Megkönnyebbültem, amikor visszafordult és szépen lassan visszasétált hozzám, majd mellém feküdt. Észrevettem, hogy végignézett rajtam és ettől picit el is pirultam. De szerencsére ő nem láthatta, mert a plafont kezdte el bámulni. Most megint elrontottam volna valamit ezzel a válasszal? Nekem csak kellemetlen volt, hogy erről beszéljek.. Nem akarom, hogy ez miatt boruljon közöttünk minden.. Mert hát az elég hülyén jönne ki.
Egy hatalmas szikla szakadt le a szívemről, amikor felém fordult. Miért érdekel Ő engem ennyire? Olyan, mintha megbabonázott volna. Egyszerűen csak rá tudok gondolni és az ő érdekeit a sajátom elé helyezem. Teljesen megbolondultam.. Ezt már hivatalosan is kijelenthetem. Ő tette ezt velem.. Miatta lettem ilyen.. Kifordultam önmagamból. De csak ha vele vagyok.. Szóval ez végül is nem olyan vészes. Nem fogok mindenkivel normálisan viselkedni ezután. Ugyan olyan maradok.. Kivétel, ha ő ilyen közel van hozzám..
Egyik pillanatról a másikra meggyulladtak a gyertyák a szobában. Olyan.. romantikus volt ez az egész. Annyira kedves tőle, hogy ennyire azon van, hogy lenyűgözzön. Bár már sikerült is neki. – Ez gyönyörű. – Mondtam és kicsit közelebb kúszva hozzá csókoltam meg lágyan az ajkait. Tudom, hogy gondolkozott rajta, hogy megtegye.. De inkább én vagyok az a „na cselekedjünk”..

Nem akartam, hogy ő érezze rosszul magát, amiért feltette ezt a kérdést, de most mégis úgy jött ki. Egyszerűen csak nem szeretem, ha ilyet kérdeznek tőlem. Ilyenkor annyira szerencsétlennek érzem magam.. Mintha valami fogyatékosságom lenne vagy ilyesmi. De hála az égnek, hogy olyanom nincsen. Legalábbis azt hiszem. Én nem akartam, hogy ő ettől most rosszul érezze magát. Bár belegondolva már a kérdést is nehezére esett feltenni. Én meg itten lehurrogom. Vagyis ha nem is éppen lehurrogom, de játszom a sértődöttet. Hogy én ilyenkor hova teszem az eszem.. Olyan vagyok, mint egy kis gyerek. Normálisabban kellene viselkednem.
Csókja jól esett és ebből tudtam is, hogy nem teljesen haragítottam magamra. Most már, hogy megbeszéltük valamennyire a dolgokat nem is tudnám azt hiszem. Legalábbis most már tudjuk, hogy nem ez a besértődünk, mert éppen jól esik van. Ő is csinálta, szóval tulajdonképpen nem csak én voltam.. Egy idő után ő is elkezdett ellökni magától. De tényleg olyan, mintha már évek óta vagy legalább hónapok óta ismernénk egymást.. Pedig csak két nap telt el.
– Neal, állj. – Szóltam utána még mielőtt kiment volna a szobából. Nem akartam, hogy itt hagyjon. Nekem nincs szükségem a magányra, hogy gondolkozzak vagy bármi ilyesmi. Nekem most az ő közelségére van szükségem mindennél jobban. – Kérlek, gyere ide mellém. – Csak újra érezni akarom magam körül az ölelő karjait. Soha nem éreztem semmi ilyesmit és valahogy nem tudok betelni vele.. De tudom még ennek is lehet rossz oldala.

