Lidérces álom ölelte fel éjszakámat. Bódult emlékképek, hamis személyek függvényében ébredtem. Karikás szem. Beesett arc. Körbetekintettem, ziháló mellkasom minduntalan hullámzott, s tekintetemben őrültség csillant meg. Sehol senki. Nem..nem lehet..Tündér volt. Franciaország.
De... csak most tudatosult bennem, abszurd, én nem hagytam el a szobámat. Erin-nel való találkozásom óta itt gubbasztok. Egyes egyedül. Csak álom... egy furcsa, tartalmas, esztelen álom.

- Jézusom, nem férjhez adni akarlak, ez csak szex!! - ingattam fejem, széttárva karjaimat. Milyen csupaszent ez a lány,hogy nem igaz... Szerelem?! Hehh.. még jó is lenne... ilyennel mérgezné magát. - Holnap ezen változtatunk. El kell törölni ezt a jókislányt beh-lőh-leeááhh - törtem ki ásításba, és már nem bírtam útjukat állni nehezedő pilláimnak. Becsukódtak. Néhány percig még hallgattam az ablakot verő, kopogó esőcseppek moraját, majd magával ragadott az édes, odaadó álom leple.


/ majd "másnap" "elbeszélgetek" veled erről ;)/

Hitetlenkedő pillantást vetettem Erinre. A szám is tátva maradt kicsit sem prűd stílusa miatt. Nem akartam kimutatni, hogy mennyire megbotránkoztat erről hangosan is beszélni, tehát gyorsan lerohamoztam a fürdőszobát, hátha elfelejti mire kijövök, de nem. Tényleg komolyan beszélt.
- Kiskorom óta utazgatok. - kezdtem bele zavartan a magyarázkodásba. - Egy hét alatt még barátkozni sem nagyon tudok, pláne nem szerelmet találni, anélkül pedig... - tártam szét a karjaim és sokat mondóan ránéztem. - Igen, szűz vagyok. - sóhajtottam fel szégyenlősen kimondva az amúgy is nyilvánvalót. - Nem fekszem le csak úgy valakivel, aki szembefut az utcán. Idő kell, míg meg is ismerem. - motyogtam. Az ajánlata kicsit sem úgy tűnt, mintha volna választásom és beleszólásom a dologba, de azért mégiscsak az én testemről van szó.
- Hát Párizshoz nem nagyon érdemes egyik várost sem hasonlítani. - mosolyodtam el. A fények város? Vagy a szerelem városa? Nem, nem... Egyértelműen az én városom. Sok helyen megfordultam már, de ott visszatérő vendég vagyok. Lenyűgöz a város hangulata, morálja. - Ez gondolom... megnyugtató. - motyogtam válaszul arra, hogy védencének, ugyanakkor mozgó vértasakjának fogad. Valahogy nem éreztem magam sokkal nyugodtabbnak. Hemzseg a város vámpíroktól... Szép napoknak nézünk elébe.

/Claire mindenben benne van csak egy kicsit hatni kell még rá.  /

- A fürdőben? Túl szende vagy- sóhajtottam mélyen, majd elkaptam egy párna csücskét, melyet nyomban a fejemre húztam,mintha csak attól függne,hogy a gondolataimat mozgósítani tudom-e,hogy magamba nyomorítsam ötleteimet, vagy csak ..ha mást nem, üres tekintettel bambulhatok magam elé.
- Szűz vagy? - kapartam le magamról a füllesztő, ízléstelenül virágos huzatba csomagolt tollpárnát, hirtelen nyomasztó súllyal bírt a kitörő gondolatommal szemben, majd egyenes a tündérkémre mutattam mutatóujjammal. - Te szűz vagy! Nem fiszem el - hahotáztam hitetlenkedve, majd egy "ne haragudj " köhintéssel magamba fojtottam szórakozásomat - Vagy... Mikor dugtál utoljára  ? - ráncoltam tekintetem- nem zavartatva magam,hogy a kérdés esetlegesen őt zavartatná, töprengő lelkesedéssel villogtak szemeim, és ismét végignézve törékeny összképén, tudtam,hogy ezen segíteni kell. Egy jó szex többet ér egy üveg whisky-nél... najó, másfélnél.  - Holnap szerzek neked valakit. Valaki finom darabot - bólintottam eltökélten, büszkeségem teljes tudatában. - A legjobbat - kacsintottam rá, és törökülésbe erőlködtem magam. Alaposan kidolgozva a tervet, míg Claire gyors zuhanyra váltott.  
- Mf? Jó hely-e? -címeztem hozzá, miközben kikanyarodott a fürdőszobából-Párizshoz képest nudli... bűzös romhalmaz. Viszont a társaság ötcsillagos! És  igen, hemzseg vámpíroktól, de ne aggódj, Angyalom, én fogok gondoskodni a személyes védelmedről. Belőled -rajtam kívül természetesen -NEM ihat senki!  Szerzek egy kis verbénát, és kiszámítom a periódusokat, mondjuk minden déli időpontra úgy számítom,hogy a közeledben leszek, tehát addigra ki kell ürülnie a szervezetedből, viszont rögtön azután ismét be kell majszolnod egy jó nagy adagot. Ne félj, hamar hozzá fogsz szokni. Éés nem kell egész napokat ebben a hotelszobában raboskodnod - vigyorogtam szélesen, tervezgetve az elkövetkezendő, itt töltött napjainkat.

