Szívem nem érez, agyam ellenáll, lávaként izzó vérem, mégis rád talál!
Bár nagyon nemtörődömnek és lazának látszódhattam, őszintén, kicsit féltem ettől a találkozástól. Mármint nem piszkítottam a nadrágomba és még csak nem is attól tartottam, hogy farkas eledel leszek. Már csak azért sem, mert a telihold még váratott magára. Sokkal inkább zavart az a gondolat, hogy a kisasszony elküld majd a fenébe. Erre valami oknál fogva egy cseppet sem vágytam. Máskor nem zavart, ha egy nő nemet mondott, nem mintha sokszor történt volna eddig ilyen, de Bry más. Nem tudtam, hogy miért, vagyis ezer, meg egy ötletem volt rá, de nem számított igazán. A lényeg így is ugyanaz maradt. Mikor végre kinyílt az ajtó, megkezdődött az én sajátos, sziporkázó előadásom. Fantasztikus voltam, mint mindig, de a reakció valahogy elmaradt. Semmi tapsvihar, ujjongás és virág áradat. Úgy tűnt, mintha a lány körül megfagyott volna az idő. Aztán végre valahára megszólalt. -Úgy tűnik, hogy téged kereslek! – Mégis mi mást keresnék itt az éjszaka közepén? Hát tuti nem gombát szedni jöttem. Megdöbbentnek látszott és elég alul öltözöttnek. Ez utóbbit, nem is tudtam, hogy értékeljem, vagy rosszaljam. Így nyitott volna ajtót annak a nyikhaj portásnak is? És egyébként, miért akar kísértésbe vinni azokkal a gyönyörű combjaival? -Szóval, mi elég gáz és mit akar így? Legfőképp kicsoda? – Kénytelen voltam megkérdezni, hisz a szavai ott motoszkáltak a fejemben. Egy év után felkeresem és ez az első mondat, amit hallok tőle. Kissé rosszul érintett a dolog és igazán tudni akartam, hogy ki rontotta így el ezt a megható pillanatot. Az a személy nemsokára meg fogja bánni, hogy megszületett! -Nehogy azt mond, hogy egyáltalán nem hiányoztam! Még összetöröd a szívem! – Lebiggyesztettem a szám és igyekeztem szomorúnak tűnni egy percre. Aztán persze ismét pimasz vonásokat vettem magamra és akaratlanul is elidőzött a tekintetem karcsú alakján. -Semmit sem változtál egy év alatt! Most is nagyon édes vagy, mikor azokkal a szép szemeiddel zavarodottan nézel rám! – Hajoltam közelebb hozzá, hogy a fülébe súghassam a szavaimat, majd hátrébb húzódva néztem a szemébe. -Bort? – Még kellőképpen hideg volt az itóka, de komolyan féltem attól, hogy lassacskán felmelegszik és dobhatom ki az egészet. Tudtam én, hogy már feltalálták a hűtőszekrényt, de inkább hozattam volna magamnak újat, minthogy órákig várjak arra, hogy ez visszahűljön. -Sokáig beszélgetünk még idekinn? Csak mert akkor kényelembe helyezem magam! Egyébként pár szomszédod igen kíváncsi személyiség! – Tisztán hallottam az ajtóknál állók heves szívverését. Mitől jöttek ennyire lázba? Ilyen izgalmas tevékenység a kukkolás? Ki kéne próbálnom!