Egyfolytában mosolyogtam pusztán attól a ténytől, hogy simogat. Mert olyan jó érzés volt a kezét a hátamon érezni. Párszor elakadt a keze a melltartómban, de ebből sem csinált túlságosan nagy ügyet. Nem is volt rá különösebben oka. Azt hiszem valamennyire megbeszéltük, hogy nem sietünk el semmit sem.
Velem együtt ült fel az ágyon, majd a karjaiba vett és úgy helyezett vissza az ágyra. Kényelmesen elhelyezkedtem az ágyában és figyeltem, ahogy besötétített. Mindegy egyes mozdulatát figyeltem, ahogy megy.. Ahogy a kezét felemeli.. Mindent.
Mikor visszamászott mellém, vigyorral az arcomon néztem rá. Annyira gyönyörű barna szemei vannak.. Szinte már igézőek. Felült az ágyon és a szemeimbe nézett. Valami zavarféleség kezdett el felgyülemleni bennem. Most mi fog következni? Megkér, hogy hagyjam itt mielőtt még bármi őrültséget csinálna? Oké.. Én megértem. Nem is akartam éjjel nappal a nyakán lógni. Azért ennyire nem akarom megkeseríteni az életét. Sőt, ha azt akarja még pár napig hozzá sem szólok. Ki tudja.. Lehet utána már ez az egész vágyakozás a múlté lesz és keresztül nézünk a másikon. Csak az egyezséget fogjuk szem előtt tartani.
Aztán feltett egy igen kellemetlen kérdést. Vagyis hát nem fejezte be, de pontosan tudtam, hogy mire gondol. Nem igazán volt alkalmam még ennyire közel engedni magamhoz embereket. Más részről pedig ez az egyetlen dolog, amit különlegesnek akartam. Nem részegen valami házibuliban. Bár mondjuk valamennyire jól esett játszadozni a srácokkal.. Annyira ki voltak éhezve.. Hogy az már valamilyen szinten szánalmas. Addig húztam ameddig csak lehetett, majd faképnél hagytam őket. Egyik sem érdemelt meg engem. Amúgy is részegek voltak.. Másképpen a közelembe sem jöttek volna a kisugárzásom miatt..
De vele másképpen viselkedem.. És ezért is olyan más minden.. – Nem szeretnék erről beszélni. – Nem fogok beszámolni neki két nap után az életem minden egyes pontjáról. Átfordulva az oldalamra fordítottam neki hátat.

Furcsa volt, hogy most kivételesen csend volt, ami körülvett minket és úgy, hogy nem estünk éppen egymásnak. Szóval nem is a másik szájából lógtunk ki, de nem is ordítottuk le a másik fejét a helyéről. Most így valahogy sokkal jobb volt. Jobban éreztem magam. Nem szeretnék vele veszekedni. Egyszerűen csak nehezünkre esett megtalálni a közös hangot. Hogy kinek mi a jobb meg, hogy végre meg tudjuk beszélni valamennyire az egymás iránt érzett vonzalmunkat.
– Most a kávéra gondolsz? Nem.. Nem igazán. Eleve nem is szoktam túlságosan pasizni. Csak szórakozni szoktam pár emberrel.. De maximum egy órát szánok rájuk.. Azért mentem oda hozzád, mert unatkoztam. Te pedig különösebben nem fordítottál rám figyelmet.. Szóval cselekednem kellett. – Nem szeretem, ha átnéznek rajtam. Túlságosan is szeretek a figyelem középpontjába kerülni. Ha most ezt azzal érem el, hogy ráborítóm a kávéját a fejére akkor azzal érem el, de valahogy elérem. Nála most ez a módszer volt kéznél úgymond. De totálisan megérte. Ha akkor ott hagyom és nem foglalkozom vele tovább, mert egyetlen kis akadályba ütköztem akkor most sem lennénk itt. Mondjuk azóta bőven voltak már köztünk akadályok. Mintha hónapok óta ismernénk egymást. De nem így van.. Még csak alig telt el két nap.. Annyira hihetetlen. Olyan, mintha évek óta ismerném.. Pedig nem így van.. Egyáltalán nem.
Hátradőlt az ágyon, de én továbbra is ülve maradtam. Nem szóltunk egy szót sem csak néztük egymást. Annyira meghitt volt ez a pillanat. Mikor magára húzott halványan elmosolyodtam. Ajka az enyémet súrolta. Őrjítően jó érzés volt.
Kicsit meglepett, hogy lehúzta a felsőmet, de egyáltalán nem volt ellenemre. Sőt, ami utána következett roppantul jól esett. Ahogy a vállamat csókolgatta egy kellemes bizsergés futott végig a testemen. Hogy a francba képes olyan érzéseket kifacsarni belőlem két nap alatt, amire még soha senki nem volt képes? Annyira érthetetlen.
Visszaadta a felsőmet.. Hát tudja, hogy picit szégyellős vagyok.. Odafigyel rám.. Erre még nem igen volt példa. – Felesleges. – Mondtam kuncogva, majd elhajítottam a felsőmet. Látott már meztelenül azt is kibírtam. Most mit számít, hogy nincs rajtam felső.

