– Igen, koncentráljunk a sétára. – Valahogy a jelen pillanatra szívesebben fordítanék figyelmet, de legyen ahogy akarja. Elmegyünk sétálni, abból még semmi bajunk nem lehet. Legalábbis nem hiszem. Maximum, ha belebotlanánk. Milena-ba. De azt azért kétlem. Nincs akkor szerencsém, hogy átharaphassam a torkát annak a libának.
– El tudom képzelni. – Sóhajtottam egyet, majd inkább hátat fordítottam neki. Nem akarom őt feleslegesen kínozni és magamat sem azzal, hogy őt nézem.. Mert egyszerűen a puszta látványa is arra buzdít, hogy rávessem magam.

Talán megleptem azzal, hogy ilyen hamar már a zuhany alatt voltam, de hát na.. Ami engem most jobban érdekelt az az, hogy miképpen is fogunk viselkedni, ha kitesszük innen a lábunkat. Visszatérünk a kezdetekhez? Mármint a legelejére? Hogy én bunkón fogok vele viselkedni és mindenki mással is vagy olyanok leszünk, mint a vásárláskor. Mondjuk az is lehet, hogy ennél picit többet mutatunk már.. Mert hát azért elég sok minden történt közöttünk azóta.
Ahogy magához húzott és szenvedélyesen csókolni kezdett kellemes bizsergés járta át a testemet és készséggel viszonoztam neki édes csókját. Vigyorogva figyeltem, ahogy a tusfürdővel elkezdi mosni a hasamat és a melleimet.
– Ha tennél, sem lenne ellenemre. – Mondtam egy vigyorral az arcomra. Azok után, ami történt.. Miért is lenne ellenemre? Tökéletes volt.

Örültem, hogy nem fejtegette mi is történt az álmomban.. Nem szokásom sírni szóval valószínűleg nem sírtam volna el magam, ha rákérdez. Csak az egész nagyon rosszul érint. Utálom, hogy nem lehetett normális gyerekkorom. De nem mindenkinek jár ki ez.
– Benne vagyok. – Mosolyogtam rá. Azt hiszem mindkettőnk számára jót fog tenni egy séta, de nem tudom biztosan, hogy hogyan is fogunk viszonyulni egymáshoz a házon kívül. Valószínűleg, amit meglátjuk, hogy valaki ránéz a másikra megint az lesz, mint amikor bevásárolni voltunk. Nincs mit felvállalnunk.. Vagyis nem hiszem, hogy lenne. Maximum annyit, hogy elég közel állunk egymáshoz.. Két nap ide vagy oda.. Teljesen magához láncolt. Na de inkább rábízom, hogy hogyan akarja. Én ehhez egyáltalán nem értek..
– Akkor irány a közös zuhany. – Kuncogva pattantam ki az ágyból és megindultam a zuhanyzó felé, ahol gyorsan meg is nyitottam a csapot és vártam, hogy ő is csatlakozzon.

Kellett nekem az éjszakára gondolni.. Olyan, mint egy kis gondolatolvasó manó. Belemászik a fejembe és kiszedi azt az információt, amire szüksége van. Vagyis most jelenleg így tűnik. De azért remélem, hogy nem teljesen lát bele a fejemben, mert akkor egy biztos, hogy kiborulnék.. Nem kicsit, hanem nagyon..
– Csak egy hülye álom.. Aztán meg már nem akartam egyedül aludni. – Nem akartam kifejteni, hogy konkrétan mi történt. Soha nem arról voltam híres, hogy olyanokról beszélek, ami fájdalmat okoz nekem. Sem a szüleim haláláról sem pedig a testvéreméről. Mások valószínűleg keresnének egy olyan embert, akiknek kiönthetnénk a lelküket. Én inkább megtartom magamnak.

Éppen csak egy pillanatra változott meg az arckifejezése, de rögtön észrevettem.. Oké.. Ez kezd egyre furcsább és furcsább lenni. Oké.. Mindig könnyen észreveszek dolgokat, de rá sokkal több figyelmet fordítok. Ebből is tudom, hogy nem igazán mondod igazat, de nem akarom fejtegetni. Ő sem fejtegette, hogyan kerültem mellé és miért akarok bosszút állni. Megvan a magunk titka. Amibe nem tudom, hogy valaha is beavatjuk a másikat.
Nem szóltam semmit sem, csak beletúrtam a hajába és magamhoz húzva gyengéden megcsókoltam. Attól, hogy azt mondja nincs semmi én érzem, hogy van valami.. Majd megtudom..

