|
Elküldésének ideje ♛Szer. Márc. 19, 2014 12:32 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Jackson Herveaux ”They already know who the alpha is.” ez vagyok én
Igazi vezető. A falkája a családja és értük bármire képes. Diplomata, ha arra van szükség, de igazi farkas. Heves jellem, aki nem fél karót ragadni, hogy megóvja falkája tagjait. Magabiztos, határozott fellépésű. Nem fél döntéseket hozni de mindig annak érdekében, hogy az a falkájának jó legyen. Makacs de a józan ész keretein belül. Előtérbe helyezi a nálánál gyengébbeket. Megveti a vámpírokat, számára egyszerű paraziták. Dühös amiért ezt tették velük, uralkodni akar a vámpírok felett. Csak a sajátjaiban bízik; a vámpírokkal és boszorkányokkal szemben bizalmatlan és megveti őket. Ami a szívén az a száján. Nem fél megmondani a véleményét, legyen az akár egy farkas vagy egy ezer éves vámpír. Nehezen lehet kihozni a sodrából de nem játssza meg magát. Lezser megjelenésű, sármos férfi. Oliva szín bőrű, sötét tincsekkel megáldott és csokoládébarna tekintetű. Farmer és ingek tarkítják ruhatárát. Az egyszerű megjelenés híve, nem viszi túlzásba az öltözködést. |
Teljes név: Jackson Herveaux Becenév: Jackson Születési hely: New Orleans Születési idő: 1987.04.16 Play by: Nathan Parsons Faj: Vérfarkas Érdeklődési kör: A gyűrű megszerzése mi véget vet a vérfarkasok kínjainak; nincs többé a törött csontok végtelen fájdalma; nincs többé irányíthatatlan vad. Kapcsolat a családdal: A falka a családom. Ők a testvéreim, ők azok akikért bármire képes vagyok. Ők jelentik számomra azt a családot, amit a vámpírok még csak nem is értenek. Andrea... vagyis Hayley pedig a nő, aki a családom része lesz; a nő, akit el fogok venni feleségül, épp úgy, ahogy az meg volt írva.
|
Lexi - 23 – 2-3 év – a little kingdom Hosszú az út... Születésem pillanatától kezdve tisztában vagyok azzal, ki vagyok. Egy olyan család leszármazottja melyben királyok emelkedtek és buktak alá, hogy újabbak uralkodhassanak. Egy vérvonal jelenlegi vezére. Egyike az elátkozott farkasoknak, akik a mocsárban élnek, száműzetésben mert a vámpírok annyira rettegtek tőlünk, hogy szövetkezve a boszorkányokkal, farkas alakba kényszerítették népünket. Tudom, hogy Andrea a feleségem lett volna ha Marcel nem olyan gyáva, hogy ellopja emberségünket.
Már kis srácként is a vidéki élet képviselője voltam. Anyám akarta, hogy ne költözzünk a városba és nem hibáztatom érte; el sem tudtam volna képzelni, milyen pokoli lehet az iskola után, a tömbházak egyikébe hazaérni miközben tudtam, hogy testvéreim, barátaim, odahaza, a vadak között, az erdő magasan és büszkén álló ezer éves fák lombaji alatt élnek szabadságukkal. Az én mindennapjaimban, ahol a farkas lét már gyermekként is meghatározott bennünket, nem volt helye a bezártságnak. Nyughatatlan kölykök voltunk mind de akkor még nem ismertük az okát. Emlékszem, tisztán emlékszem a mai napig. Fiatalok voltunk, még csak tizenkét évesek. A hídon rohantunk amikor Alcide megcsúszott. A többiek már messze jártak; már csak ketten voltunk és én nem voltam elég erős. Óráknak tűnő percekig tartottam reszkető alakját és mikor már nem bírtam tovább, ujjai kicsúsztak tenyerem fogságából és ő a mélybe zuhant. A folyó azonnal magával ragadta testét és fájdalmas tekintete és az a félelmetes, halálos csönd örökre belém égett. Nem telik el nap úgy, hogy ne jutna eszembe Alcide. Miatta vagyok ma az aki. Az ő halála váltotta ki az átkot mely tizenkét éves korom óta gyötört minden teliholdas éjjelen. A farkas és én egymáshoz edződtünk az évek során. Én megtanultam kordában tartani a féktelen haragot, a farkas pedig olykor visszavonult ha úgy akartam.
Pár évvel ezelőtt, a vérfarkasok uralták ezt a várost. Nem kellett félnünk a vámpíroktól vagy a boszorkányoktól. New Orleans a farkasok otthona volt. Aztán elszabadult a pokol és megindult a háború köztünk és a parazita vámpírok között. Nem egy testvérem veszett oda. A gyászra azonban aligha volt időnk. A boszorkányok szövetségest választottak végre és sajnos, a természet másik gyermeke a halált választotta az élet helyett. Ők, akik azért születnek, hogy egyensúlyt teremtsenek a világban, elárultak bennünket; megalkották az átkot ami a teliholdas éjszakákat kivéve, minden pillanatunkat egy farkas testébe zárja. Miattuk kényszerültünk átváltozni. Sokan menekültek el azon az éjszakán. Sokan adták fel reményeik és álmaik és ami még rosszabb; sokan adták fel gyermekeik, hogy megóvják őket ettől a sorstól.
New Orleans ismét a mi városunk lesz. Hayleynek hála, az átok véget ért és mi ismét az az erős család, az a hű falka lehetünk, akik azelőtt is voltunk. Klaus ajánlata pedig még magasabb szintre emel bennünket. Mi leszünk az új, uralkodó faj és én vagyok ennek a fajnak a vezetője; a családomnak pedig, soha többé nem kell félniük senkitől.
|
|
◆ after killing, the "you're a joke" face is my speciality ◆
|
A poszt írója ♛ Tatia Petrova Elküldésének ideje ♛Pént. Márc. 21, 2014 10:12 am Ugrás egy másik oldalra ♛ | elfogadva, isten hozott! Helló, Jackson! Meg kell mondjam, hogy a sorozatban is szimpatikus a karakter, ez volt az egyik oka, hogy lecsaptam a lapra. A másik pedig az, hogy tudtam, te csakis minőségi munkát adsz ki a kezedből és milyen jól gondoltam! Ahhoz képest, hogy még nem rendelkezünk információhalmazokkal a vérfarkashercegről gyönyörűen összefoglaltad a jellemvonásait, az előtörténeti résszel megspékelve pedig teljesen átjött az egész. Nincs is itt miről beszélni vagy akármiért is visszatartani téged, egyszerűen nagyszerű érzés volt olvasni. Menj, a farkasaiddal karöltve vedd vissza a titeket megillető helyet New Orleans-ban, de előtte térj be foglalózni. Jó játékot! |
|