Második napja ismerem még csak, de olyan közel engedtem magamhoz, mint még soha senkit. Jó, ettől nem fog megváltozni az ég színe vagy valami ilyesmi, csak furcsa. Még magam sem tudom, hogy mit kezdjek ezzel az egésszel.
– Most egy picit veled lennék.. csak így. – Mondtam és belekaroltam a karjába. Közben tekintetem a könyvre terelődött, hiszen láttam nagyon belemerült az olvasásába. Aztán elég volt pár szó ahhoz, hogy egy picit elsápadjak. Nem akarom úgy megbosszulni a bátyám halálát, hogy közben elveszítem azt az embert, akit kezdek közel engedni magamhoz. Nem.. nem. Ez még csak meg sem fordulhat a fejében. Inkább akkor megoldom valahogy egyedül. De nem eshet baja. Az már teljes mértékben tönkretenne.
El kell felejtenem azt, amit láttam.. Méghozzá azonnal. Mosolyogva beleültem az ölébe úgy, hogy szembe legyek vele és a karomat a nyaka köré fontam, majd a homlokomat az övének döntöttem. Annyira jó érzés volt..
– Ha nem bánod. – Mondtam miközben a szemeit kezdtem figyelni. Egyértelműen ez volt az első, ami megfogott benne.

Itt akar hagyni engem… Pár órára, hát remek. Tudom nem lehetünk agyba-főbe együtt, mert annak sem lenne túlzottan jó vége. Csak nem akarom, hogy itt hagyjon pont most, amikor már úgy ahogy rendbe jöttek a dolgok. Szeretnék vele így egy kis időt eltölteni. Az én bosszúmról van szó és mégis olyan, mintha számára fontosabb lenne. Annyira kedves tőle, hogy még mindezek után megteszi ezt nekem. Még az okát sem tudja.. Semminek nem kérdez rá a miértjére. Lehetne ennél jobb? Kötve hiszem.
– Teljes mértékben megértelek.. Ha akarod magadra hagylak én addig elfoglalom magam valamivel. – Mást nagyon úgy sem tehetek, csak elfogadhatom a tényt, hogy ilyenkor kis térre van szüksége. Azért remélem a házban is össze tudja szedni magát.. Akkor csak másik szobába kellene mennem és pár órára magára hagynom. De tudnám, hogy itt van és az valahogy megnyugtatna.
Maga mellé ültetett én pedig olyan közel kúsztam hozzá amennyire csak lehetett. Miközben a könyvet lapozgatta egy hatalmas puszit nyomtam az arcára. Egyfajta hála jeléül. Mert segít.

Nem vagyok az a na most bújunk össze típus. Tegnap este sem bújtam hozzá. Csak befeküdtem mellé. Ő volt az, aki odahúzott magához. Egyáltalán nem volt ellenemre, mert szeretek a karjaiban lenni. Pontosabban az ő karjaiban. Békét, nyugalmat jelentett számomra a közelsége. Tudom még alig ismerem és ki tudja mi lakozik benne. De úgy érzem, hogy mindent tudok róla, ami számít. És nem hagyott itt.. Nem tudtam eltaszítani magamtól úgy, mint ahogy mindenki más is. Egy hajszálon múlott az, hogy elveszítsem.. Ezt jól tudom. Viszont most úgy érzem, hogy minden rendben van közöttünk.. Semmit nem fogunk elsietni. Mert hát hiába a vágyak.. Valamennyire meg tudjuk őket fékezni és legalább most már egyértelművé vált mindkettőnk számára, hogy ez nem játék.. Az sem mondhatom, hogy komoly lenne a dolog, mert még nem tudom mi sül ki belőle. Lehet, hogy pár nap múlva elmúlik az egész varázsa és akkor, majd jót röhögünk rajta, hogy mit problémáztunk az egészen.
Megemelte a fejemet az államnál fogva, majd egy lágy csókot nyomott az ajkaimra. Készséggel viszonoztam neki. Jó érzéssel töltött el, ahogy simogató karjait érezhettem magamon. – Van valami terved mára? – Törtem meg végül a csendet.

