Apologize me: Restellem, hogy heti kimaradások után még az első heteket sem vezetem fel kellően. De képtelenség, hogy ennyi történést követően időrendbe vegyem mi hogy volt. Így most egy egyszerűbb megoldáshoz folyamodom. Inkább csak azokat osztom meg a fórummal, amik igazán érdekesek. Semmi napirend és szürke percek. Csak ami valóban érdekes.

Traffic-Jam :
Úgy tartja a nagy közhiedelem, hogy Magyarország és Anglia ízig-vérig különböző ága a kultúrának, munkalehetőségeknek, az oktatásnak és nem utolsó sorban a közlekedésnek. Ez részben igaz, részben pedig nem. Most aligha érdekfeszítőbb témáról fog folyni a téma, mint az itteni közlekedésről. Mégis, azért tartom fontosnak leírni, hogy a hétköznapi magyar ember is feltudja vázolni mennyi hazugsággal etetik a fejét Angliával kapcsolatban. A közlekedés számomra idegen a mai-napig. Nálunk M.o.-n megszokott, hogy blicceléssel ide-oda utazunk. Ezért is megy tönkre a magyar gazdaság! Itt viszont elég komolyan veszik a dolgot. Itt nincs olyan, hogy felszállsz a metróra, aztán mész amerre látsz! Hidegvérű "álruhás" ellenőrök szokták pásztázni a tömegközlekedésű járműveket. Én szinte mindennap találkozok eggyel! Ezért is, nem kockáztatom, hogy rajta kapjanak a csaláson, és 70 fontra megbüntessenek.
Nyugodtan állíthatom, - gazdaságilag nem csoda - hogy Anglia színvonalas közlekedéssel rendelkezik. Minden kulturált, tiszta és rendes, ami nekem még mindig szokatlan, és szerintem az is marad. Említettem a korábbi bejegyzésemben, hogy itt a bérlet-rendszer is másképp működik. Bár, szerény kis Hazámban is ilyen lenne a helyzet. De nincs miért botrányozni. Valamiben Anglia kiemelkedő, valamiben pedig Magyarország. :DPéldául, mezőgazdaságilag Magyarország az uralkodó. Nagyon frusztráló érzés, hogy egy jó, tápláló kaját se lehet itt beszerezni anélkül hogy horribilis árakat ne adnál kiérte. Másrészt nagyon nem változatos az étrend. Így már érhető a durcás angliai jókedv. Anglia pedig pont nem a konyháról híres. A miénk hozzájuk képest verhetetlen. Ezt biztosan állíthatom. :DNah de hagyjuk ezt a ki-kinél jobb leírást.


50th anniversary of the NT :
Hóhó...a kedvencek kedvence érkezik most éppen! :)Régebbről, mikor meglátogattuk a nevezetes Baker Street-et, összefutunk pár 21. századi SH örülttel. Az újfajtákkal. :PNagy lelkendezéssel kézbesítették nekem és Harry-nek aznap, hogy a Nemzetközi Színház 50. évfordulóját ünnepli november 4.-én. Elsőre semmi nagyot mondó közzététel. Később viszont már hozzátették, hogy minden "angliai nagykutya" jelen lesz a híres eseményen, köztük a hőn szeretett új Sherlockunk, Benedict is. :DNah akkor volt öröm dózis az egekben! S már csak az a kitűzött napot vártuk nagy izgalmak közepette. Most így visszagondolva, kezem-lábamat letörhettem volna, hogy egy ilyen híres rendezvényen láthattam olyan nagy színészeket, mint Magie Smith (MCgalagony) és majdnem az össze HP gárdát. Köztük még Andrew Scottal és ugye (-kinefelejtsem-) Benedict Cumberbatch-el. Ő azért is fontos alap-pillérje az egésznek (nem mert ő az avim ) mert tőle és Andrewtól kaptam autogramot azon az estén. :DHogy hogyan is kell ezt elképzelni? Leírom, s mivel van annyi szabad időd...meteorológiai jelentést is csatolok! ;)Csak képzeld bele magad a dolgokba. November eleje, - M.o.-n nem tudom mennyi celsius fokot jelentett - de nálunk ahhoz képest már -9 fokot mértek, ESTE. És ez még csak november.   