|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Jún. 28, 2014 7:41 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Anthony Broderick Whale Sometimes the hardest thing & the right thing are the same. ez vagyok én
Külsőleg hétköznapinak tűnhetek. Viseletem legtöbb esetben egy kék vagy szürke ing, sötétkék farmer, elegáns, fekete cipő. Ez általában a munkahelyemen sincs másképpen, hisz a pácienseim nem a külsőmért fizetnek, hanem a segítségemért. Alkatom vékony, férfias. Nem vagyok vézna, helyette inkább izmok foglalják el testem több pontját is. Ez köszönhető a rengeteg edzőteremben töltött órának. Szememben a kéklő égbolt veszett el, míg hajam egy barnuló réthez hasonlítható. Különleges ismertetőjelem nincs, egyrészt ha megölnék valakit, nem adok efféle segítséget a rendőrségnek, másrészt nem vagyok híve a tetoválásoknak. Személyiségemet illetően illik tudni rólam, hogy soha nem öltem meg senkit. És nem is szándékozom ezt elkezdeni. Barátságos, jámbor személyiség volnék, az árvaházban azonban belém nevelték, hogy miként tudjam megvédeni magam. Az érzelmeim mind a helyükön vannak, s képtelen volnék csak úgy, minden ok nélkül ártani egy másik ember társamnak, hacsak az nem szolgál rá alaposan. Boszorkányként meg kellett tanulnom kontrolállni a képességeimet, ezáltal gyakran kerültem összetűzésbe húgommal, ki mára már teljesen elhagyta személyes környezetemet, és tovább állt. Határozott vagyok, és képes vagyok kizárni mások gondjait, amelyre rá is szorulok munkám miatt. Mindezek ellenére át is tudom érezni őket. Különben nem tudnék nekik segíteni. |
Teljes név: Anthony Broderick Whale Becenév: Tony Születési hely: New York Születési idő: 1979. Június 12. Play by: Jonny Lee Miller Faj: Boszorkány Érdeklődési kör: Terapeutaként tanulmányok olvasásában lelem legnagyobb örömömet. Próbálom követni a tudomány előrehaladtát, s mindig legjobb tudásom szerint segíteni betegeimnek. Kapcsolat a családdal: Árvaházban nőttem fel húgommal, miután szüleink egy rablótámadást követően életüket vesztették. A húgom azóta a saját útjait járja, és távol tartja magát tőlem.
|
roxxx - 28 év - kb 10 éve játszom - nincs multi Hosszú az út... Az egyetem évei alatt találtam rá leginkább saját magamra. Próbáltam küzdeni... a saját démonjaim ellen. S mások démonjai ellen. A jó pszichológus szem előtt tartja a betegei jövőjét, s nem pénzért hajlandó leülni velük szemben... nem azért hallgatja órákon keresztül páciense panaszait, hogy a csekk átnyújtásakor elégedetten nevessen, hogy megfejt még egyet. Magam jó terapeutának vallom... nem egoizmus áll a háttérben, csupán egészséges magabiztosság. Egyetlen betegem sem lett még öngyilkos, nem próbáltak még meg kiugrani az ablakon, vagy pengékkel megmutatni számunkra a csuklójából kiözönlő vért. Jó ideig vallottam, hogy nincs lehetetlen. Míg be nem sétált az irodámba Ő...
~*~
- Küldje be kérem a következőt! - szóltam az asszisztensemnek, majd letettem a telefonkagylót. A mai nap forgalmas, és csupán tizenkét órát töltök benn, de mégis zsúfolt a menetrend. Már meghallgattam öt férfit, és egy nőt... és most egy fiatal lány következik. Mindig is érdekelt, vajon mi zajlik egy kamasz fejében. Bár ő nem kamasz már, de a problémái nyilván abból a korból merítenek erőt. Vagy sem? A válasz egyszerű még saját magam számára is: az, ami a tiédben is zajlott, mikor apád 15 éves korodban elhagyott, anyád pedig vadul inni kezdett. Meghatározta az életed. És ilyen gondjai bárkinek lehetnek... könnyű megérteni egy olyan kamaszt olyannak, aki szintúgy nem álomvilágban cseperedett fel. - Szóval... - emeltem fel a papírost, mikor a szőke hajú lány helyet foglalt velem szemben, és a szemüvegemen keresztül lestem meg a nevét. - Lydia, igaz? - vontam fel kérdőn a szemöldökömet, majd felsóhajtottam, és hátrébb toltam magam a gurulós székkel. - A nevem Anthony Whale. Dr. Whale, ha ez Önnek netán jobban tetszene. Bár ne feledje, itt magunk között vagyunk. Úgy hív, ahogy Önnek egyszerűbb. - mosolyodtam el barátságosan, majd felállva odasétáltam mellé, és míg Ő ült, én magam megtámaszkodtam mellette hátsó részemmel az asztalon. - Az asszisztensemmel tárgyaltak a szülei. A hírek szerint... állítólag olyan erők birtokában vagy, amelyet nem tudsz kezelni. És a szüleid... nos, őrültnek hisznek. - forgattam meg a szemem, de nem túl látványosan. - De remélem, nem hittél nekik. - tettem aztán hozzá ismt mosolyogva, majd ismét sóhajjal jeleztem, hogy át fogok térni egy másik gondolatra. - Szeretném, ha mutatnál valamit ezekből a különleges és ijesztő képességekből. Csak rajta!
***
Hajszálnyi kétségem sem fért hozzá, miután Lydia távozott... hogy Ő egy boszorkány. Olyan, mint én vagyok. De fel sem tudtam fogni, hogy mégis miért lepődtek meg a szülei. Ez öröklődik. De talán ők nem voltak annyira nemesvérűek, hogy eme különleges képességet birtokba vehessék. S ez le is rí arról, ahogyan gyermeküket nevelték...
Hetek teltek el. Lydia szépen lassan beletörődött abba, hogy kicsoda és micsoda... ugyan továbbra is terápiára járt hozzám, de nemcsak beszélgettünk. Szó esett különböző képességekről, és arról, hogyan kezelheti ezt a csodálatos képességet. Végül pedig már bízott bennem... én pedig... valami elmagyarázhatatlan érzelmet kezdtem táplálni irányába... melyről tudtam, hogy nem lenne szabad...
|
|
|
Elküldésének ideje ♛Szomb. Jún. 28, 2014 7:58 pm Ugrás egy másik oldalra ♛ | Elfogadva, üdvözlünk itt! Drága Anthony! Elmondani sem tudom, mennyire vártam már, hogy megérkezz, úgyhogy nem tagadom, rögtön le is csaptam a lapodra, nehogy valaki más tegye meg. És nem is csalódtam, minden egyes szavát ittam annak, amit olvastam. Nagyon tetszett a jellemzés, valamint az előtörténet-rész is és mivel egyetlen egy dologba sem tudok és nem is akarok belekötni, utadra is engedlek. Foglald le a nevedet és az arcodat, aztán ígérj nekem egy játékot. Jó szórakozást nálunk! |
|