Fel alá járkáltam a lakásban és szinte mindent egytől egyig kipróbáltam. Az állomásom vége a tévé volt, ahol egy ideig el is időztem. Majd rájöttem, hogy lassan már fél órája mosom a fogamat szóval gyorsan kirohantam a fürdőbe, hogy kiöblítsem a számat. Miután kijöttem újból a tévé elé kerültem és gratuláltam magamnak, hiszen talán most először sikerült új alvó pólót felvennem anélkül, hogy összefogkrémeztem volna. Nálam ez már szinte hagyománnyá vált. Mintha a pólóim vonzanák a fogkrémet. Valahogy mindig összekenem őket, de hálát adtam az égnek, hogy ez az alkalom most más volt. Még nem voltam különösebben fáradt szóval váltogatni kezdtem a tévé csatornái között. A figyelmem egy elég béna horror filmen akadt meg. Soha nem értettem az ilyen filmek rendezőit. A főszereplőket annyira lebutítják, hogy a halál karmai közé vezetik őket. Semmi logikájuk nincsen az egész film alatt. A női szereplők csak sikongatni tudnak a férfiak pedig, hogy megmutassák a nőknek, hogy erősekk próbálják eljátszani, hogy hű de bátrak. Aztán mégis.. Ha olyan helyzet alakul ki képesek a nőt a gyilkos kezei közé lökni, mintsem ők haljanak meg. Na ezek aztán az úriemberek. Bár lehetne annyi esszük, hogy előbb vagy utóbb ő is meghal, de nem. Semmi ész. Csak rohangálás össze-vissza és közben reménykednek, hogy megússzák a dolgot valahogy. Legalább egy fiú és egy lány. Aztán nekik még meglehet a boldog befejezésük. Vagy pár héttel később ők is holtan végzik.. Túlságosan is kiszámítható már a filmek nagy része.. Hogy mi.. hogyan végződik. Igazából mindegyiknek ugyan az a lényege. Kezdeti nehézségek aztán egy kis boldogság, majd bonyodalmak aztán megoldás és mindenki boldog. Ritka az olyan film, aminek nincs boldog befejezése, de azok valahogy közelebb állnak a szívemhez, hiszen ez azt jelenti, hogy még közel sincs vége. Jól elgondolkoztam, hiszen pár percbe tellett, hogy eljusson hozzám ténylegesen a srác hangja. Szobaszerviz? Én nem kértem. Ha most ezt arra használja, hogy rám mászhasson, hát akkor tényleg kénytelen leszek betartani az ígéretem és jól megverni. Ne zaklasson ilyen késő este. Ha még reggel jött volna valamikor, oké.. De ne ilyenkor.. Úgy tűnik neki sincs túl sok esze. Sóhajtottam egyet, majd feltápászkodtam és miután kinyomtam a tévét elindultam az ajtó felé. A fejemben már megfogalmazódott, hogyan is fogom elküldeni a francba ezt a srácot.. Zaklasson valaki más ilyenkor. – Elég gáz, hogyha így akarsz a .. – Kezdtem bele miután feltéptem az ajtót, majd a sápadtságom együtt járt a némaságommal. Mi a fenét keres ő itt? Egyáltalán miért pont most? Meg úgy egyáltalán minek? Ha egyszer elhagyott, akkor hagyjon is békén. – Mit keresel itt? – Kérdeztem mikor végre visszatért a hangom.
Szívem nem érez, agyam ellenáll, lávaként izzó vérem, mégis rád talál!
Mindössze 24 órája érkeztem meg a városba, de ennyi idő elég is volt arra, hogy Brynn nyomára akadjak. Nem volt nehéz feladat, sőt, már szinte bosszantóan könnyen ment a dolog. Már akkor éreztem, hogy itt lesz, mikor a nevelő szüleinél nem találtam. Mystic Falls, de rég rontottam itt a levegőt utoljára! Mégis úgy tűnt, mintha semmi sem változott volna. Vagy csak minden kisváros teljesen egyforma. Mivel már sikerült lakást szereznem és az épp aktuális étkezésen is átestem, gondoltam megelőzöm a híremet és meglepem a kis farkasomat. Persze az is benne volt a pakliban, hogy fenemód hajtott a kényszer, hogy megnézzem, mi van vele mostanság. Ezért vágtam kocsiba magam az éjszaka közepén, hogy a hotel felé vegyem az irányt. Egy percig sem gondoltam arra, hogy mekkora illetlenség ilyen kései órán beállítani egy nőhöz. Ez a tény, nem érdekelt! Jó húsz perccel később, le is parkoltam az épület elé, majd besétáltam az üresen tátongó előtérbe, hogy váltsak pár kedves szót a portással. -Üdv! – Húztam a számat egy féloldalas mosolyra és közelebb lépve, mélyen a férfi szemébe néztem. -Mész és hozol egy üveg drága bort, meg két