A legjobb barátom és egyben az egyetlen. Olyannyira, hogy már inkább a testvérem. Mindent megbeszéltünk, mindig ott voltunk ha baj volt és együtt is nevettünk. Miközben mégis meg volt a magunk kis élete. Hogy ezután mi lesz, fogalmam sincs. De én hiszek benne, bennünk, hogy mégha olyan nem is, de letudjuk nyelni azt a békát, hogy Ő ott én pedig a vámpírok sorát erősítem. Legalábbis addig biztos míg nem tör ki egy háború.
Beharapó, mentor és példakép. Neki köszönhetem, hogy az lettem ami. Takarjon ez bármit is, bármekkora változást. A tudásom vámpírként Tőle jött, belőle fakad. Olyan akarok lenni mint Ő, messze az egyik legjobb vadász. S ehhez mérten is tanít. Nem viszünk érzelmeket, nincsenek. Tisztelem, becsülöm mégha nem is látszik, de ennyi. Követem, vakon ha kell ámbár de nem vagyok ettől még elvakult. Ő az, aki még egy jó ideig mellettem lesz. Néha bosszantó, de ezt hívják szükséges rossznak. Viszont mindennek oka van… csak arra még rá kell jönni. Egy nagy talány a fickó… ad, de mégsem mond semmit magáról.
Életem első és egyetlen "hímje", aki ellopta a szívem. Első nagy s mindent elsöprő szerelem. Aki mindent hozott, ám sokkal többet vitt mikor lelépet. Szívem szerint megölném, gyűlölöm… de valahogy nem megy. Szóval játsszuk a magunk kis macska-egér játékát, míg valamelyikünk ki nem múlik. Remélem nem én leszek s azt is, hogy nem hátráltat. Bár mennyire szeretném, utálnám ha nekem kéne megölnöm.
Kezdőlap
