Karizmatikus, szarkasztikus, a végtelenségig kitartó, magabiztos és igen csak arrogáns férfi. Ugyan nem beképzelt de éles megfigyelőképessége és pszichológiai trükkjei miatt, hamar pofán akarják verni. Határozott fellépésének köszönhetően igazi vezető egyéniség ugyanakkor a szó szoros értelmében magányos farkas. A megfigyelés a lételeme; érzékszerveire hagyatkozva több mérföldről is képes megérezni a vért, ugyanakkor képes megérezni a fájdalmat csak úgy mint a hazugságot, betegséget is. Rendkívül tanult, rengeteget olvas, több nyelven beszél, zongorázik. Intelligens és nem fél kimondani amit gondol
Az elegáns megjelenés híve, jól öltözött. Zakók, ingek sorakoznak színek szerint csoportosítva a gardróbban. Szikár alkat akiről nem gondolnád, hogy egyetlen ütéssel a padlóra küld. Kék tekintete kutatóan fürkész és göndör, szőke tincseivel épp annyit foglalkozik mint öltözékével. Rossz szokása és egyetlen gyengéje a dohány mit nem bír letenni és az alkoholt sem veti meg.

Öt évvel azután a szörnyű tragédia után, amiben elvesztettem a feleségem és a gyermekemet, úgy döntöttem, itt az ideje elengednem a múltamat és végre nyitnom a jövő felé. Ehhez azonban gyökeres változásokat kellett eszközölnöm, kezdve azzal, hogy búcsút intek Chicago nyüzsgésének és egy sokkalta rejtélyesebb helyre költözöm. Mystic Falls. Persze ebben nagy segítsége volt annak, hogy Logan Fell meghalt és kellett valaki a helyére. Aki pedig történetesen én voltam, újságíró vénáimnak és annak a tíz évnek hála amit Chicagoban, oknyomozó riporterként töltöttem. De térjünk vissza ahhoz a francos balesethez amiben elvesztettem a családomat.

30 éves voltam amikor az autópályán haladva, egy részeg belénk hajtott, leszorított minket az útról és miután hármat fordult az autó, magunkra hagyott. Elmenekült az a gyáva féreg. Nem volt bátorsága ahhoz, hogy rápillantson az összetört gyermekre a hátsó ülésen vagy pedig a haldokló feleségemre elől. Végignézett rajtam majd eltűnt előlem és engem magával ragadott a sötétség. Elég csak annyit mondanom, hogy teljesen más emberként ébredtem.

Egy évvel ezelőtt, megelégeltem a titkokat. Tudtam, hogy mi kell ahhoz, hogy megtudjam az igazságot. Erő, hatalom. S bár a hatalmat már birtokoltam a képességeimnek köszönhetően, az erőm, egy ember ereje kevés volt ahhoz, hogy gátlástalanul furakodjak a legmélyebb körökbe. Miután már tudtam mi vagyok már csak egyetlen dolgot kellett megtennem; aktiválnom a géneket. Ölnöm kellett. S én jól tudtam, hogy ki lesz az áldozat aki megérdemli ezt. A kapcsolataimnak hála, hamar Noah nyomára bukkantam. És mondok még valamit. Mikor megtaláltam, könyörgött, hogy hagyjam életben. A szánalmas, francos életéért cserébe információt kínált. Egy vadász bérelte fel, hogy okozzon halálos balesetet és ő csak azért élte túl, mert olyan mint én. Vérfarkas. Elmondjam mit tettem vele? Félek, nem bírsz majd aludni éjjel barátom, mert egyesével törtem darabokra a csontjait. Hogy voltam képes erre emberként? Pontosan tudtam mivel van dolgom és azt is, mivel győzhetem le. Így miután már minden csontja szilánkokban igyekezett összeforrni, tőrt vájtam a szívébe és addig szúrtam még egy véres cafat nem maradt belőle.

Azóta, tökéletesen beépültem. Egy lettem Mystic Falls lakosai közül, legalábbis a külső szemlélő számára. Valójában pedig magányos farkasként kelek és fekszek miközben választ próbálok találni arra a kérdésre, miért kellett a családomnak meghalni… miért akarna ilyet egy vadász és miért nem találom azt a rohadékot sehol sem? Ha kell eljutok Klaushoz és felajánlom neki magamat. Felajánlom, hogy hű szolgálója leszek ha segít megtalálni a családom gyilkosát.