A karjaiban akartam érezni magam. Mert jó érzéssel töltött el, hogy itt lehetek. Olyan nyugodt volt minden. Még az éjszaka kellős közepén is jól esett, hogy befeküdhettem mellé. Volt hova mennem, amikor össze voltam törve. Csodálkozom, hogy még nem vetette fel a kérdést, hogy tulajdonképpen én is mit is kerestem akkor éjjel mellette. Megnyugtat a közelsége. Kell ennél több? Jelen pillanatban nem hiszem. Egyszerűen csak szükségem van rá. Ilyen egyszerű.
Semmi rossz szándék nem vezérelt, amikor elkezdtem az ágy felé tolni. Picit meglöktem, hogy ráüljön az ágy szélére, majd elhelyezkedtem az ölében fejemet a mellkasára hajtva hallgattam a szívverését. Nem tudtam, hogyan reagál erre az egészre.. Igazából sosem voltam ilyen típus. Soha nem vágytam ennyire senkinek a figyelmére főleg nem a közelségére. Azért megválogattam régebben, hogy ki érhetett hozzám. Nem akartam semmi leprát elkapni. Most pedig itt vagyok én és egy oly sráchoz bújok, akit csak tegnap óta ismerek. Nem vagyok normális az biztos. De a taszító kisugárzásom ellenére is vonzódik hozzám.. Ami valamilyen módon boldoggá tesz.

Nekem nem úgy van rá szükségem, mint lakótársra. Miért nem érti meg? Vagyis szerintem tudja, csak nem akarja elfogadni. Talán az a Camille miatt.. Megértem. Csak úgy ott hagyta egyik napról a másikra, mintha az egész meg sem történt volna. De én nem fogok ilyet tenni. Arra sem akarok ébredni, hogy már csak a hűlt helyét találom. A többi ember inkább elkerül, minthogy egyáltalán szóba elegyedjen velem. Maximum akkor vesznek észre, ha kötekedni akarnak. Viszont abban elég rossz partnert választanak.. Nem jó velem „harcba” szállni.
– Tudod jól, hogy nem erre gondoltam. – Nem fogom kimondani azt, amit már mind a ketten nagyon jól tudunk. Másképpen tekintek rá. Nem csak lakótárs.. Ez az egész vonzalom nem tudom miből fakad, de alig tudok neki ellenállni. Semmi komolyba nem akarom belevetni magam, mert még csak két napja ismerjük egymást és ez az egész kapcsolat egy hullámvasút. Egyszer lenn máskor pedig fenn. Hogy pontosan mit akarok azt nem tudom, de azt biztosan kijelenthetem, hogy szükségem van a közelségére.
– Olyan gyorsan történik minden.. – Olyan gyorsan történt közöttünk minden, mert a vágy irányított. A vágyakozás a másik iránt. Nem tudom, hogy helyes-e vagy sem és, hogy meddig tart. De jelen pillanatban ez a legjobb dolog az életemben.
Nem akartam túlságosan nyomulni és bármit is elsietni ezért, csak átöleltem. Karomat a nyaka köré fontam és mélyen beszippantottam az illatát.. Annyira jól esett ennyire közel érezni magamhoz.

Ez sem volt elég jó. De nem tudom, hogyan fejezhetném még ki magam. Ennél többre nekem egyáltalán nem telik. Soha nem éreztem ehhez hasonlót, de valószínűleg ha ezt mondom, akkor hülyének fog nézni. Most úgy csinál, mintha semmiféle érzést nem váltottam volna ki belőle. Ez rossz nagyon rossz. Életemben nem akartam még semmit ennyire helyrehozni. Oké a bátyám halálának megbosszulása az én életcélom. De az még teljesen a jövő zenéje és első sorban azt szeretném rendbe hozni, ami itt és most van. Hiszen valószínűleg még ezután is együtt fogunk lakni. Nem lenne tanácsos úgy tenni ezt, hogy megbántjuk a másikat és játszadozunk annak érzéseivel. Tudom, hogy ő is érez irántam valamit. Muszáj. Vagy csak szimplán férfiból lenne és azért engedi, hogy megcsókoljam meg mi egyéb? Nem.. Akkor nem sértődne meg.. Nem tolna el magától most, hogy annyira próbálkozom.
– Téged. – Mondtam miközben egy nagyot nyeltem. Félek attól, hogy elveszíthetem. Már most.. Két nap után. Ez egyáltalán nem egészséges. Főleg, hogy általában én mindig elveszítem azokat, akiket kedvelek vagy szeretek. Nem marad utánuk más, csak a fájdalom.
– Ezt most hagyjuk. – Vettem ki a kezéből a könyvet, majd becsukva az ágyra dobtam. Csak azután vagyok hajlandó ezzel foglalkozni, miután biztosan kijelenthetem, hogy köztünk minden a legnagyobb rendben van.