poharat! – Az igézés hasznos dolog, számomra az egyik legjobban kedvelt vámpír tulajdonság. Szerencsére a férfi látszólag verbéna mentesnek bizonyult, hisz azonnal elindult, hogy aztán az általam kért dolgokkal a kezében térjen vissza. Ez arra ösztönzött, hogy kigondoljak valami kedves kis jutalmat neki. Végtére is, nem árt meghálálni mások nagylelkűségét! Átvettem tőle a zsákmányt, hogy aztán közelebb lépve megismételhessem az előbbi jelenetet. -Brynn Dewdney ajtajához kísérsz! Bekiabálsz, hogy „szobaszerviz”, majd futva távozol, hogy keress egy éjjel nappalit! Veszel magadnak egy hajnyírót és eltünteted vele az összes szőrt a fejedről! Mindezt azért, mert találkoztál ma egy szexi vörös nővel, aki csak a kopasz férfiakat szereti! Érthető? - Ezzel útjára engedtem a pasast, de egészen a lány ajtajáig követtem. Amíg ő teljesítette az általam kitűzött feladatát, én hanyagul a szemben lévő falnak támaszkodtam és elégedett képet vágva figyeltem az eseményeket. A meglepő csak az volt, hogy versenylovakat megszégyenítő tempóban vágtatott el. Úgy tűnt, hogy hosszú percekig vártam, mígnem kinyílt az az átkozott ajtó. -Üdv szépségem! Ugye hiányoztam? – Pimasz mosollyal néztem a szőkeségre, aki most valahogy még szebbnek tűnt, mint az utolsó találkozásunkkor. Egy mozdulattal ellöktem magam a faltól, hogy közelebb léphessek a lányhoz. -Semmi simi, puszi, seggre pacsi? – Húztam fel a szemöldököm, de arcom mimikájából nyílván leszűrte, hogy most is csak szórakozom vele. Nem mintha ellent mondtam volna bármilyen érintkezésre. -Na, mi az? Be sem hívsz? Pedig bort is hoztam! – Kacsintottam rá és magasba emeltem az alkoholos üveget. Persze nem vártam azt, hogy ujjongva a nyakamba ugrik azok után, hogy szó nélkül hagytam ott legutóbb.
Mielőtt még beestem volna a saját lakásomba el kellett intéznem valamit. Pontosabban a kocsimért el kellett mennem és a benne lévő cuccaimért. Az újrakezdésbe az nem tartozik bele, hogy az egész eddigi ruhatáramat magam mögött hagyom főleg akkor, ha csak azokat hoztam el magammal, amiket imádok és már élni sem igazán tudnék nélkülük. Szerencsére az eső már elállt, mire én elindultam szóval legalább nem áztam el teljesen míg odaértem a kocsimhoz. Örömmel nyugtáztam, hogy minden cuccom benne van még. Gyorsan beleültem, majd már siettem is vissza a hotelhoz. Gratulálhatok magamnak, hiszen nem tévedtem el. Bár már egy ideje itt vagyok szóval ezt már rég tudnom kellene. Mondjuk még mindig vissza találok oda ahonnan jöttem.. Az már egy más kérdés, hogy oda nem találok, ahol még úgy igazából.. Hát nem is jártam. Idővel rátalálnék, de azért nem akarok órákat szentelni olyasmire amit két perc alatt megtalálhatok egy kis segítséggel. Hamar visszaértem a hotelba, de addigra már megint esni kezdett. Hála az égnek, hogy nem akkor kezdett el esni, amikor elindultam. Bár igazából ez sem tartott volna vissza különösebben. Egy kis esőbe nem halok bele és még csak elolvadni sem fogok csak nem szeretek úgy kinézni, mint egy ázott kis kutya. De talán ezt most, hogy sötét van annyira nem is veszik figyelembe. Miután leparkoltam felkaptam a cuccaimat, majd berohantam a hotelba és szépen fel az emeletre. Az ajtómhoz érve ledobtam a táskámat, majd kotorászni kezdtem a kulcsom után. Miután sikeresen megtaláltam beléptem a kis lakás féleségbe és gyorsan ledobtam a cuccaimat. Ráérek holnap kipakolni vagy holnap után.. Most szükségem van egy zuhanyra. A fürdőbe érve ledobtam magamról a ruháimat, majd egy hosszú fürdőt vettem. A meleg víz szinte simogatta a testemet.. Pont erre volt szükségem. Pizsamának egy nagyobb pólót szoktam felvenni egy egyszerűbb alsóneművel. Igaz, hogy mindent takar, de azért megnyugtató, hogy ott van. Nem mintha most bárkit is várnék vagy valami. Nekiálltam fogat mosni – hála az égnek szinte mindenre gondoltam, bár még így is be kell majd vásárolnom pár dolgot - közben pedig feltérképeztem a lakásom minden egyes szögletét.
Kezdőlap