Rajzolgatni kezdtem a mellkasára miközben hallgattam a szívverését. Nem volt szokásom ilyesmit csinálni, hogy hozzábújjak valakihez.. Vagy éppenséggel a szívverését hallgassam. Vele minden olyan más. Viszont fogalmam nincs arról, hogy miért, de ezzel rá érünk foglalkozni.. Idővel, majd megtudjuk. Vagyis remélem, hogy lassan megvilágosodunk azzal kapcsolatban, hogy konkrétan mi a fene is folyik köztünk.
– Nem, egyáltalán nem. – Ráztam meg a fejemet, miután viszonoztam édes csókját. Tökéletes volt.. Hiszen ő is az.
– Minden rendben van? – Kérdeztem, mikor hirtelen megváltozott az arckifejezése.. Egy apró pillanat töredékéig, de én észrevettem.

Nem vártam tőle szerelmi vallomást és semmi ilyesmit. Mert még én sem tudom, hogy mi zajlik kettőnk között.. Egyszerűen csak szerettem volna megbizonyosodni arról, hogy ő is ugyan úgy érez, ahogy én.. Hogy mi ez? Nem tudom.. Összezavarodtam. Két nap után nem lehet az ember szerelmes.. Egyszerűen nem és kész. Én amúgy sem vagyok az a szerelmes típus.. Szóval kétlem.. Ez csak megmagyarázhatatlan vonzalom.. Erről van szó.. Semmi másról.
– A közeledben nem tudok tisztán gondolkodni, szóval mondhatjuk azt, hogy elég nehéz erre válaszolni.. Egyszerűen szükségem van rád.. És ennek semmi köze a bosszúhoz. Mert akkor elhiheted, hogy nem mentünk volna el idáig. Dehogy miért.. Azt nem tudom. Egyszerűen nem tudom megfogalmazni.. Azt sem értem, hogy mit érzek. – Ráztam meg a fejemet és odabújtam hozzá fejemet a mellkasára hajtva. Nem tudom, hogy mi ez az egész, de jó. És amíg így van a legkevesebb az, hogy kiélvezem. Olyan jó érzés hozzábújni és megcsókolni.. Ilyet még soha nem éreztem.

Már megszokás volt, hogy eltakarjam magam. Bár előtte, már tényleg nincs mit szégyellnem. Mindent látott, amit láthatott. Meg hát a kapcsolatunk két nap alatt eléggé komolynak tűnik.. De nem tudom, hogy neki mi a véleménye erről az egészről.. Viszont tudni akarom. Hogy mit gondol. Mit érez.. Ezt nem lehet máshogy kideríteni, csak ha beszélünk róla. Lehet, hogy korai még, de én nem bírok tovább várni..
– Te.. Mit érzel irántam? Vagy mit gondolsz erről az egészről.. Ami köztünk van.. Vagy éppen nincs? – Kérdeztem bizonytalanul. Életemben nem volt még példa arra, hogy én elbizonytalanodjak valamiben. Neki annyi mindent sikerül elérnie velem kapcsolatban. Még a végén teljesen kifordulok önmagamból.. Csakis miatta!

Ez az érzés.. Valami mámorító volt. Nem is értem, hogy miért húztam ennyi ideig el ezt az egészet. De tudom, hogy ez az egész azért volt annyira jó, mert pont most történt meg és pont vele.. Nem biztos, hogy mással is ugyanezt éreztem volna.. Egyáltalán nem bántam meg és még azt sem érzem, hogy kevésbé kívánnám, mint előtte. Sőt ez még fokozódott, már ha ez lehetséges.
Miután lemászott rólam, hamar eltűnt a fürdőben és egy pillanatra azt hittem, hogy menekülni akar, de inkább csak feküdtem az ágyban és próbáltam felidézni az elmúlt pár percet.
Mikor visszajött, már egy alsó volt rajta és megállt az ágy előtt. – Gyere ide mellém. – Mondtam kipirult arccal miközben elbújtam a takaró alatt. Oda akartam bújni hozzá.. Ezek után mindenképpen. Csak féltem, hogy neki nem fog annyira tetszeni az ötlet vagy már el is vettem a kedvét magamtól.. Bár ha így van remélem lesz benne annyi, hogy a szemembe mondja.