Remek, azt hiszi ez egyszerű teperés azért, hogy segítsen nekem. Pedig köze nincs ehhez. Furcsa vonzalmat érzek hozzá, amit még soha senki iránt nem éreztem. Amiből az is adódik, hogy fogalmam nincs, hogyan fejezzem ki. Mert hát szavakba önteni ilyesmit nem akarok és nem is tudnám. Mert hát valljuk be, hogy az eddigi életemben mindig tettekkel fejeztem ki azt, amit akartam. Most pedig szavakba kellene öntenem.
Miután elment ott álltam a konyhában, mint egy szerencsétlen, aki azt sem tudja, hogyan kell járni. Nem bírtam megszólalni és mozogni sem. Itt hagyott.. De nem akarom, hogy itt hagyjon. Nem akarom, hogy faképnél hagyjon, amikor próbálom rendbe hozni köztünk a dolgokat. Azt akarom, hogy minden rendben legyen..
Utolsó próbálkozás, de ha ez sem fog sikerülni én feladom. A magam módján fejezem ki, amit akarok. Nem máshogy.. A magam módján. Úgy ahogy mindig is tettem.
Határozott léptekkel indultam meg a szobájába, majd mikor beértem nem törődve semmivel odasiettem hozzá és két kezem közé vettem az arcát, hogy egy gyors csókot lehelhessek ajkaira. – Ez nem az egyezségről szól.. Nem azért csinálom, hanem mert ezt akarom. – Mondtam a szemeibe nézve. Akarom és kész. A miértre már rá ne akarjon kérdezni. Nem tudom megmagyarázni.

Eltolt magától! Ezek szerint ezt most tényleg nagyon, de nagyon elcsesztem. Pedig eszem ágában nem volt ilyesmi. Most hogy hozzam ezt rendbe? Már a közelemben sem akar lenni. Lehet el akar, majd költözni? Nem… Nem akarok egyedül lakni. Azt valahogy nem. Eddig akárhányszor cselekedtem rosszul sült el. Talán most az egyszer beszélnem kellene ehelyett.
Beletúrtam a hajamba, majd mellé sétáltam és a combjára raktam a kezemet. – Neal, én tényleg sajnálom az előbbit. Nem tudom mi ütött belém. Még csak két napja ismerjük egymást és ez az egész számomra olyan furcsa. – Na ez is egy első volt. Ilyet még soha nem csináltam. Ha nem is konkrétan az érzéseimről beszéltem.. Akkor is olyasmi volt, amit még egyszer sem csináltam. Szeretném, ha valamennyire rendben lenne köztünk ez az egész. Ahhoz pedig erre van szükségem. Nagyon jól tudom, hogy nem könnyű olyan embert találni a számomra, mint Neal.. Egyszerűen csak félek. Nem akarok senkit közel engedni magamhoz. Főleg olyat nem, aki részt vesz a bosszúmban. Mert akkor félteni fogom és.. Abból semmi jó nem fog kisülni.

Ezt most nagyon elcsesztem. Reményt adok neki vagy mi aztán én vagyok az, aki ellöki magától. Most biztosan gyűlöl. Legalábbis én ezt tenném. Valahogy ki kell engesztelnem. De anélkül, hogy oda lyukadnánk ki ahova az előbb is. A szobámba érve megtöröltem magamat, majd felkaptam magamra egy egyszerűbb kis rövid nadrágot és egy ahhoz illő felsőt. Most nem arra mentem, hogy végigmérjen Neal. Egyszerűen csak a kényelemre törekedtem. Ezekkel pedig pont a kellő hatást értem el.
Miután felöltöztem átmentem a szobájába, hogy beszéljek vele, de nem találtam. Hangokat hallottam a konyhából szóval szépen lassan lementem. De tényleg lassan.. Még mindig nem tudtam, hogy mit csináljak és hogyan csináljam. Ez olyan sehogy sem jó kapcsolat. Akarjuk a másikat, de azért nem kellene. Féltékenyek vagyunk, de közben semmit nem akarunk a másiktól. Annyira bonyolult ez az egész.
Mikor leértem a konyhába ismételten nem gondolkodtam, csak odamentem és gyengéden megöleltem. – Sajnálom. – Úgy néz ki most csak ebből áll a szókincsem.