Kíváncsian figyeltem, ahogyan elővesz egy adag füvet a táskájából. - Szóval ez megvéd... tőlünk? -kíváncsiskodtam. - Hogyan? -hajoltam közelebb, amikor a torkához emelte a szérumot. - Klaus Mikaelson világosított fel. -mondtam mosolyogva. Bár a találkozásunk nem volt ennyire kellemes. Úgy elviharzott, mintha korbáccsal verdesték volna. - Szomorú a történeted. -tettem mindkét tenyeremet az asztalon heverő kézfejére. - Igazából nagyon is éhes vagyok! De csak zacskós vért ihatok. Silas szerint nem tudnám kezelni még az emberből való friss vért és szerinte nem is méltó hozzánk. -mondtam csillogó, bár sajnálkozó szempárral. Szerettem az izgalmas dolgokat. - Rendben. -álltam fel és intettem a csapos felé. A helység még mindig kihalt volt. Bár a hangulat csendes és családias. Olyan nyugtató. A férfi ideért. Egészen jóképű, bár kissé alacsony volt. Átlagos. - Helló... A barátnőm és én nagyon szomjasak vagyunk, ha nem bánod kicsit kimerítenénk a készletet. -mondtam egy kacsintás mellett és elkaptam a jobb kezét. A számhoz emeltem és beleharaptam. Vér csordult ki a harapás helyén. Odasétáltam a karjánál vezetve Madhez a pasassal és a szája elé nyomtam. - Igyál nyugodtan. -mondtam kedvesen és visszapattantam a helyemre vele szemben. - Ha lennél szíves... -gurítottam elé át az asztalon az üres poharamat. Azt akartam, hogy megtöltse nekem vérrel. Ijesztőnek találtam, hogy beleigyak valakibe és undorítónak is. - Hol is kezdjem? -támaszkodtam tenyeremmel. - Amara vagyok úgy Kr.e. 2000-ből. A történetem egy szerelmi háromszög miatt vált igazán izgalmassá. Rabszolga voltam, akiért eljött a szőke herceg, de ezt a gonosz boszorka nem nézte jó szemmel, ezért elátkozta Csipkerózsikát és mélységes álomba merült. -sóhajtottam unottan. - Csak Rózsának volt annyi szerencséje, hogy nem ugráltak halottak át rajta mindannyi éven át. -fejeztem be. - Bár látom a múltunk egy két pontban megegyezik. -kacsintottam rá.

Madelien & Amara
- Elnézést egy perc - mondtam és gyorsan belenyúltam a táskámba , hogy kivegyem azt az egy üveg vasfüvet.-Remélem nem , gond csak tudonak sok eredeti mászkál körülütünk , egyszer nem figyelsz és már meg is igéztek.Persze téged nem tudod mivel te is eredeti Féle vagy. - magyarázásom után csöppentettem kicsit a számba ami pokolian fájt .
-És ki volt az aki elmondta ? Mert lenne pár tippem.-kíváncsiskodtam fura képet vágva közben .-Persze.-mondtam.-Igen és ha annyira akarod-feleltem lassan.-feleltem és már elis kezdtem a mondókámat-Hol is kezdjem.....1245-ben születtem Nagy Britanniában . Egész kis korom abból áll , hogy dolgoztam apámnak és anyámnak mag volt egy húgom Crystalia vagyis az egyetlen személy az életemben aki szeretett mivel a szüleim csak kis semmirekellőnek hívtak. Utána mire 11 éves lettem eladtak egy úrnak Angliába aztán egy nap a "gazdámnak" egy Amerikai üzlet fele jött Angliába és mivel megsajnált ezért örökbe fogadott . A többit majd máskor elmondom de az már nem nagyon lényeges.-mondtam mosolyogva. - A 20 - as években lett pár barátom és ők úgy becézgettek , hogy Mad [ejtés : Méd] . -Miután mindent elmondtam úgy éreztem , hogy éhes vagyok . -Héj nem vagy éhes ? Mert én nagyon. Talán igézhetnénk egy kis vacsorát .-Ajánlottam.
-és érdekel ha már te is végig hallgattál akkor most én hallgatlak téged végig egy kis leves mellett természetesen.-feleltem egy kedves mosollyal az arcomon .