Ez nem is olyan megrendítő...csak az a nyavalyás 2 órás ácsorgás, ami gyümölcsözve két aláírást, és két angyali mosolyt és angol udvariasságot szült. :)Ezért megérte fagyoskodni. ;)Nem tudom, tényleg, ha nemet is változtatok akkor sem tudom kellően szavakban önteni, milyen volt a jelenlegi, legnagyobbra becsült színészemmel találkozni... Sokrétű szó létezik erre a magyar-nyelvben, mégsem tudom pontosan és határozottan összefoglalni. Mert egyszerűen nem lehet. Ilyen az érzelem. Józan ésszel nem lehet azonnal lerázni magunkról. Akkor nem is lenne értelme az egésznek. De ennyit a filozófiai kioktatásról! Néhány jeles kép az örök emlékekről:



Christmas time in London :
Jöjjön most egy aktuális téma...és annál rokonszenvesebb. :)Uh hát...nem túlzok, hogy itt London már október köezepe óta ki van dekorálva - macskaköves-útól kezdve - minden. ;)Egyszerűen, lenyűgöző minden este úgy kitenni a lábamat, hogy ne ejtsenek ámulatba a díszek és különféle karácsonyi alakzatok. Gyönyörű...persze, oda haza sincs szégyellni-való. ;)Főleg a Deákon. ^^ Itt, ennek a megfelelője az Oxford street. Ugyan a forralt bort csak fél-áron, csakis protekcióval kaphatod meg, de a karácsonyi feelinget mégsem tudja kelően lerontani. Meg természetesen, nem csak erről szól. Itt Angliában, nagy hagyomány őrzően, "önmegtartóztatással" adják meg a tiszteletet az ünnepeknek. Még szilveszterkor is mértékkel fogyasztanak...egy-két kivétellel, akik azt hiszik ettől lesz emlékezetes az egész. -.-' Nah mindegy...
Én, nem is olyan régen, beszereztem néhány szuvenír féleséget...mint télapós kulcstartót, szőrős hátfavakarót, (xDDD mamának! <3 )... etc. Azt hittem, itt is olyan lesz a butik nézés, mint nálunk...hogy néhol belefutsz egy Koltai Robiba, meg ilyesmik. :)De nem sajnos...itt sokkal nagyobb kontrollt tartanak népszerűség ügyben. >.< Ha kiugrana mondjuk, egy Daniel Radcliffe a karácsonyfa takarásából, biztos kék-halált kapna fél Anglia. xD Nem egyszer volt 'Fake Comment', hogy itt és ott celebek tartózkodnak. Közölük egy sem volt hiteles...mint szokott. Szóval a média is alaposan tud rántani az angolok idegzetén...nem is csodálom ha ilyen tempóban tudnak le gyorsan mindent. Ajándékok, meghívások...stb. :)Nálunk, a 4 emeletes kis tömbben úgy néz ki, hogy szűk, családias karácsonyt tartunk majd. És ez azért is olyan fura, mert egy idegen család között történik mindez. Sebaj, ennyi izgalom kell. :PA szilvesztert, egy külön-meghívásban fog(juk) tölteni, én és Harry.
De ha nem késlekedem sokat, arról is írok majd egy rövidke beszámolót.   Most pedig néhány kültéri, karácsonyi hangulatot idéző saját fotó:

De elöljáróban: Ezt az angol tanulmányi (névszerint Comenius a program neve) utat sznob iskolám közreműködésével szervezte meg 3 tagállam. Az egyik ugye Anglia, a másik érthetően Magyarország és a harmadikat Hollandia. Nah ebből nekem az angliai út sikerült, amit egy angolul írt motivációs levél írásával lehetett megpályázni. Ez a nevezetes program sajnos csak országonként 1 gyerekre vonatkozott. Tehát, tagállamonként egy gyerek képviselhetett az iskoláját. A pályázat állja a szállást, melyet a tagállamokban fogunk szállásként kapni idegen családoktól. Így a kaja is ingyen van. Ráadásul a hazajövetel repülő-jegyét is ők állják. Nah és itt az első hátrány, mert a kimenetelt nekünk zsebből kellett kifizetni. Illetve ahová szeretünk volna elmenni azt is nekünk kellett állni. Egy szóval olyan minimum 100 font zsebpénzzel kellett elindulnunk Magyarországról. De ennyi legyen az uncsi felvezető...