(Ha rábólintasz, az igézhető szexpartneredet már beszerveztem   )

Úgy tűnt magasról letolja a mondanivalóm, ami kicsit sértette a büszkeségem, de  nem szóltam érte. Legalább megpróbálta tettetni az érdeklődését.
A kezembe hajított étlapot kezdtem el vizsgálni mohón, mert tényleg elég éhes voltam. Még az út előtt sem ettem egy falatot sem, a repülőn pedig csak egy narancslevet kértem. Az íncsiklandó nevű ételeket olvasva pedig megkordult a gyomrom. Már a kezemben tartottam a telefonkagylót, hogy feladjam a rendelést, amikor észrevettem, hogy Erin mit művel a szoba másik felében. Döbbenten néztem rá, majd rögtön másfelé is fordítottam a tekintetem. Nekem nem szokásom anyaszült meztelenre vetkőzni senki előtt sem, de ez az én bajom. Őt látszólag egy cseppet sem zavarja.
- Nem, dehogy. - motyogtam. - Én azért majd a fürdőben elintézem. - tettem hozzá. Én még a közvetlen hozzátartozóm előtt senki vetkőzök le, nemhogy egy nő előtt, akt alig ismerek pár órája. Ebbe így furcsa volt belegondolni. Csak pár órája ismerem, de már úgy tekintek rá, mint egy barátnőre. Mitől lett a barátnőm? Miért érzem, hogy így kell gondolnom rá?
Bepötyögtem a telefonszámot és gyorsan elintéztem a beszélgetést. Kivettem egy pár tiszta ruhát a bőröndömből és elindultam megkeresni a fürdőt. Amíg várok a kajára, gondoltam letusolok. Mire visszatértem a szobába az ételnek még nyoma sem volt, így hát leültem az ággyal szembeni kényelmes fotelbe. Szemeim egy ideig az ajtót, a kilincset vizslatták. Valami húz felé, valami azt súgja, hogy le kellene lépnem, de rögtön. A nő, aki az ágyban fekszik nem megbízható, veszélyben vagyok mellette, de egy még erősebb erő nem engedett. Mintha oda lettem volna ragasztva vagy kötözve a fotelhez. Nem tudtam hallgatni arra a hangra, ami valószínűleg az igazat mondja.
- Még sosem jártam Mystic Fallsban? Jó hely? Meddig maradunk? - általában ez volt az első kérdés, amit feltettem minden kötözéskor. Fontos, hogy meddig vagyunk egy helyen, mert az egy hétnél további maradás már veszélyes lehet. Nekem, egy tündérre, akire vadásznak. - Sok itt a vámpír? - kérdezősködtem tovább. Ez még lényegesebb kérdés. Ha sok a vámpír, akkor a városhatáron átlépnem is hiba volt.
Egy halk kopogást hallottam az ajtó felől. Megjött a kajám. Rögtön felpattantam, ajtót nyitottam az idegennek és átvettem az ételt, majd várakozón néztem Erinre. Azt mondta állja a kajám. Újra visszanéztem a futárra, majd megint fellobbant bennem az érzés, hogy le kellene lépnem azonnal. A lábam azonban gyökeret vert a küszöb előtt.

