•• Aya && Hiro ••

Kettőszázötven. Ennyi éven át kereste, azt a bájos lányt, aki csak úgy szó nélkül elhagyta. Fel se tudja fogni miért. Mindig is jó volt hozzá, legalább is jobb, mint másokhoz. Megajándékozta az öröklét fiatalságával és segített neki leküzdeni a vérrel való hatalmas ellenszenvet. Erre mit kap hálából? Egy hosszas szünetet. Pedig örül, hogy sikerült magához láncolnia. Igaz először csak azért keltette fel figyelmét, mert hasonlított régi menyasszonyára, akinek köszönhetően most is ronthatja a levegőt. Fájt neki akkor, hogy az emberek elvették tőle és a hasonmásával akart javítani fájdalmán. De egy idő után kezdte észrevenni és megszeretni a két nő közti különbséget is. Ugyan nem keveset kellet szenvednie Ayame-val mire rátudta szoktatni a vérre, de nem bánta. Örült minden percnek, amikor vele lehetett. Ha nem hagyta volna el, talán mára már jobban figyelne oda rá. Ám így… Így most nem kicsit van harapós kedvébe. Emberként sem volt ajánlatos feldühíteni, de mióta vámpír lett meg végképp nem. Ilyenkor az érzések amúgy is erősebben törnek elő. - Ha szeretsz birtokolni akarsz, ha felhúznak meg ölni.
Sajnos eléggé kitartó teremtés is egyben, így még ennyi idő elteltével sem adta föl a keresést. Sőt, még ha a helyzet úgy is alakult volna, akkor akár még ötszáz év után is a nyomában loholna. A szerencse viszont mellé állt. Ugyan maga sem tudja miért jött pont ebbe a kisvárosba, de tudja, hogy jó helyen van. Már egy ideje rájött, hogy merrefelé induljon utána, de hamar megszakadt az a aprócska nyom is amit eddig követet. De úgy látszik, a megérzéseiben még mindig bízhat. Ugyan is látta. Biztos őt látta, amint kilép egy hotelből és útnak indul. Követni akarta, de aztán valamiért meggondolta magát. Az épület felé vette inkább az irányt, és a recepciónál meg is állt. Elég volt pár szép pillantás és egy cuki történet, ahhoz hogy elhiggyék, hogy a lányhoz tartozik és megkapja a pót kulcsot a szobájához. Persze azt is elintézte, hogy még véletlenül se tegyenek említést róla, hadd legyen csak meglepetés a nőnek, hogy újra itt van a közelében.
Bement a szobába és órájára pillantva nekilátott nézegetni. Nem feltűnően kutatott körbe, de a ruháknál kicsit elkalandozott, annak is a fehérnemű részén. Nagyon nem zavartatta magát, mintha csak a saját cuccai között nézegetett volna. Egy idő után viszont megunta az ácsorgást és elterült az ágy közepén. Nem tudja mennyi időt töltött el érkezése óta, de nagyon nem is érdekelte. Lusta volt az órájára pillantani és úgy is sikerült elkalandoznia, észre se vette a közeledő lépteket, csak már az ajtó zárjának kattanását. Az ugrasztotta vissza a jelen világába. Egy ideig nem szólt semmit, csak mikorra már beljebb ért a nő. –Szép estét Ayame! – vigyorodott el, ahogy kezeit feje alá hajtotta. –Rég volt már, hogy láttalak.