Álmomban sem lehetett volna jobb ez az egész, mint most. Hiszen.. Igen.. Már párszor hajtogattam, hogy tökéletes.. De ha egyszer tényleg az. Elmosolyodtam, ahogy összekulcsolta az ujjainkat ettől csak még jobban éreztem magam. Olyan, mintha egy szerelmespár lennénk. Nem lehetünk azok.. Nem két nap után. Egyszerűen még a gondolata is hülyeség az egésznek. Csak.. Kívántuk a másikat és ennyire. Főleg mivel azt egyáltalán nem tudom, hogy ő vajon mit érez.
Olyan jó érzéssel tölt el amikor azt mondja, hogy gyönyörű vagyok.. Elhiszem. Hiszen érezteti velem, hogy több vagyok, mint egy egyszerű lány.. És nem hiszem, hogy csak úgy megszokásból mondja ezt. Két nap alatt nem igazán lehet semmihez sem hozzászokni.
Pár perc múlva egy számomra még ismeretlen érzés járta át a testemet és ettől egy picit hangosan fel is nyögtem.

Már annyi minden zavaros a számomra, de egyetlen dolgot kijelenthetek biztosra. Még pedig azt, hogy soha nem akarom őt elveszíteni.. Bármit megteszek azért, hogy vele maradhassak.. Tényleg bármit. Még talán a bosszúmat is képes lennék feladni.. Nem ez hülyeség.. Az mindennél többet jelent a számomra. Úgy érzem, hogy ezzel tartozom a testvéremnek. Nem szabadott volna meghalnia.. Na de mindegy nem szabad ilyesmire gondolnom. Ahogy fogai finoman karcolta a bőrömet.. Hát nem is kellett ennél több, hogy mindent elfelejtsek.
Aztán újból birtokba vette az ajkaimat én pedig ugyan olyan szenvedéllyel csókoltam, mint a legelején. Az egész testem bizserget már.. Minden egyes mozdulatától egyre jobban.

Nem tudtam elképzelni, hogy min gondolkodhatott eközben, de reméltem, hogy semmi olyanon amin nem kellene.. Vagyis igazából nem tudom, hogy min kellene ilyenkor gondolni. Én személy szerint csak arra tudok gondolni, hogy neki jó legyen.. Tudom ez az első alkalmam, de végül is ez a mi közös első alkalmunk. Nem tudom, hogy lesz-e még ezután több, mert én nem éreztem, hogy ezután az egész után köddé válna minden. De lehet, hogy ő neki már most elege van abból, hogy ilyen ügyetlen vagyok vagy lehet, hogy valamit rosszul csinálok..
Halkan sóhajtoztam, ahogy egyre inkább fokozta a tempót és vigyor kúszott az arcomra, mikor kicsit megharapta a vállamat. Egyáltalán nem volt ellenemre a dolog, sőt kifejezetten tetszett is.

Olyan gyengéd volt velem.. Egyszerűen tökéletesebb nem is lehetett volna ez a pillanat. Egy darabig még nem mert megmozdulni vagyis gondolom hagyta, hogy megszokjam ezt az érzést. Féltem attól, hogy nagyon fog fájni még akkor is, ha már bőven volt alkalmam arra, hogy fájdalmat érezzek az életemben.
Furcsa érzések keringtek bennem aminek még nevet sem tudok adni. Mert két nap után nem eshetek szerelembe, ha már 22 év alatt nem sikerült, akkor nem pont most fogok szerelembe esni. Mondjuk az egyszer biztos, hogy még senki iránt nem éreztem így, mint iránta. Viszont nem tudom megmagyarázni, hogy mi is az amit iránta érzek.
Finoman kezdett mozogni én pedig a hátát simogattam mindeközben. Egyáltalán nem volt rossz érzés.. Sőt az még jobbá tette, hogy ezt vele történik meg. Simogatásától és csókjaitól, már a mennyországban éreztem magam.. Nem vagyok benne biztos, hogy én ezt most megérdemlem..