Tettetett érdeklődéssel hallgattam végig mondandóját, majd mikor végzett, hatalmas ásításommal adtam jelét, hogy ugorhatnánk a bájcsevejből mondjuk hallgatásba.
- Madárlátta lány, ezt nevezem! - intéztem felé egy erőltetett, elismerő pillantást, majd összecsaptam tenyerem. - Ha nem bánod, márpedig nem bánod - bólintottam nyomatékosítva-, egy ideig jelenlétünkkel ékesítjük MF lakosainak fényét. Két ilyen tekintélyes hölgynek, mint mi vagyunk, bizony akad hely a sznob nép elitjeinek körében. Meglátjuk,hogy mit sikerül kihozni belőle - mosolyogtam rakoncátlanra húzódó vigyorral.
- Éhes vagy, Angyalom? Úgy hírlik, hogy - csíptem össze hüvelyk-, és mutatóujjamat egy pillanat erejéig,miközben a többi égnek állt, ajkaim pedig csücsörítést imitáltak- kiszolgálással bír ez a csotrogány, kis ráhatással még fullosabb- kacsintottam rá, és kezébe hajítottam az étlapot, egy kötetnyi asztalon hevert szórólap kíséretében. - Válassz bármit! Én állom - legyintettem finoman. Magamra nézve.. én már jóllaktam. Étellel és büszkeséggel egyaránt.
Feltápászkodtam a fotelemből, és a ruha szegélyébe akasztva ujjperceimet szabadultam meg pólómtól, melyet egy hanyag mozdulattal helyeztem nyugovóra a szoba sarkában. Következőleg pedig melltartóm csatját ügyeskedtem nyitódásra,hogy az anyag összeugorva kerülhessen megszabaduláshoz megfelelő állapotba. Csak ezután néztem fel, Claire döbbent tekintetére siklott sajátom. - Óh... Azt hittem, nem okoz gondot - vigyorogtam szélesen, de továbbra is szembetűnően folytatva a vetkőzést. Nem vagyok egy szendeszűz, se nem szégyenlős. Ez nem ma fog megváltozni.
Miután felöltöttem magamra az ádámkosztümöt, a bőröndömhöz botorkáltam, előásva egy mélyen kivágott, lenge hálóinget, melynek vörös csipkéi adták meg az egész hangulatát, varázsát. Miután teljesen átvedlettem, odalépdeltem ágyamhoz, és mint akit lelőttek, vetettem magam a paplanok közé. Tudtam,hogy nem mehet el, szükségtelen lett volna kikötözés. Az ige tart, nem ereszt. Ő pedig marad, nem megy el.

A félig-meddig sikeres ételbeszerzési hadjárat után megtelt pocakkal,de annál kevésbé őszintén elégedett fogvillantással zakatoltam a szobába. A recepcióstól kikértem - a korábban leadott-  kulcsot, és a néhány pillanatnyi szóváltásból ki is derítettem, Claire, az én két lábon járó tündérkeresztanyám is már bevackolt.
Ennek tudatában, és az ezzel járó felhőtlen vitalitással, zsebre dugott kezekkel érkeztem színe elé. Épp a környezettel barátkozott, így zavartalanul kényelmesedtem el a fotelban. - Nem tökéletes, de megszokható - szóltam nyugodtsággal körbeölelt hangon, és mutatóujjamat finoman húztam végig a kellemesen bézsárnyalatot öltő ülőgarnitúra egy darabjának karfáján.

Mint egy robot, úgy hagytam el Franciaországot. A testem tette a dolgát, csomagolt, repülőjegyet vett, elköszönt az értetlenkedő Grace nénitől, mert egyértelmű volt, hogy nem tarthat velem mostantól. Erin világosan fogalmazott azzal, hogy én menjek, azaz egyedül. Nem jöhet velem a nagynéném mindenhova.
Mistyc Falls-ban még sosem jártam, ezért nagy nehezen fogtam egy taxit és diktáltam egy címet, hogy könnyebben odataláljak a hotelhez. A többi gyerekjáték volt. Megfogtam a csomagokat, bejelentkeztem a recepción, Erin már mindent elrendezett, majd felmentem a megfelelő szobába. Szép, kellemes hely volt. Nem túl otthonos, de már hozzászoktam az idegen hotelszobákhoz. Vérbeli utazó vagyok.

.