A vőlegényem nevére félrenyeli majdnem az italt. Megmosolygom az ügyetlenségét. Kicsit imponáló be kell valljam, hogy ennyire nevesek vagyunk. - Én nem vagyok hasonmás. Én az eredeti vagyok. -javítottam ki. - De erről én is csak az előbb szereztem tudomást. -tettem hozzá kicsit erőtlenül.- Szabad? -biccentettem az üveg itala felé, majd elvettem és öntöttem magamnak is belőle. Egy kortyintásra lehúztam. - Sajnos nincs nagy tapasztalatom a férfiakkal. A maiakkal meg főleg nem. -kacsintottam rá a szemem sarkából. - Hmm... Akkor biztosan sok mindent tudsz a mostani világról. -motyogtam a bajszom alatt. - Talán segíthetnél beilleszkednem. Mesélj kicsit többet magadról, Madeline. -kérleltem. - Van beceneved? -érdeklődtem tovább. - Jól látod. De az én életem kissé bonyolultabb, mint a tiéd bárhogy is nézzük. Nem hiszem, hogy tudnál segíteni vagy kíváncsi lennél a nyávogásomra. -húztam még egyet a pohárból.

Amara & Madeline

-Szívesen - feleltem félmosollyal az arcomon . Aztán vettem csak észre , hogy üres a poharam . - Elnézést kaphatnék még - emeltem fel a poharam a pincér felé. A pincér oda jött hozzám , elvette a poharat és tovább állt a bárpult felé. - Nagyon kedves vagy, de ebben úgy se tudnál segíteni.-mondtam mire meg is jött az italom .
A Silas hallatán majdnem félrenyeltem az italt. - Igen ismerem.- feleltem közben kicsit fura képet vágva. - Hogy nem vettem észre , ugye te vagy az egyik hasonmás ? - kérdeztem kíváncsian , persze tudtam , hogy ő az .-Én nem jöttem párba ......tudod tipikus pasi ügy .Amikor megígér valamit , aztán még arra sem veszi a fáradtságot , hogy eljöjjön . - feleltem úgy , hogy közben a poharam tetején köröztem az ujjammal . Aztán gyorsan belekortyoltam az italomba , hogy lenyugodjak . - Köszönöm és mivel te vagy az egyik hasonmás gondolom nem lepődsz meg a koromon mivel én 768 éves vagyok.-mondtam , után hátratúrtam a hajam .-Nem , nem tanulok itt csak meghívtak . De azt tervezem , hogy beinvitálom magam ide történelem tanárnak .-mondtam kicsit sietve.Belekortyoltam a poharamba egy nagyot és folytattam a beszédem . - és úgy látom te se vagy valami happy . -néztem rá közben az arcára . - Mi a baj ? - kérdeztem.

Amara & Madeline

Kb. 1 órája üldögélek az ebédlőben egy asztalnál , közben kevergetem az italom . Tudtam , hogy ne lett volna szabad megbíznom senkiben , én hülye még is megkedveltem Richardot és hagytam , hogy átverjen .Most már tényleg elegem van az ígéretekből és abból , hogy mindig csak játékszerként kezelnek . A nagy gondolkodásom közepette észre vettem egy lányt aki ahhoz az asztalhoz tartott ahol ép ültem . Megkérdezte , hogy szabad a mellettem lévő hely . Én körül néztem és az egész asztal üres volt , bár gondolom nem akart egyedül lenni.
- Persze  - mondtam egy könnyed sóhajtással a végén . - Amúgya nevem Madeline és téged , hogy hívnak ? - kérdeztem felé fordulva.
A kérdés után rögtön belekortyoltam az italomba és eszembe véstem , hogy nem érdekes , hogy párban jöttem vagy sem akkor is egy party-n vagyok . - Partnerrel jöttél vagy egyedül ? - kérdeztem kíváncsi tekintettel , nem mintha nem tudnám , hogy én vagyok itt az egyetlen aki egyedül jött.