússá senkit. Gondolj csak bele, itt egy csomó vámpír... és Dr. Frankeinstein szabadon válogathat. Azok után, amik történtek velem itt a Whitmore-on, bármit kinézek az itteni orvosokból, meg a leszármazottaikból.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Hát, ebben a pillanatban szívem szerint a képébe borítottam volna a pezsgőt csak úgy viccből. Nagyon nem tetszett, ahogyan beszélt, hiszen emberekről beszélünk... bár megígértem neki, hogy megpróbálom átérezni a helyzetét, és elfogadni a tényt, hogy okkal tett mindent, ami történt. - Aaron nem olyan... nem hiszem, hogy belőle ilyen hentes lesz, ahogy te fogalmaztál. Nem is tud semmiről... szerinted ha tudna, behívna ennyi vámpír a saját otthonába? - kérdeztem meglepődve.
Vendég
A poszt írója ♛Vendég
Elküldésének ideje ♛Szomb. Márc. 08, 2014 9:35 pm
Ugrás egy másik oldalra ♛
Magam is a virágokat néztem, de Elena szavait hallva beleköhögtem a pezsgőmbe. - Micsoda? - hüledeztem. - Wes Maxfield a gyámja? Az, aki.... ? - mutattam egy gyomromtól a nyakamig egy metsző mozdulatot. - Csodálatos család lehet. A kis Aaron lesz nyilván a következő generációja a henteseknek - morogtam utálkozva, aztán az ég felé néztem a szüleit szóba hozván. - Bocs, azt hiszem volt okom így bánni a Whitmore-okkal. Öt év, öt generáció. Még nagylelkű is voltam. Egy mindig élt belőlük. Akárcsak most.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Végigvonultunk a házon, majd meglátva, hogy az udvaron mennyien időznek, rögötn irányt váltottam, és húztam magammal Damont is, persze időközben megint két pohár pezsgőt kaparintva valahonnan. - Ez a kert... - álltam meg hirtelen és gyönyörködve bámultam az elültetett virágokon. - Tudod... meglep az, hogy a srác, akié ez az egész... mennyire hasonlít rám. Meghaltak a szülei... és most Wes Maxfield a gyámja. Aaron Whitmore a neve, és... a hideg ráz ki, ahogy eszembe jut, hogy mit mondott nemrég... nem ő szereti a magányt, hanem... a magány szereti őt - suttogtam, és belekortyoltam a pezsgőbe. - Ne haragudj, csak úgy... eszembe jutott. Aaron az, akinek a szüleit... szóval te... - mondtam aztán, de végül nem mondtam ki.
Ember •• A legerősebb vagyok mind közül, ne bízd el magad
Kezdőlap