Frist day :
Az első kép próbálja illusztrálni a londoni terminált, ami inkább hasonlított a budapesti Aréna plázára mint a mi kedves Ferihegyi repülőterünkre. Tele volt boltokkal...többek között itt lehetett venni olcsó szuveníreket. Oké...a megbotozás követően, a kutya szaglászás már kicsit komolynak tűnt. Tudva levő, hogy az angol nép nagyon óvatos ilyen szempontból, de azért nem gondoltam volna, hogy ennyire...
A repülőteret elhagyva felszálltunk egy hagyományos villamosra, ami talán jobban hasonlított egy fönt működő metróra. Természetesen rendesebb és tisztább állapotban! A terminal jegyekkel szinte ingyen lehetett utazni az egész városban. Pontosan olyan volt mint a nálunk használatos BKV bérlet, csak itt legalább 4 hónapra meglehetett hosszabbítani. Mondjuk, az ára se volt semmi...M.o.-ról nézve persze.
20 percnyi utazással kiértünk a Piccadilly-ra, azaz a belváros kellős közepébe. Érdemes megemlítenem, hogy persze nem egy magam utaztam mint turista, hanem ugye a másik tagállamból még ott volt velem egy holland. 4 ázsiai volt még velünk, akik állítólag ugyan csak ebben a programban vehettek részt. Ahhoz képest Kína nem volt feltűntetve úti célként! Nah mindegy...
Az első nap nem volt tele város nézéssel, inkább csak ismerkedősdivel. Az ideiglenes családunkhoz kerülve kikellett faggatnunk egymást ki mit szeret. Bár, még így is nehéz volt a kommunikálás. Én a holland sráccal, Harry-vel kerültem egy családba. Amíg nekem nagy nehezen sikerült kiigazodnom a tulajdonosokon, addig Harry-nek állandóan fordítanom kellett, de olyan angol ovis szinten. >.< Sebaj...
A család lakása nagyon tetszett. Nem akarok nyelv-tanfolyamot tartani, de ugye nálunk Magyarországon az egy emeletes ház evidensen házat jelent. Az angoloknál viszont bungalow-t. A rendes ház fogalmát, egy két emeletes kastély jelentette. Nah nekünk volt 4 emeletes! Szóval a szállással úgy nem volt bajom ...főleg a kilátással. (a második kép nem az enyém, de illusztrálja, hogyan kell elképzelni. Mi az egyik 4 emeletes tömbbe lakunk.)
Mire észbe kaptam a hosszú 2 órás repülő út, a metrózás és a sok csacsogás után, már este lett. Aludni azért még korai volt...hiszen ki kellett pakolnunk. A legjobb pillanat amit aznap elkövettem, Harry-vel történt. Mivel, mint kiderült ő is nagy Benedict fan!! Nah aztán volt  ott közös-téma hújjújjj...a végén pedig erre a videóra nyomattuk a pakolást, de ugyanolyan zombi styleban! ( ez az a videó!)    A lényeg, hogy a hangzavar miatt feljött a családfő (Mr. Jowlin). S ahelyett, hogy jól angolosan helyre rakott volna minket, azt mondta: "Ohhh...I like him! He's amazing!!" :DAztán örömtelien kiment, mi meg tovább folytattuk.
Hajnalba átnyúló beszélgetésekkel sikerült valahogy elaludnom. Mert a rákövetkező nap már megkezdődött az első tanfolyamunk.

Second day :
A második napon, azzal kellett szembesülnöm, hogy a békés 8 órai alvás helyett az angolok átlagosan csak 6 órát alszanak. Nah Puff... A második fura pillanat a dologban, hogy a mellékhelyiséget amit a család használt nem lehet megközelíteni. A 2 emelettel lejjebb-lévő fürdőszobát használhatjuk csak. Bár ez nem volt olyan vészes, mint maga az első reggeli egy idegen családdal. Egy angol férj és feleség, meg a elkényeztetett kislányuk. Remek felállás. A mai-napig nem tudom félvállról venni, hogy Cortnie (a kislány) folytonosan leveri a hisztit a szüleinek minden étkezés során. "Nekem az a gabonapehely kell...nem ezt a pirítóst kértem"...uhffff! Első elfogyasztott étkünk angolokhoz híven szokásos moorning volt. Mint mikor minden reggeli ételt egy tányérra pakolnának. (<-- Képi bizonyíték! Az biztos, éhezni sosem éheztünk! xD ) Hmmm...nagyon fincsi volt ám!
Mint az kiderült, már a második nap megkezdődött az első tanulmányi óra. Nah de, nem akár hogyan! Először el kellett jutnunk az okmány irodához, amit valamiért nem úgy hívtak mint nálunk szokás. Szabad fordításban "Hivatali kézbesítőnek". Egyenes metró vezetett oda, és szinte a Scottland Yardot láttam magam előtt. xD Fejlettnek fejlett volt. Ami még szigorúbb volt, hogy nem lehetett fényképezni mint a múzeumokban szokás! >.< A tanítást pedig úgy kell elképzelni, mint BME-n egy előadást és egy időben a zh-t! Egyszóval nem volt valami iskola pados tanulmány...
Ez tartott 3 és fél órát. Utána jöhetett egy kis város nézés. Azt hinnéd lesznek útba igazítók, meg nagykorú kísérők. Hát egy száll se volt! Csakis Harry-re bíztam magam, habár jobb lett volna átgondolni mielőtt eltervezem. Mindenesetre, a fő cél az volt, ha nem tudtad hol vagy, hát angol tanulóként kérdezősködj! S valójában ez volt a fejlesztő módszer az egészben. Jobban kiigazodni a világban a már tanult nyelvvel. Így, néhány embert kifaggatva eljutottunk elsődleges úti célként kitűzve a Baker Street-re! :D Drága Sherlock Holmes-unk lakhelye éppolyan fényűzésben villogtatta magát, mint annak idején. A bejárat előtt álló őr nem holmi dísznek volt odaállítva. Többek között ő volt az, aki távol tartotta a hívatlan vendégeket. Én meg Harry pedig arra megegyezésre jutottunk, hogy nem lenne érdemes 30 fontot kifizetni azért, hogy 5 percre bent körbenézhessünk. Már maga a látvány, és az ott lőtt fotók is megérték. Nah meg a megszámlálhatatlan, zsibongó fiatal rajongóért, akik inkább csak az újfajta (Benedict-féle) sorozat miatt voltak úgy oda, még véletlenül sem a valójában cingár, sápadt emberért, akit Doyle alkotott meg. Ekkor hangzott el egy fontos momentum, amit első kézből a Cumberbi*thes osztott meg velünk. De ez a későbbiekben lesz jelentős.
Természetesen az illúziót lerombolva, elakartunk menni oda is, ahol a Martin-Benedict féle Sherlockot forgatták. Nem is kellett nagy utat tennünk a North Gower street-re, ahol ténylegesen forgatták. Talán a sors iróniája, hogy pont akkor, abban az időpontban volt nyitva a kajálda is, ami Mrs. Hundson étkezőjeként híresült el. Belülről is szép volt ám...! :DHasonló levegőt szívhattunk Jonhnal és drága Mycrofttal! xD Egy élmény volt... :)Azt hiszem biztosan állíthatom, akik ott étkeztek aznap, azok biztos tudtak a forgatási színhelyről egy s mást...Harry meg is kérdezte az egyik vendégtől, hogy mikor volt itt forgatás. Mire a nő nagy örömtelien Augusztus felelt, majd odaült az asztalunkhoz. o.O Hogy mire nem képes ez a Sherlock...összehozza itt a közösséget. xD Nah nagyjából, az első izgalmat túl élve ez volt az első olyan napom, amit fejelhetetlennek tudhatok be. Visszafele menet szó-szerint szemebe jött velünk a véletlen, sok SH szimbólum képében! xDDD Az a nap egyértelműen Sherlockos nap volt! Remek zárása a második napnak. Itt van néhány szerencsés egybeesés: